Ha az óvoda a helyi nevelési tanácsadónak küldött valami papírt, és emiatt most a nevtan. Behívott minket valami vizsgálatra, akkor megtehetem, hogy nem viszem el a gyereket?

KÖTELEZŐ! A gyereked érdekét nézd már, ne a tiédet. A pszichológus vagy pedagógus irányítottan játszani fog vele, a vizsgálat közben történik.

Nem te vagy a szakember, gondolom azt sem látod, hogy a gyereked az óvodában hogy viselkedik, milyenek a megnyilvánulásai. Vele tolsz ki, hogy nem akarod elvinni:( Ne legyél már ilyen...

Nézd, 4 évesen szóltak az óvónők, hogy gond van a gyerekkel közösségben - olyan dolgok, amik itthon nem jöttek elő, csak közösségben! Hittem nekik, együttműködtem. Kiderült, hogy teljesen jogos volt az aggodalmuk, mert tényleg KOMOLY gond van az egyébként teljesen normálisnak TŰNŐ gyermekkel. Ráadásul a nevtanban nem is tudták diagnosztizálni, további vizsgálatok kellettek, kellenek, de a gyerek érdekében megtettem, és most már kapunk olyan segítséget, hogy tényleg normális életet élhessen - ha tagadnék, halogatnám, akkor a gyermekem a megfelelő fejlesztések hiányában képtelen lenne önálló életvitelre felnőttként!

Nem mondom, hogy a te gyermekeddel ilyen súlyos probléma van, de a kisebb gond is gond. Ugyanakkor, amikor a lányomat pszichológushoz küldték, egy másik gyereket is küldtek. Szülő úgy állt hozzá, mint most te: minek, nincs az én gyerekemmel semmi gond. Nemrég hívott fel az anyuka, hogy továbbküldték őket szakértő bizottsághoz, és kiderült, hogy nagy valószínűséggel a gyereknek tanulási problémák lehetnek/lesznek majd az iskolában (még hátravan egy neourológiai vizsgálat), de ha most, egy évvel az iskolakezdés előtt kap fejlesztést, akkor ezt meg lehet majd előzni, vagy csökkenteni lehet.

Lehet, hogy nincs semmi gond nálatok. De lehet, hogy van. Ezt csak szakember tudja megállapítani, és akkor jobb minél előbb "kézbe venni" a dolgokat. Egyébként nagyon is gyakori, hogy a szülő tagadással él a gyermeke esetleges problémáit illetően - én tanítottam speciális iskolában, ahova a legkülönbözőbb problémák miatt jártak a gyerekek, és 10-ből 9-en úgy élték meg az elején, hogy "nincs semmi gond a gyerekkel", néhányan még akkor is, amikor már 3-4 diagnózis volt a kezükben arról, hogy van gond... A tagadás természetes emberi reakció, nem is ez a baj, csak működj együtt a szakemberekkel, még akkor is, ha szerinted felesleges.

Egyébként meg fél éve hordom pszichológushoz a lányom és imádja! Nem tudom, hogy fogom neki beadagolni, hogy nem kell többet mennünk. :( Már próbáltam mondani, de nagyon tiltakozott, így is tovább jártunk, mint szükséges volt, mert hallani sem akart arról, hogy nem mehet többet.

Ilyen kicsiknél ugyanis a diagnózis és a terápia is játékból áll, azt pedig melyik gyerek ne élvezné? Nincsenek kínos kérdések, feszélyezett helyzetek, hanem kapnak egy csomó játékot, vagy rajzolnak, ha akarnak (de az sem kötelező). A pszichológus pedig figyeli a játékát, és esetleg játék közben beszélget vele kötetlenül. Nem kell tőle félni egyáltalán.

Megértem, hogy a hátad közepére kívánod az egészet. Nekem néha a közértbe lejutni is komoly szervezést igényel. Az ember örül, ha a hétköznapi dolgokat el tudja intézni, nemhogy még fölösleges köröket fusson valami ostoba nőszemély miatt.

Sajnos ha már így alakult, el kell mennetek. Reméljük csak egyszeri alkalom lesz.

KÖTELEZŐ! A gyereked érdekét nézd már, ne a tiédet. A pszichológus vagy pedagógus irányítottan játszani fog vele, a vizsgálat közben történik.

Nem te vagy a szakember, gondolom azt sem látod, hogy a gyereked az óvodában hogy viselkedik, milyenek a megnyilvánulásai. Vele tolsz ki, hogy nem akarod elvinni:( Ne legyél már ilyen...

Nem akarok kötözködni.. de nem biztos,ohgy a GYEREK ÉRDEKE a nevtan....

Én már végig mentem ezen... tudom milyen az egész.....

Van valami fejlemény:) Remélem, már túl vagytok a vizsgálaton, és minden rendben volt.

Azért kíváncsi lenék, valóban kötelező-e - úgy értem, jogilag.

Én viszont megértem, mert nálunk is az egyik óvónőnk hobbija volt,hogy az összes fiút elküldte a csoportból. Akiből nem tudott eleve kislányt nevelni. Sápítozva mesélte, hogy a gyerek harcjelenetet rajzol, és ő ezt nem engedi be, mi csináljunk vele valamit mert ez agresszió és egyébként is mi van a házaséletemmel...

Én marha elmentem párszor a gyerekkel, ahol az indokon jót nevetett a pszichológus, majd azt javasolta, keressek a gyereknek másik óvodát, majd párszor jót játszottak a gyerekkel, majd elbúcsúztunk egymástól. Már nagyon sajnálom, hogy nem vittem ela gyereket másik intézménybe, mert az óvónő azóta máshogy szivatja, persze habzik a szája az idegtől, hogy nem viszem a gyereket többet.

Elárulod miért haragszik rád az óvónő és milyen indokkal magánakciózik?