Csak nekem őrjítő, hogy a 37. hét után bármikor jöhet a 2. baba, minden nap lehet AZ a nap, amikor otthon kell hagyni a nagyobbat?
Első babánál nem érdekelt. Jön amikor jön.
De most a másodiknál,így hogy közeledik a véga lassan, azon agyalok,hogy meg fogok őrülni, hoyg nem tudhatom előre, melyik este fekszem le úgy,hoyg reggel már a kórházban leszek, és nem jövök haza minimum 3 napig...
A kislányom nélkül.
Hogy nem tudom felkészíteni, hogy nem tudom azt mondani, hoyg anya elmegy segít tesónak kibújni, de majd jövök,jó legyél... vagy valami.
Szerintem ne vedd ennyire a szívedre.
Nálunk egy héten beül itt a hugi, a fiam 3 éves.
3 nap nem a világ és addig is apával lehet, akit imád.
Inkább arra gondolj, milyen klassz lesz hazajönni a nagyhoz a tesóval.
Mikor először találkoznak majd...:)
Én is nagyon izgultam ezen, és annyira ragaszkodtam a nagylányomhoz (aki akkor még szintén pici volt), hogy túl is hordtam a másodikat rendesen. Biztos vagyok benne, hogy lelki okokból eredve.
Nagyon hiányzott a kórházban a kislányom, jöttek minden nap látogatni, nagyon jó volt.
De aztán próbáltam úgy felfogni, hogy a második kislányommal soha nem tölthetek kettesben időt, mert hiszen mindig ott lesz a nővére is, így a picinek csak a kórházi napok jutnak "csak anyából". Így jobban elviseltem, és csak a picivel foglalkoztam. Itthon pedig új élet hármasban :) (és persze apuka) :)
Köszönöm szépen a válaszokat.
Ó, nem a lányom miatt aggódom, ő nagyon nagyon jól elvan apával is mamával is.
Engem visel meg már előre.
Én nem szoktam szó nélkül elmenni...mindig mindent elmagyarázok neki.
Úgyhogy, kivételesen nem a gyreek miatt aggódom,hanem az én lelkem fog kikészülni.
Mikor a második babóval várandós lettem a 7. héten kórházba kerültem. Picit véreztem, elmentem vele dokihoz és bent is fogtak rögtön. A nagyobbik akkor 1 éves volt. Még a születésnapjára sem engedtek haza (pedig csak egy hetet voltam bent). Én nehezen viseltem.
Viszont ő nagyon élvezte, hogy a mama meg apa mindent megenged neki, mindenki körülötte sertepertél. Igaz a látogatásoknál rám sem hederített, még csak meg sem ölelhettem. Ő így volt mérges rám. De én ezt megértettem. Mikor hazajöttem újra alkalmazkodnunk kellett egymáshoz és újra "összeszokni" a hétköznapoknak megfelelően. De nagyobb törést nem okozott egyikőnknek sem. Sőt... Ő nagyon sokat fejlődött azalatt az egy hét alatt, hogy nem csak tőlem tanulhatott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!