4 éves fiam az óvodában verekszik, az óvónők szerint nagyon agresszív. Most született kistestvére, előtte nem volt vele baj és itthon most sincs. Mit tegyek?

Elég tipikus a probléma,nálunk is a kisfiam 4 éves korában született a kistestvér,jöttek a magatartásproblémák,az oviból bennünket is nev.tan.-ba utaltak.

Rengeteget javult a helyzet mára !

"Állítólag nagyon verekedős, hiába szólnak rá vagy ültetik le büntetésből ott se marad, csúnyán beszél."

Nem tudom,hogy megfelőképpen fegyelmezik,bűntetik e,mert ha csak azt érzi a gyerek,hogy ő nem tud megfelelni és állandóan bűntetve van,holott ő sem tudja megfogalmazni,hogy miért agresszív ,miért nem olyan átlagos mint a többiek,akkor el lehet vadítani úgy,hogy sokkal súlyosabban lesznek ettől a magatartásproblémái.

Dícsérettel ,önbizalomfejlesztésel ,türelemmel ,

szeretettel lehet most leginkább segíteni.

Ha bűntetik,akkor azt úgy,hogy előbb figyelmeztetik,hogy hagyja abba ,mert különben leültetik,aztán ha tovább csinálja kicsit leültetik,majd a végén újra elmondják,hogy azért kellett leülnie ,mert ezt és ezt csinálta ,ha legközelebb nem rosszalkodik,vagy képes abbahagyni az első figyelmeztetésre,akkor nem is kell többször leülni büntetésbe.

Egy kiégett , túlterhelt ,magát tehetetlennek érző óvónéni

nagyon sokat tud ártani egy magatartásproblémás gyereknek.

A gyerekek sosem azért magatartásproblémásak,mert direkt bosszantani akarnak bennünket ,egyszerűen még nem tudják megfogalmazni maguknak az érzéseiket és a magatartásprobléma formájában adják ki magukból.

Ez egyfajta segélykiáltás,hogy valami miatt ő nem érzi magát jól,ez lehet a ti esetetkben testvérféltékenység,enyhe ebben az életkorban fiúk körében gyakori figyelemzavar ,túlzott követelményeket támasztó ,állandóan bűntető,nem életkori szintet elváró óvónéni.

A nevelési tanácsadóban valószínű megnyugtatnak majd,neked is jó lesz picit beszélgetni egy kedves ,segítőkész pszichológussal,nekem kész kikapcsolódás volt mikor jártam!

elhanyagoltnak érzi magát, az új gyermek érkezése miatt, nem ő az, akire minden figyelmetek irányul, aki körül minden forog otthon... ezt a helyzetet nem tudja kezelni, és mivel otthon nem tudja "levezetni" az emiatt felgyülemlett "feszültséget", az oviban, kortársak között teszi meg... mert ők hozzá hasonló termetűek, igazából szorosabb érzelmi szál nem köti össze őket.

szerintem első körben egy elbeszélgetés lenne indokoltabb vele, de ne amolyan "kioktató" stílusban, hanem éreztessétek vele, hogy ezzel az iránta érzett szeretetetek, cseppet sem változott... esetleg óvatosan, miközben az öletekben ül a gyermek, a kezébe lehetne adni a picit, hagyni, hogy foglalkozzon vele ő is, stb...

komolyabb probléma biztos vagyok benne, hogy nincs a kisfiúval, csak annyi, hogy ismeretlen, ijesztő számára ez az új helyzet... segítsetek neki kezelni. ennyi

Előzőnek:

Szerintem ez nem ilyen egyszerű,mert még a legnagyobb odafigyelés ellenére is igen nagy méreteket ölthet a testvérféltékenység,ezt hosszabb távon lehet csak oldani,nem elég egy elbeszélgetés rá.

Ezen át kell esni ,nem lehet egy csapásra megoldani.

15:09-es válaszolónak

azért írtam, hogy "első körben"... nem tudom, lehet én gondolom rosszul, vagy ez nálam amolyan genetikai "rendellenesség" de szerintem először családi körben kell megpróbálni megoldani a helyzetet. Ez jobb a gyermeknek is, illetve a szülői önérzetnek is. de ez az én véleményem