Mit tehetnék ha 7 eves lányom kezelhetetlen?

#28! Az ilyen típusú gyerek arra is azt mondja, hogy nem érdekli. És mivel a szülő azt nem tudja megtenni, összepakolná a cuccait, aztán ülnének a bőröndökön. Ettől aztán végképp hiteltelenné válna. Csak olyat szabad ígérni, amit be is tud tartani.

Nekem amúgy az jutott eszembe, hogy senki nem említette az apukát. Azt írta a kérdező, hogy vele nem mer így viselkedni. Valószínűleg tőle tart valamennyire, szóval neki kéne elkapni a kis görcsöt és felvilágosítani, milyen szankciókra számíthat. El kéne jutni odáig, hogy a szülőket "egyként" kezelje. Vannak a szülei és van ő. Előbbi a hierarchiában fölötte áll.

"Nagyon odavolt pedig ra figyelve , egyke. Gondosan nevelgetjuk, megvan mindene."

Az odafigyelésbe nálam beletartozna, hogy már sokkal korábban (nem amikor így elfajulnak a dolgok) elvittem volna pszichológushoz. Ha mi neveljük rosszul, akkor azért, hogy mihamarabb korrigálhassak (ill. egyáltalán megtudjam, mit csinálok rosszul), ha meg valami egyéb baja van (ADHD vagy mit tudom én mi), akkor meg arra vonatkozó gondozást kaphasson mihamarabb.

"Egeszseges, nincs semmi baja."

Eszerint vizsgálta már valaki? Ki és milyen életkorban?

Óvodában hogyan tudott beilleszkedni?

Vad volt a lányunk. Már jobb,kezelhetőbb, 8 éves.

Sok baja nincs: Sni-s, figyelem zavaros, magatartás zavaros. Tanulási nehézségekkel...

Viszont a viselkedésén csak az idő változtatott. Mivel ez a viselkedése kb. 3 éves korában kezdődött. Mikor 5 évesen Btmn diagnózist kapott, már sokkal kezelhetőbb volt. 6 évesen kapta az Sni státuszt.

Én nem találtam fegyelmezési formát,ami bevált volna... férjem a mobilozásra fogta.... De volt, hogy fél évig rá se nézhetett... nem javult semmi.

Szerintem a jelleme ilyen.

Illetve nálunk azok a napok voltak jobbak, mikor sokat mozoghatott vagy sokat játszottam vele.

Egyébként többször mondta már, hogy utálja, hogy a felnőttek mondják meg, mit csináljon....

A kivizsgálás érdemes lenne azért.

Fuf, ez a kérdés felzaklatott rendesen.

A kérdésből és kommentekből nem derül ki, hogy mi a gond. Mármint értem, hogy a gyerek lényegében rosszul, kezelhetetlenül viselkedik, de ez az esetek többségében csak tünet.

Azt leírtad, hgoy sorra elveszel tőle mindent amit szeret. A leírásod alapján ez már az elején sem működött, szeirntem nem feltétlen jó dolog ezt folytatni. Nem éri el a célt, viszont tovább frusztrálja a gyereket.

A gyerek 7 éves. Ez önmagában egy nehéz időszak még akkor is, ha a sulikezdés zökkenőmentesen ment. De jellemzőbb, hogy nem megy zökkenőmentesen.

Azt nem írtad: mennyit szoktatok játszani vele? Mennyit beszélgettek?

Az én elméletem-álláspontom:

A gyerek stresszes, frusztrált. Akár suli, akár barátok, akár bármi másért, ez most egyelőre mellékes.

A gyerek stresszre adott reakciója gyakorlatilag mindig az, hogy figylemet, törődést igényel. Egy ilyen kis gyerkenél ez hatványozottan igaz, de amúgy kamaszként sem lesz másképp, csak a törődés formája lesz más, amit igényel.

És ha a gyerek nem kapja meg a figylemet amit igényel? Akkor kikaparja magának. A negatív figyelem is figyelem, és ha rájön, hogy amíg kiabálsz vele, addig is törődsz vele, akkor hergelni fog, hgoy ordíts, mert többet ér sázmára egy ordító anya, mint egy olyan, aki azt omndja, hogy "nem tudom, de én most főzök". Már bocs.

Az iskolában is kontrolláló személyiségnek írják le.

Nyilván lehet, hogy amúgy jelleme szerint szereti a vezetést, ugyanakkor a kontroll az klasszikus szorongásoldó eszköz. És a legjobban azok vágynak mások irányítására, vezetésére, akik ezen kontroll nélkül elveszve érzik magukat. Meg ugye amíg másokat instruál, addig is figyelnek rá.

Szóval ezt is érdemes megvizsgálni, hogy vajon miért akar másokat irányítani.

Aztán.

Kiirattad kosárlabdáról (önmagában nag yhiba sportról kiiratni a gyerkeet, a legjobb fegyelmező és energialevező eszköz, de ez most mindegy), eltiltottátok a telefontól, elvettétek a kedvenc játékait, stb...

Azaz rengeteg ideje szabadult fel a gyereknek amit nem tud azzal tölteni amit szeretne.

Ez önagmában frusztráció..

És ebben a felszabadult időben leültetek vele többet játszani, beszélgetni, kirándulni, közös programokat cisnálni?

Mert ha nem, akkor ez a mindenféle eltiltás csak pofon volt a szarnak...

A leírásodból látható, hogy erővel nem fogsz tudni előrébb jutni. Erővel, keretekkel akkor lehet előrébb jutni, ha a gyerek nem érzi a határait. De ha figyelemre, támgoatásra vágyik, akkor ezek az intézkedések csak olaj a tűzre.

Magyarországon nem létezik indulat és stresszkezelés. Felnőtteknek is alig, de gyerekeknek aztán pláne. A gyerek nem feszült, hanem hisztis ugye... Pedig ebből a szempontból sokkal jobban kezelhetőek a gyerekek, mint a felnőttek, mert jóval elemibb a reakciójuk. Szóval ha a gyerek agresszívan, frusztráltan viselkedik, a legelső az, hogy megkérdezzük, mitől feszült, és biztosítjuk arról, hogy az érzelmei normálisak, és segítünk megfelelő helyre csatornázni.

Nade ugye utólag már mindegy, erre a szemléletre nem lehet most átállni, hogy megtörétnt a halom tiltás meg kiabálás. Egy ilyen váltás gyanús lenne a gyerek számára és nagy eséllyel nem tudna rendesen belemenni. Elvégre mi sem hisszük el, hogy segíteni akar az, aki tegnap még ordított és tiltott.

Szóval amit szerintem most tehetsz az két dolog. Nem opcionálisan, hanem sorrendben:

1. Elkezdtek több időt tölteni a gyerekkel. Értsd, minden nap egy óra társasjáték, kirándulás, beszélgetés. Nem mesenézés, az nem közös program. Olyan programok kellenek amiben interaktáltok. Apuka birkózhat vele stb.

Őszintén, én ASAP visszairatnám a kosárlabdára. És nem úgy, hogy "de akkor jól viselkedj" mert akkor ez megint csak egy fegyver, egy ultimátum.

2. Gyerekpszichológus. Nem iskolapszichológus, mert az jóformán nem is létezik Magyarországon. A szaki segíthet feltérképezni, hogy tulajodnképpen mi a baja a gyereknek. Mert ismétlem: nem az a baja, hogy csúnyán beszél, meg agresszív. Az csak tünet. Az okot kell megkeresni, hogy miért viselkedik így. 90%, hogy valamilyen stresszforrás lesz, de persze eltelt elég idő meg volt épp elég családi konfliktus, hogy ez már ne legyen annyira magától értetődő. Ezért is kell elkezdeni családi szinten is elindulni egy jó légkör felé.

Erőből nem lehet gyereket nevleni. Betörni, megfélelmlíteni persze lehet, és az is elérheti a kívánt viselkedési formát, de hosszú távon nem célravezető, mert kb az lesz az eredménye, hgoy akkor cinsálja amikor nem látod:D

Az én gyerekem elég hasonló. Én igyekszem mindig következetes lenni, sajnos férjem ebben 0. Amikor rá szólók mindig el mondom hogy mi lesz a következmény ha nem fejezi be. Mindig olyat mondok amit be is fogok tartani. Ha nagyon elegem van mert túl feszíti a húrt, fel veszem és a zuhanyban be vízezem. Persze mindig figyelek hogy nehogy forró vagy jeges vizet locsolják rá. Ettől általában le nyugszik, le vetközik, át öltözik.

Most van ki vizsgálás alatt, valószínűleg ADHD-s.

Oviban jó gyerek, társaságban is. Itthon meg egy két közeli rokonnal viselkedik rémesen.

36!

Nyugodtan elmehetsz neki segíteni akkor lenyugtatni az ordító gyereket!

37, pardon?:D Mirefel ez a személyeskedés?

Btw a fenyítés nem lenyugtatás. Semmi köze az érzelmi kontrollhoz.