Akinek 2 évre rá született a második gyermeke, a nagyobbat beadta bölcsibe vagy veled volt otthon?

Enyémeknél 1.5 év van. 1 éves lesz a kicsi és most megy a nagy bölcsibe (2.5 éves).

Úgy terveztem, hogy beadom magánba (államiba nem vették fel), de időközben anyagilag nem engedhettük meg magunknak, így maradt itthon, de nem bánom. Nem volt olyan vészes az első év, mint ahogy riogattak, hogy hűűha majd milyen nehéz lesz két ilyen picivel.

nálunk 17 hónap korkülönbség van és soha meg nem fordult a fejemben hogy beadjam bölcsibe a nagyobbikat.

most jelenleg 20 hónapos és 3 éves kisfiúk, imádnak együtt itthon játszani. ráér majd oviba menni szeptemberben....A kicsit nem adom be bölcsibe.

Nem adtam be, nem is akartam, de ha akartam volna sem vették volna fel.

Én azt gondolom, hogy legtöbb kisgyereknek rosszabb beadni ilyen esetben bölcsibe. Annyit én is tudtam vele foglalkozni, mint a gondozónéni a többi X gyerek mellett az enyémmel foglalkozott volna.

Azért az, hogy kistestvér van, nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában csak rá kell figyelni. Amíg kicsi, sokat alszik egyébként is. Meg lehet okosan szervezni, hogy a nagyra is jusson elég idő. Éppen elég neki a tény, hogy elvesztette az "egyke" pozícióját, én nem tetézném azzal, hogy úgy érezze, még le is passzolom, törődjön vele más...

Nálunk szinte napra pontosan 2 év a korkülönbség, de soha meg sem fordult a fejemben, hogy a nagyobbikat beadjam a bölcsibe csak azért, mert a kicsi megszületett. És megmondom őszintén, hogy el is ítélem azokat az anyukákat, akik csak azért adják be a nagyobb gyereket bölcsibe, mert születik a kistesó, és nekik így könnyebb. Nem mondom, hogy könnyű volt egy 2 évessel és egy újszülöttel, segítségem nem volt, de azért meg lehet oldani. Szerintem hosszú távon ez a bölcsibe dugom a nagyot, hogy ne zavarjon, csak árt a gyereknek, akárki akármit is mond. Szerintem, aki nem tud megbirkózni két kisgyerekkel, az ne vállaljon tesót kicsi korkülönbséggel

Egyébként majd szeptemberben kezdi a nagyobbik az ovit 3,5 évesen, de ebéd után onnan is el fogom hozni.

Nálunk 2 év és egy hónap van. Bölcsibe nem tudtam volna beadni, nincs a környéken. Nagyon megszenvedtem. Nagyon- nagyon eleven az idősebb kisfiam. Igényelte volna azokat a foglalkozásokat amiben előzőleg része volt, unta magát, társaságra vágyott, ráadásul mivel májusban töltötte a 3. évét, nem vették be, csak szeptembertől. Na akkoriban meg is őszültem. Az ovi megváltás volt, nekem és neki is.

Utána lenyugodott, egy tünemény lett. Megkapta az élményeket, gyerektársaságot, rengeteg információt.

Nem lepasszolni szerettem volna Őt. A kicsi meg nehezebben aludt el, a szopival is gondok voltak ( a nagyobbat semmi nem kötötte le, álladndóan beszélt, bőgött, rohangált-nem hagyta békén a kicsit), Rá egyaltalán nem volt időm-szegényre.Minden szabad időmben a nagyobbal foglalkoztam, de az sem volt elég. Megmondom őszintén, s ezért le lehet pontozni :(, életem egyik legrosszabb korszaka volt, tele feszültséggel, fáradtsággal.Csoda, hogy nem ment el a tejem. Második is császár volt, s nagyon fájt a hasam sokáig. Ez még rátett egy lapáttal a boldogságomra, s nem volt ki segítsen.

Meg lehet kövezni az őszinteségemért, de ez az igazság.