Mit tehetnék ha 7 eves lányom kezelhetetlen?

53, nem érted.

Az adó fél nem tudja hitelesen kijelenteni, hogy a kapó félnek mindene megvan, mert a kapó fél tudja csak kijelenteni a saját szükségleteit.

Ha egy gyerek mondja, hogy mindent megkapott (és nem a saját szüleit citálja, mert olyan is van), akkor van értelme erről beszélni.

De egyébként a "mindent megadtam neked" klasszikus toxikus mondat.

Pszichológusok tudják, hogy ha ez elhangzik valamiylen formában, akkor ott jellemzően arról van szó, hogy a szülő a saját elképzelése szerint adta a dolgokat a gyerkenek, a gyerek jelzései meg nemigazán voltak figyelembe véve.

Tegnap beszélgettem egy családterapeuta ismerősömmel és pont azt mondta, hogy "a gyerektől az ilyen üléseken viszonylag korlátolt mit lehet kérdez, mit lehet elvárni. Persze egy nagykamasznál már lehet mélyebbre menni, de egy 10-12 éves korú, meg alatta még nemnagyon. De ilyenkor úgyis igazából sok újat nem is tud mondani, a gyerek viselkedése ilyenkor lényegében csak tünete egy problémának."

Egyből ez a kérdés ugrott be...

*nyilván nem mentális beteg gyerekrkről volt szó, még mielőtt valaki ezzel jönne.

64es nagyon érdekeset mond. Szerintem az a nem normális, ha a gyerek mondja, hogy neki megvan mindene, mert az azt jelenti, hogy egy gyerek minden gondolata ki van elégítve, és mivel gyerek, az tuti csupa szr lesz!

Fú, ha az enyém ilyet mondana.. egy nagyadag mekis reggelit enne, pizzát ebédre, két tábla csokit és csipszet nasinak, ciniminniest vagy kfct vacsira, miközben videójátékozta a napot a legújabb iphone 15ös vagy vadiúj ps játékkal és kereshetett a neten egy rakás csúnyaszavas mémet és videócsetelt hangosan közben a barátaival ocsmányul beszélve. Ebből állna a tökéletes napja, és én elképzelem, hogy remek anyának tartana, mert megkapott mindent:DDDD

Szerintem az a normális, ha egy gyerek úgy érzi nem kap meg mindent, az értelmes szülő meg tudja, hogy megadott neki mindent. Minden lényegeset;) A pszichológusok tök idióták, ha azt hiszik, hogy egy gyerek gyerekként fel tudja fogni, hogy a szülőtől megfelelő dolgokat kap-e. Érted nincs igénye testmozgásra, ne mozogjon. Nem akar megtanulni úszni? Ne járjon! Nem akar iskolába menni? Nem kell! Nem akar ötöst kapni-nem baj! Nem akar melegen felöltözni? Nem kell neki!.. a gyerekek totál hülyék, és onnan lehet tudni, hogy a szülő elcseszte, hogy a gyereke elégedett vele--

Másrészt annyira idióta szülő nincs, hogy a gyereke elégedett legyen, mert mindennél mindig többet akarnak. Ha ott fekszel vele és dicséred simogatod babusgatod 1 órát végig, akkor kettőt akar, ha 5 órát, akkor hatot akar. Sosem fog betelni semmivel, talán még a fenti "tökéletes nap" kombóval sem telne be. A gyerek mindig határfeszegető, mindegy mennyire igazítod hozzá, ki fogja találni, hogy mégsem az a kedvence étele, ami 5 perce volt, hogy nem videójátékozott eleget, hogy nem kutyázott eleget, hogy nem játszott eleget, hogy nem voltatok a strandon. Az elégedett gyerek nem létezik, ha mégis, akkor ott valamit elcssztek a szülők, de nagyon(talán a gyerek fel sem ismeri az igényeit, sosem hagyták, hogy akarhasson dolgokat).

Tegnapi napunk: Gyerek felkelt, akart videójátékozni, játszott. Bevittem a barátjával játszani, nem volt elég, ki akartak menni a játszótérre. Kimentünk, eltelt egy óra, mentünk volna enni az általuk választott helyre, de egy óra alatt el sem kezdtek játszani többet akartak maradni, maradtunk még. Elmentünk enni, bármit kérhettek volna, mindkettő csak ivott. Haza kellett indulni "nem csináltunk semmit"-- a gyerekek TELJESEN idióták és nem képesek felmérni azt, ami velük történik. Egyszerűen nem értékelik, ha jó dolguk van. Gyerekem barátnőjére akkor is rászólnak, ha a benti papucsával rálép a szőnyegükre, sosem viszik sehova, folyton lepasszolják, az a gyerek iszonyú hálás mindenért, a legapróbb dolgokért is(mert sosem kap semmit, alig vannak cuccai, pedig jól élnek, alig járnak programra, pedig 10x annyit keresnek, mint én).

Amikor leestek hintáról én szaladtam az enyémhez, jól van-e, az enyém le akart rázni, hagyjam békén, nincs baja. A barátnője irigykedve mondta, hogy hozzá sosem megy senki, mire mondta az apja, hogy "látom, hogy jól vagy". Legközelebb nem mentem a gyerekhez, ha elesett "miért nem jössz, nem is érdekellek?"

Elképesztőek a gyerekek.

Ahogy én látom a rosszabb sorsú, elhanyagot gyerekek hálásabbak és elégedettebbek, de nem az ő szüleik csinálják jobban, sőt, minél rendesebb egy gyerek, minél "felnőttesebb", annál inkább el van csszve a nevelése.

66, kár volt ennyit írnod. Kisgyerekeknél nem kérdznek ilyesmit. Felnőtteknél szokás körbejárni a gyerekkort, akkor téma ez. True, nem írtam bele a válaszba, azt hittem magától értetődő.

Szülőknél meg sem a gyerek kiskorában, sem nagkyorában nem hiteles. Te kinek hiszed el, hogy bizonygatja, hogy ő mennyire jó? Aki tényleg az, annak nincs szüksége bizonygatásra...

Amúgy ti hány kisgyerekes szülőtől hallottátok már, hogy "van lehetőségem többet tenni a gyerekemért... de nem teszem meg"?:D

Lássuk be, ha a szülő nem gyűlöli a saját gyerekét, akkor megteszi érte azt, ami szerinte a legjobb a gyereknek. Azaz mindent megad neki.. Max 20-30 év múlva átgondolja és úgy értékeli, hogy akkoriban rosszul csinált valamit, vagy már látja, hogy lett volna több lehetősége. De amikor az ember benne van, akkor persze, hogy úgy látja, és őszintén úgy is érzi, hogy mindent megtesz a gyerekéért.

Ezért is üres ez a mondat szülők szájából, főleg amíg benne van a gyereknevelésben. Mondom, utólag már lehet jelentősége, pl apukák, akik megbánják, hogy mindig a munkát választották a gyerek helyett, stb... de ott helyben ők is azt mondták, hogy mindent megtesznek a gyerekért, értük gürcölnek stb... És egyébként a maguk módján igazuk is van, a gyerek pl emiatt az áldozat miatt élhetett anyagi biztonságban, jómódban. Aztán 20-30 évesen az apja fejéhez vágja, hogy sosem volt ott, sosem kapott tőle szeretetet, figyelmet, törődést, mer tmindig csak dolgozott, lényegében apa nélkül nőtt fel. És neki is igaza lesz.

Látod már, miért értelmetlen ez a kijelentés a szülők szájából, pláne gyereknevelés közben?