Miért próbálnak mentálisan sérült gyerekeket integrálni egészséges osztályba?

Értelek, akkor nekünk mázlink, hogy van integrált suli. De csak annyi az előnye, hogy kis létszámú osztály, helyben kap heti 3 fejlesztést, igaz, valamilyen kézség óra, udvari játék rovására.

A szakértőiben foglaltakat nagyjából betartják. Töriből nem hajlandó igazgatónő feladni az évszámokkal valóban nyüstölést. Egyszerűen nem érti, hogy egy diszkalkuliásnak ez soha nem fog menni, ahogy az analóg óra sem. Nem is fejleszthető.

A többieknek van mentális problémája, és akkor a "sérült" gyerek van rossz helyzetben... Szánalmas ez a rendszer, a hozzáállás, az, hogy nem foglalkoznak eleget az iskolai bántalmazással.

Én csak az a csendes fajta voltam, de az a rengeteg bántás, amit kaptam... Csoda, hogy sikerült feldolgoznom, és "csak" idegileg gyenge lettem. Fiamat meg küldik jobbra balra, mindenképpen rá akarnak valami kódot húzni, de nem fognak tudni, csak nem tetszik az óvónőknek, hogy túl okos a kortársaihoz képest. Mindig is előrébb járt, és pont ezért lóg ki. Érdekes, hogy 1-2 évvel idősebb gyerektársaságba egyből be tud illeszkedni, és ő is jól érzi magát. Rettegek, hogy ugyanazon fog végigmenni, mint én, mert a "normális" ma nem a normális, hanem egyszerűen a többség.

És akkor csak mellékesen jegyzem meg, hogy érzékenyítésben is talán kicsiben kellene kezdeni, nem rögtön a szexuális irányultságokat érzékenyíteni, vagy súlyos fogyatékosságot, hanem ott kezdeni, hogy ha valaki csendesebb, akkor talán ne kergessék a halálba.

Integráció témához meg, hogy látom ezirányú csoportokban, hogy milyen nehéz így is jó képességű, de kódos gyerekeknek iskolát találni. Lehet, hogy jobb lenne neki más iskola, lehet, hogy jó lenne neki az integrált, de normális gyerekekkel, de lehet, hogy örülhet, hogy ide is sikerült a felvétel. Alapvetően magasan funkcionálóknak jó lenne az integrált oktatás. De sz.r az egész rendszer...

63-as, igen sz..

Én mindig leírom, ha ilyen kérdés van, hogy nehogy kikérjétek a kódot a gyereknek! Aztán jönnek a nagyokosok, hogy az milyen jó lesz a gyereknek, mert kap fejlesztést. Hol? Milyen fejlesztést? Ebben az országban?! Ugyan, ne vicceljünk már. Egy red flag, hogy baj van a gyerekkel, nehogy felvegyétek!

A lányom figyelemzavaros, 4,8-cal végezte az általános iskolát, 78 pontos felvételit írt. Magángimibe akartam adni, nem vették fel, mert papíros. Most állami gimibe jár, 4,3 volt tavaly év végén. Nem bukdácsol, és nem veri szét az iskolát. Semmi gond nincs vele. De ha meghallják, hogy sni-s, már egyből el is van utasítva. Szégyellhetik magukat a pedagógusok is!

Miért, hova kéne tenni egy ép értelmű, jellemzően az átlag feletti intellektusú magasan funkcionáló autistát? Nincsenek speciális iskolák számukra és - tapasztalatból írom - egy elfogadó közegben jól tudnak funkcionálni.

Lányom diagnosztizált Asperger-szindrómás, végig integráltan járt óvodába, iskolába. Kezdetben szaksegítséggel, gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens támogatta az integrációját, később már egyedül is boldogult. Nem a társaság közepe, de kb. olyan, mint egy átlagos introvertált kamasz. Jelenleg gimis, 11.-es. Az osztályában már a gólyatáborban megegyezett az osztály, hogy náluk senki nem lesz kiközösítve. És ez így is lett. Normális közegben van, ahol nem piszkálják a különcségéért, másokat sem (nem ő az egyetlen, aki eltér az átlagtól).

(Nem olvastam végig a válaszokat, de látom, hogy téma volt az SNI státusz kérdése, hogy kell-e. Ebben az országban nagyon nem ajánlom. A fejlesztés minősége erősen megkérdőjelezhető, szakemberhiány van, néha teljesen értelmetlen, sőt, sokszor káros (!) a gyerek számára, viszont kötelező. És igen, nagyon sok iskola kapui bezárulnak, ha a gyerek SNI-s. Senkinek nem ajánlom, mi is levetettük inkább a kódot a gyerekemről a gimi előtt pár évvel. Egy jó suliban, jó pedagógusokkal és osztálytársakkal kód nélkül is boldogul, rossz közegben meg kóddal sem.)

#66 nem értek egyet veled az SNI státuszt illetően. Ha tanulási zavar áll fenn, akármilyen részképesség-zavar, bármelyik disz-, akkor SNI-státusz nélkül a gyerek csak megbukik. Pszichésen is visszaveti a maradék önbizalmát is.

Nálunk akkora kő esett le a gyerekről, amikor végre valahára megkapta az SNI-státuszt, mert így extra segítségeket kapott, használhatott már harmadikban is számológépet. És ötödikben végre megkapta a diszkalkulia kódot is, a gyerek szárnyalni kezdett a többi tantárgyból, mert a sorozatos matek egyesek, és a többi tantárgy számolásos része megugorhatatlan feladat volt neki.

Tudom, erre meg mindig az a válasz, hogy ha felmentik matematikából, egy csomó suliban nem fog tudni felvételizni, mert a matek alap. Hát komolyan eldobom az agyam ilyenkor. Ha egy gyerek (valóban) diszkalkuliás, akkor nemcsak általánosban, de középiskolában sem fog menni neki a matek! Minek kínoznák, hogy ha lehet választani, akkor inkább elkerüljük a matekot középiskolában is?

66-ossal értek egyet.

Nekem sni-s mindkét gyerekem, a fejlesztések semmit nem érnek, ellenben nagyon sok diszkrimináció ér bennünket. Egy csomó iskolába fel sem veszik őket, ha meghallják, hogy van kódja. A kedvezményeket meg nem adják meg nekik. A lányomnak is ki volt írva a számológép-használat, a matektanár meg kijelentette, hogy ő ezzel nem ért egyet, és kész. Többletidőt sem kap a dolgozatoknál egyik gyerek sem pedig mindkettőnek ki van írva.

Akkor nekünk szerencsénk van, a fiam sulijában mindent betartanak. Pl. töriből az évszámok helyett az aradi vértanúk nevét kérdezte ki a tanár a gyerektől.

A dolgozatokban fele annyi feladatot kap/vagy segít a tanár neki. A számolós feladatra nem kap értékelés. Igaz, ezt a gyerek nem tudja, erőlködjön egy kicsit, azért mert diszkalkuliás, attól függetlenül kap matematika fejlesztést, a képességeihez mérten fejlődnie kell matekból is.