Mit tehetnék ha 7 eves lányom kezelhetetlen?

Annyi a baj,hogy az ilyesmi gyógyíthatatlan, nem változtatható meg se terápiával,se semmivel.

Szóval csak óvatosan dobálózzunk ezekkel a szavakkal.

De mint írtam,minél hamarabb pszichiáterhez vinném.

Ezt te egyedül már nem fogod tudni megoldani. Forduljatok gyermekpszichológushoz.

Valamit nagyon elrontottatok az elmúlt években. Valószínűleg úgy viselkedtetek vele, mintha ő lenne a királynő, ti meg az alattvalói. Aztán berögzültek ezek a szerepek. :-)

Én minden alkalommal leírom a kutyás példát, mindig lepontoznak, bezzeg itt vernék a gyereket! A pofon is verés! Ha a gyereked nem tanul, mint egy lassú felfogású kutya, akkor kellenek a durvább módszerek, amik nem fizikai bántalmazások, mint a pofon, hanem kutyáknál a fojtó/szegecses nyakörv, ha húz. Neki erősebb inger kell, tudni kell, hogy szr lesz neki, ha nem tart szabályt.

Gyereknél meg kölyöknél műkődik, ha megmutatod, hogy erősebb vagy. Húzd le a karjánál/vállánál a földre, kerüljön alád, amiről te teszel fizikailag és tartsd ott, amíg viselkedni nem tud. Én ültem a gyereken jó sokat, és néha ha elfeledkezik magáról(100ból egyszer) még most is kell. Már lerántom a földre és mondom, hogy maradjon ott. Szegény gyenge felfogású gyerekek nem érzik a fizikai fölényt, ami a többiben természetes életösztön, érzékeltetni kell. Nemtudom a tiéddel hogy volt, az enyém a fizikailag veszélyes dolgok nagyrészét sem fogta fel kicsinek, tériszony nulla pl.

Nem tehet róla, de hatni kell rá, azt meg csak így lehet a lehető legkevesebb erőszakkal. Én még széttéptem/kidobtam a cuccait majd lefogtam. Néha most is, ha nem akarom lenyomni a földre/ nem marad ott, lefutjuk ezt a kört. Haragszik, de ez van. Egy pszichopata nem ilyen, csak az egyszerű emberek szeretnék ezt gondolni.

Én azon gondolkoztam, hogy a gyerekem ideggyenge, kutyáknál is van ilyen, valamelyik terület kevésbé működik az agyában.

Ezeken felül sokat segít a megfelelő filmek megnézése és könyvek olvasása. Dolgozz rá az érzelmeire andersen mesékkel, amíg kicsi.

Nekünk van amúgy autinak diagnosztizált kis pszichopata ismerősünk(lop, csal, hazudik, provokál, lebukik, nincs szégyenérzete), nem ennyire agresszív, suliban megtanul viselkedni többnyire gyógyszerrel, de szerintem a 9 éveses aspi lány a tömeggyilkos gondolataival félre van diagnosztizálva és nem is hasonlít a tiédre. A tiéd csak nem tudja hol a helye

Gyermekpszichológus? Nem tudod, mitől ilyen és eszközeid sincsenek, majd a pszichológus kideríti. Őket azért nehezebb "megvezetni", bármi van azt kiderírtik. Nem egy alkalom kell, rendszeresen hordani és végigcsinálni. Nem azt írom, hogy mentális beteg, hanem valami valahol félrement, vagy akár csak annyi, hogy nincsenek konktrét határok húzva és elszaladt a ló és ez párosul egy erősebb személyiséggel. Vagy valaki piszkálja, bántja és mindenkin levezeti, akin tudja. Széles a skála mi lehet.

Az én lányom is 7 éves, eszébe sem jutna kezet emelni rám(ránk), nekünk sem rá. Nem azt mondom, hogy egy kisangyal, mert nem. Vannak hisztik, borult már ki nagyon (ami miatt küldtem a szobájába, hogyha lenyugodott és tud normális hangon beszélni akkor visszatérünk rá), de azért amiket írsz az már nem az a kategória, hogy feszegeti a határokat vagy kicsit dominánsabb típus. Pedig ő is szeret a középpontban lenni, határozott véleménye van mindenről, de azért tudja, hogy meddig lehet menni.

Több ponton vagy gyenge kezű a gyerekkel. Ha elveszel tőle játékot, akkor ne eltedd és visszaadd később, a szeme láttára dobd ki és mondd meg, hogy ugyanolyan típust nem is kap már. Először nem fogja elhinni, de tényleg meg kell tenned, hogy megértse, komolyan beszélsz.

Az ütésnél pedig igen, kapja meg a pofont, vagy a kezére üss rá és tartsd lefogva addig, amíg le ne higgadt. Amíg félsz, hogy beárul a suliban vagy nagyobbat üt, sakkban tud tartani egy 7 éves gyerek. Hadd sírjon és kiabáljon. Amíg ő a domináns, eszébe sem jut majd másképp viselkedni, hiszen ural téged.

Kiabálás, irányítás ellen pedig a teljesen levegőnek nézés lehet megoldás. A lányom csinálta azt, hogy úgy adta elő a terveit, mintha már beleegyeztem volna és egyértelmű lenne, hogy csak úgy történhet, ahogy mondja. Amikor nemet mondtam, rögtön jött az artikulálatlan visítás meg a "de én így akarom!?" Erre mondtam minden esetben, hogy menjen a szobájába és akarja ott egyedül, ha normálisan tud beszélni, akkor jöhet ki. Jó néhányszor maradt ott estig, mert nem adta fel. Ha nem engedsz, egyszer rájön, hogy nem rángathat.

Viszont maradj következetes. A 7 éves okos, érvel és megért mindent, mondd el, ha bünteted, hogy miért és mivel, és hogy következő alkalommal idáig sem hagyod eljutni a helyzetet, a kiabálás elején megy a büntetés, és addig tart, ameddig nem enged. Látnia kell, hogy hatalmad van felette és használod is.

A tündér lányom is tud csúnyán hisztizni, de én gond nélkül törlöm a beígért programot, ajándékot, bármit, amit szeretne, ha okot ad rá. Közepesen drága játékot is dobtam ki, és nézte végig, ahogy elviszi a kukás autó. Már tudja, hogy ha azt mondom, hogy valamihez nem nyúlhat, különben kidobom, akkor ki fogom dobni és szipogva nézi, hozáérnem sem kell a dologhoz, nem kezd erőlködni. De ehhez kap pofont is, ha kivörösödve üvölt az arcomba, hogy utál és én vagyok a világon a legrosszabb anya. Ilyenkor higgadtan közlöm, hogy lehet menni csomagolni és keresni másik anyát vagy állít a stílusán és mehet vacsorázni. A következetes viselkedés mellett az is számít, hogy érzelmileg ne tudjon megborítani, mert akkor ő kezd irányítani.