Anyám irigy rám, amiért otthon vagyok?

Semmi, csak abban a korban vagy, amikor már "két dudás egy csárdában" helyzetben vagy az anyáddal. Mielőbb le kell lépned, és akkor valószínűleg a kapcsolatotok id rendbe fog jönni.

Egyébként meg milyen fősulin feltétel a 2 felsőfokú?!

Őrület, hogy milyen sokan, milyen ellenségesek családon belül. Térjetek már észhez! Anya! Emlékszel még mit jelent ez a szó? Vagy ő emlékszik? Nem szeretetitek egymást? Nem kellene összefogni? Kedvesnek lenni? Örömöt szerezni? Miért nem viszel olykor olykor egy kis csokit, egy virágot, miért nem beszélgettek? Miért nem beszélitek meg, hogy milyen lenne szeretetben élni?

Hallottatok már erről: Erőszakmentes kommunikáció. Itt van. Hátha ez segít.

[link]

Rengeteg közlést látok itt arról, hogy az anya milyen elviselhetetlen.

Miközben a fiatalok mostanság arról beszélnek, hogy ők vallásosak.

De azt félreteszik, hogy "tiszteld apádat és anyádat...". Egyáltalán nem vagyok vallásos, de ezt betartom. Akkor az a sok bibliabújó fiatal mit ócsárolja itt állandóan az anyját? Minden bénaságát az anyjára vetíti ki.

Elgondolkodik az ember azon, hogy nem öngyilkosság-e gyereket szülni.

Miközben mindent megkap az a felnőtt gyerek, aki ott dekkol az anyapanzióban, ráértében nagyítóval kutatja, hol tud belekötni az anyjába, aki szülte őt, aki felnevelte, aki ebbe belefáradt és akinek lehet, hogy már televan a hócipője a saját gyereke nyafogásával, udvariatlanságával és kötekedésével.

Dehát állandóan azt hallja és olvassa az ember: "válj le mielőbb az anyádról, csak akkor lehetsz felnőtt!". De azt már nem teszik hozzá, hogy egy anya attól, hogy te felnőttél, nem vált undorító féreggé hirtelen, ezért a leválás folyamán a tiszteletet továbbra is megérdemli. A leválás felelősségvállalást jelent és nem abból áll, hogy naponta rugdaljuk az anyánkat, míg bele nem hal a lelki fájdalomba.

Az én kedves lányom például az esküvőjét is úgy rendezi, hogy ne tudjak elmenni, mert a kedves vőlegénye évekkel ezelőtt, amikor még csak haverok voltak, megsértődött, mert viccesen köcsögnek neveztem, s a lányom tüstént elmondta neki. Azt várja (várhatja), hogy bocsánatot kérjek tőle. Miközben ők otthon folyton ordítanak, veszekednek, káromkodnak és ordenárén beszélnek. Ennek a köcsög szónak vicces története van, azért mondtam, egyébként nagyon kulturáltan beszélek.

A lányom szerint a legjobb anya vagyok, mégis tűri azt, hogy a vőlegénye még csak be se mutatkozzon. A leválás jegyében. Jól van ez így?