Mit szólsz azokhoz az anyákhoz, akik otthon vannak a kicsibabával, az alig nagyobbat 2 évest meg bölcsibe adják?

Én is jártam bölcsibe, nem azért, mert így volt kényelmes (öcsém 5 és fél évvel utánam született), hanem azért, mert anyunak menni kellett szeptemberben dolgozni, de engem csak néhány hónappal később vettek fel az oviba, mert csak novemberben töltöttem be a 3. évet. Lehet indokolt, hogy a nagyobb bölcsibe kerül, nem tudod mindenki helyzetét, aki így dönt. Egyébként pedig nem baj a gyereknek az, ha gyerekek között van ennyi idősen már a saját korosztályában.

Nekem nincs gyerekem, de talán azért, mert kettő gyerekkel minden nehezebb, és délelőtt mondjuk bölcsiben van az egyik, akkor a másikkal könnyebb. És így talán az anyukának egy kicsit jobb, és ha neki jobb abból a gyerekek is jól jönnek ki (lehet, hogy így kevésbé lesz fáradt, ideges stb). Jobb lenne a 2 évesnek, ha otthon ülne, de anyukának a 4 hónapos körül kellene állandóan tenni-venni valamit?

Nézd, ha tudnád mindenki helyzetét, akkor valószínűleg nem ítélkeznél fölöttük. Van, aki kényelemből adja bölcsibe a nagyobbat, de mi van, ha nem tudja napközben a 2 gyereket egyszerre ellátni valami okból, amit nem köt mások orrára? Pl. a nagyobb túl eleven, és zavaró napközben, vagy a kicsi betegen született, és nagyobb figyelmet igényel... bármi lehet. Ne ítélkezz, ha nem tudod az okot. És lepontozhatsz, attól még nem én leszek a rossz.

Bölcsibe nem adnám a nagyobbat, ha otthon vagyok a kicsivel, de oviba igen. Lehet, hogy akkor nem 3 évesen, hanem 4 évesen, de semmiképp nem csak nagycsoportba. És 4 éves koráig is csak akkor várnék, ha tudnék neki (játszótéren, játszóházban, stb) kellő gyerektársaságot biztosítani. Legalább is most így gondolom, mert nálunk is így csinálták a szüleim (akik amúgy pedagógusok, szóval értenek is hozzá, hogy melyik korban mik az igények), én 3 éves voltam, amikor az öcsém megszületett és oviba jártam. Bár az is igaz, hogy akkor nem volt ilyen őrült módon helyhiány. Ahol mi laktunk, bőven volt hely az oviban (ez 1990-1993 között volt). Nem szívesen tenném azt, hogy a nagyot otthon tartom, mert a szocializáció szempontjából szerintem szükséges. Ugyan akkor a másik oldalt is el tudom képzelni, én biztos fel lennék háborodva, ha azért nem tudnám beadni a gyereket oviba, mert olyan anyuka gyereke van ott, aki úgyis otthon van. Nem könnyű sajnos. De terveim szerint nem kényszerülök majd rá, hogy ebben döntsek, a fiacskám októberben lesz 2 éves (ősszel megy bölcsibe), másodikat majd akkor szeretnék, ha az első már iskolás, szóval legkevesebb 5 év múlva.

Igen, ennyi problémás gyerek van, és egyre több. Anyukám tanítónő, úgyhogy a 9-10 évesek között már nagy a tapasztalatunk, de biztosan nem ott kezdődik a probléma, hanem kisebb korban.

Értem, hogy mire gondolsz: az anyuka a kisebbel otthon van, tehát nem dolgozik. Ilyen helyzetben miért adja be a nagyobbat? Azért, mert így egyszerűbb az anyának. Nem minden anyának az a legfontosabb, hogy a lehető legtöbb időt a gyerekével töltse. Ezt a nézetet nem osztom, viszont azt meg tudom érteni, hogy állhat elő olyan helyzet, mikor az anyának több gyereke van és így tudja, hogy a kisebbre jobban tud odafigyelni. Tehát nem biztos, hogy minden ilyen családban csak 2 gyerek van. Ettől a nagyobbal is tölt időt. Én ezt nem tenném, de biztos, hogy van 1-2 olyan helyzet, amikor ez elkerülhetetlen. Sokan úgy is felfoghatják talán, hogy a 2 éves menjen a kortársai közé, hogy később ne legyenek beilleszkedési problémái és amikor már az óvodát kezdi, nem lesz szeparációs problémája. Biztos vagyok benne, hogy 2 picivel nehéz otthon, de azért ha más dolga nincs az anyának, akkor lehet bírni. Én nem adnám be 2 évesen, bár én eleve nem vállalnék be 2 gyereket 1 éves korkülönbséggel. Tudom, hogy vannak előnyei, de úgy gondolom, hogy jobban lehet a két gyermekre koncentrálni, ha van idő mindkettőre külön időt fordítani. Egyébként ez csak Magyarországon furcsa, mert a legtöbb nyugati országban már a 3 hónaposok is benn vannak a bölcsiben és nem úgy, hogy az anya dolgozik! Egyik ismerősöm pl. azért adta be a 3 hónaposát bölcsibe, hogy magára tudjon több időt fordítani. Valószínűleg ez önzésnek tűnik, de máshol ez így alakult ki és nem veszik annak, majdnem mindenki ezt csinálja. Ezt nem tartom ideálisnak és Magyarországon kivitelezhetetlen is lenne, mert nincs elég óvoda és bölcsöde. Szóval Magyarország még azon országok közé tartozik, ahol a lehető legtöbb időt tölti a kismama a gyerekkel.