Mit csinálhatnék még, hogy a 2. -os, fafejű gyerekem végre megértse:Ha gyorsan, figyelmesen megcsinálja a háziját, és leellenőrzi magát, azután azt csinálhat amit csak akar?

Komolyan mondom, mintha a két gyerekemről írnál. Ilyenek és kész. Szerintem semmit, csak érettek és még gyerekek, a kettőt nem mindig sikerül összehozni.

Írtam, mi jártunk pszichológusnál és akkor ott rendben találták. A probléma forrása, amit én gondolok abban van, hogy a testi fejlődését az agya nem mindig tudja követni, ezt mondták is. Ezen a specifikus torna segít. Másodikban pl nem tudott ugrani, futni, mint a többi gyerek, olyan igazian (máshogy nem tudom írni), viszont minden másban jó volt. Hozzá kell hogy tegyem, hogy eléggé művészlélek is, ami ugye jár egyfajta zárkozottsággal, álmodozással stb stb, gondolom érted.Szóval én hagyom, majd utoléri magát, mert hiába ordítanék vele nem lenne jobb, csak rosszabb.Sajnos idegtépő, mert én is munka után még ott ültem vele 3-4 órákat és tényleg néha azt éreztem mint te. Volt hogy már sírtam tehetetlenségemben, közben sajnáltam szegényt.

Nem okoskodni akarok, csak gondolkodtam a kérdésen, és leírom a véleményemet, hátha előrébb visz kicsit.

Szerintem nem tesz jót a gyereknek, hogy rossz üzenetet közvetítesz felé, s ezt írod is: "Utál házit írni.El is hiszem,én is utálnám,ha egész délután játék helyett azt csinálnám ebben a jó időben....".

Elhiszem, hogy ez így van, de a fiad talán azért "nem vesz komolyan", mert érzi rajtad, hogy tulajdonképpen a házi megírása nélkül is egy oldalon álltok.

Egy gyerek soha nem áll egy felnőtt szintjén, ezért szerintem nem is szabad vitába bocsátkozni vele. Elmagyarázhatnád neki, hogy miért kell megírnia a házit (tényleg, ha belegondolsz, miért kell, hogy megírja?). Szerintem nagyon nagy gond, hogy az iskolában a gyerekeket nem tanítják meg, hogy hogyan kell tanulni! Nem magolni, hanem megérteni. Úgy gondolom, hogy ezért találkozni olyan sok rosszul tanuló gyerekkel. Nem buták, csak nem tudnak tanulni- ez persze nem az ő hibájuk.

Remélem, hogy pár gondolatot sikerült ébresztenem, és nem tűnt okoskodásnak :)

Akkor iskolában minden rendben van, ott megcsinálja a kiszabott időre a feladatait ?

Ez kizárólag otthoni probléma ?

Csak érdeklődök.

Mi most kezdjük 6 éves szeptemberben lesz elsős, iskolaelőkészítőbe jár külföldön. Fiú és jajj, eleinte nagyon nehéz volt a házizás. A ceruza símán repülő lett minden egyes egy feladat után például. Mostmár jobb. Iskolában is fentállt ez a dolog viszont. Egy ideje igen beszédes a tanárnénivel, és Ő megmondja neki, hogy gyorsan csináld meg a feladatot aztán elmondhatod mind amit akarsz, és neki ez jó.

Ha nálatok csak otthon van a gond, az még a jobbik eset, mert van aki fordítva csinálja. Otthon tutira kész minden, de iskolában nem figyel.

Otthon egyszerre egy dologra figyeljetek szerintem. Ne hogy kész legyen, jó legyen, és szép is legyen ez már 3 dolog.

Először csak legyen kész, és örüljetek neki, érezze a sikert, előbb utóbb kialakul, hogy jó érzés, ekkor elkezditek, hogy na ezt a hibát javítsuk csak ki gyorsan. Hibázni nem baj !! Feltétlen tudnia kell. Mondjátok el neki, hogy ez teljesen normális dolog, de ha észrevesszük, azt ki kell javítani és tuti lesz és mégjobban örülünk. Mikor ezek már jobban mennek, akkor lehet a szépségre is adni. A szépségre viszont más feladattal is lehet. Rajzoljatok, fessetek, zsírkréta, ceruza, festék, kinek mi válik be jobban. Nálunk sajnos ez épp a festés, de sebaj legyen, de legalább élvezi és fejleszti. Szüneteket tartani viszont tényleg fontos, bár mi azt gondoljuk hogy akkor ma már aludni sem fogunk. Mégis muszály. Változtassatok helyet, akár földön is lehet hasalva, ne érezze azt a korlátoltságot.

Remélem valami beválik, kitartónak kell lenni az biztos, és csinálni csinálni, biztos lesz eredménye is.

"A gond szintén az,hogy fegyelmezetlen,nem tud koncentrálni,folyamatosan dumál mindenről,beszélgetne velem,ezért is nem szeretek mellette ülni..."

Nem a gyerekeddel van a baj, hanem veled! Nem figyelsz rá, szarsz szegényre, és csodálkozol, ha valamivel fel akarja magára hívni a figyelmet? Az ilyen "embereknek" nem szabadnagyereket nevelnie...

A tanárnéniteken kezdek egyre jobban berágni.

Jó jó ne hagyjad és mást is mondott vagy csak ennyit.

Azt nem javasolta hogyan érd el, hogy ne eddig tartson. Mi az hogy ne hagyjad, hát épp ez a bajod, hogy nem akarod hagyni, de nem tudod hogyan.

Nomármost az tényleg nem jó, ha a gyerek látja, hogy tökre utálod te is ezt az egész házifeladatosdit. Ettől ő nem fogja megszeretni. Attól hogy látja, hogy sík ideg vagy, de próbálod elmagyarázni a miértjét, hogy miért kell megcsinálja, még úgysem valószínű, hogy megfogja érteni. Mert nem olyan.

Egy technikát csinálj egyszerre. Válassz egyet a több közül.

Vagy leülsz vele, együtt megcsináljátok ha lassan is, de te is rászánod az időt, és ha kell százszor szólsz rá türelmesen, hogy vissza vissza a feladathoz, hogy utána játszhassunk. De ne a feladattal játszunk, hanem fejezzük be gyorsan.

Ezt vagy két hétig.

Vagy ha tutira tudod, hogy tudja a feladatát, akkor olyan helyre ülteted, ahol a legkevesebb dolog van, ami elterelheti a figyelmét, ne a játékos szobájában pl. és megmondod neki, szépen, hogy te mégy a te feladatodat csinálni, és főzöl, addig te pedig csináld meg a te kis munkádat, aztán ha mindketten kész vagyunk játszunk egy jót. Általában a gyerekek szeretnek a szülőkkel játszani, ez egy jól bevált dolog lehet, de neked te vagy a felnőtt, rá kell magad beszéld, terápiázd magad, hogy erős leszel, kibirod, ti jártok jobban később.

Nem két nap alatt fogja megszokni a dolgokat, kitartónak kell lenni. Ha egyáltalán nem halad, akkor változtatsz egy másik technikára néhány nap múlva, de adj neki esélyt, hogy felérje, hogy ejnye, hát tényleg meg kell csináljam, különben tényleg nem játszhatok. Ezt két nap alatt még nem fogja elérni.

Te vagy a felnőtt, neked magaddal meg kell tudd beszélni azt, hogy türelmesnek, kitartónak kell lenned. Ha te nem tudod már sem, hogy a fenébe várhatnál el bármi hasonlót a gyerektől. Példát kell mutatni.

Sok mindent nem elmondva tanulnak meg, hanem lekoppintva. Türelemjáték a gyereknevelés és művészet az tuti.

Próbálkozzál, és írd meg ha van kedved hol tartotok, milyen technikát választassz, meglásd lesz eredmény, de csakis kitartással, jó hozzáállással.