Miért próbálnak mentálisan sérült gyerekeket integrálni egészséges osztályba?

Kérdező, nekem a nővérem se nem autista, se nem papíros, nem is testi fogyatékos, mégis csesztették anno, mert visszahúzódó, félénk volt, úgymond áldozattípus. Akkor lett számára jobb világ, mikor a középsuliban másik osztályba került. (Felnőttként meg kb. bárhova megy, kedvelik, és már magabiztosabb, mint régen.) De persze, ha valakire rászállnak, nyilván azt kell elszeparálni, véletlenül sem a terrorizáló kis gyökereket megregulázni…

Amin felcseszem magam mindig a hasonló kérdéseknél, az autizmus, SNI nem egyenlő azzal, hogy a gyerek agresszív, ill. el fogja lehetetleníteni a tanítást. Enyhén autista lányom van, „sima” iskolában tanul, példás magaviseletű. Jóval kevesebb a gond vele bent, mint sok nem papíros gyerekkel. Ha egy gyerek valóban agresszív, nem tud viselkedni, akkor joggal háborognak a szülők, és tök mindegy, hogy SNI-s, szar családból származik, akármi. De nem szeretem, ha alapból ráhúzzák ezt minden SNI-s gyerekre.

A jelen gyakorlat az, hogy a lightosabban sérült gyerekeket integrálják, mert nincs külön kapacitás annyiféle iskolát nyitni, ahányféle problémával, súlyossági állapottal rendelkező gyerek van. Vagy szerinted jobb lenne, ha az én enyhén autista, szelíd, ép értelmű gyerekem bekerülne értelmi sérült és/vagy súlyos viselkedésproblémával küzdő gyerekek közé? Félre ne értsd, nem nézem le ezeket a gyerekeket se, de az én lányomnak nem ott van a helye, és a neurotipikus gyerekek közt tud fejlődni, elérhetőek a követelmények, és van húzóerő is.

27-es: Nem vagyok osztálytársak szüleivel bratyizós, pletykálkodós, de elmegyek egy szülőire, évzáróra, és kéretlenül is meghallgatom a fél suliról, hogy ki bukott meg, ki SNI-s, kinek milyen a családi élete stb. Ugyanez fogadóórán. Vagy pl. jön haza a lányom, meséli, hogy kikkel volt épp fejlesztésen, mit csináltak, kinek mi nem megy (konkrét diagnózist nem mond/tud, de kiderül, hogy xy gyerek sem NT.) De akár a gyerek is mondhatta magáról.

44-es: Sok a bántalmazó gyerek, de ehhez nem kell az áldozatnak autistának, SNI-snek lennie. Ezért írtam, hogy a teljesen ép nővéremet csesztették, az autista kislányomat nem. (Az osztályának amúgy elég problémás a magatartása, de ott a problémás gyerekek nagyrészt egymást csesztetik, egymással verekednek, és nem a „gyengébbekre” szállnak rá.) Egy piszkálódós gyereknek nem kell kb. semmi „indok”, abba is képes belekötni, hogy a másikon kék színű póló van, és valamit kitalál rá, hogy miért ciki.

A nővérem története régi, szóval, anno sem volt minden fenékig tejfel. Ugyanakkor viszont a gimiben nálunk volt vak srác és mozgáskorlátozott fiú is (koraszülötten, oxigénhiánnyal született, csak nagyon kitekert pózokban, ált. bot segítségével tudott járni, és azt hiszem, furcsán is beszélt, de az értelmével semmi gond nem volt). Emlékeim szerint mindketten a népszerűbb diákok közé tartoztak, és semmivel se érte őket több atrocitás, mint bárki mást.

Nem dicsekedtem azzal, hogy gúnyol mást, meg nem akarja a párja lenni, elhúzódik tőle, zavarja a viselkedése. De nem is érzem rosszul magam tőle, mivel nem kell mindenhez neki alkalmazkodni. Te se örülnél, ha egy csapatban lennél azzal a munkahelyeden, aki zavar és/vagy gyengén teljesít, vagy nem szimpatikus akármiért. Akár teher róla, akár nem, szeretni nem kell és nyugodtan lehet zavaró vagy ellenszenves.

Annak viszont nagyon örülök és dicsekszem is, hogy ahhoz képest hogy oviba nem tudott járni, a legmenőbb 6 gyerekbe tartozik, kitűnő és tanára, diákok egyaránt kedvelik. Ő is védett már meg mást, akit nem bír, azt okkal nem bírja, passzív vele és elkerüli és kinevetik/gúnyolják. Nem kell mindenkit szeretnie, nyugodtan tarthat mást hülyének és zavarónak, hisz a viselkedésük olyan.

Nem fog játszani mozgássérülttel, mert nem tud vele mit játszani, amit élvezne, esetleg ha van sakk, akkor azt, de amúgy ott fogja hagyni, mert imád szaladni, mozogni, mászni, kergetőzni és ezért kicsit sem érdemel egy csúnya pillantást sem. Akkor sem, ha megmondja hogy a másik ilyenre nem képes, és ezért nem játszik vele, és azért sem kell rosszul éreznie magát, ha sorversenynél egy koordinációs problémákkal küzdő gyerek a csapatába kerül, ő meg ezért frusztrált. Ezek normális dolgok, érzések, teljesen jogos mind.

Csúnya szavakat nem használ, de amit érez azt kimondja. Attól, hogy a zavaró viselkedésű gyereket nem bírja, akit bír, azzal végletekig rendes és kiáll értük. És az SNIs/BTMNes gyerekekkel szokott lenni a gond, akiket tolerálni kellene.. kivéve ugye mi, meg itt fent valamelyik másik, meg a többi enyhén érintett. Nem az én gyerekem boldogsága és képességei árán kell integrálni a többit, ő nem kedveli őket és ez oké îgy. Ö sem tudja amúgy kinek mibaja, kivéve a diszt, azt mondtam, csak érzékeli hogy az egyik heves, a másik figyelmetlen, a harmadik gyakran dühös, a negyedik bekakil, az ötödik ügyetlen, többen meg “buták”, nem értik, miről beszélnek és rosszul tanulnak. Nem kell szeretnie őket, senkit sem kell szeretnie. A többieknek sem kell őt szeretnie, aki szereti, az magától bírja. Neki nincs olyan nehézsége, amit tolerálnia kellene másnak, így könnyű vele kijönniük, senkit nem zavar a viselkedése.

Tessék, jó példája, az"érzékenyítésnek", és a 47-es még büszke is rá,és támogatja a gyerekét,hogy bátran "ne" kedveljen senkit,aki más,ügyetlenebb,csúnyább, butább,lassabb.

Kedves 47-es válaszoló!

Az emberi faj, azért tudott kiemelkedni az állatok közül, mert az egyedek/csoportok elkezdték ÁPOLNI/GONDOZNI/VÉDENI a csapat ELESETTEBB/SÉRÜLT/GYENGE stb egyedeit.Erre már a majomembereknek is volt annyi érzelmi intelligenciájuk,hogy ezt tegyék.

Pl ha egy csapatban a sorversenynél van egy gyengébb, akkor nem pofákat kell vágni, meg elhúzódni, meg reklamálni,hanem a magukat erősnek tartóknak 150%-ot teljesítve húzni a csoportot!A tanár nem azért osztja a gyerekedhez,hogy kics...esszen vele, hanem mert tudja,hogy a gyereked képes 150%-ot teljesíteni,egyszerűen fogalmazva el tudja vinni a hátán(mint az ősember).És nem, nem kell mindig mindenkivel játszani,de nem is kell mindenkit mindig elutasítani.A tolószékben ülő gyerek is szeretheti azokat a meséket könyveket, xboxot,bármit, amit a te gyereked, attól,hogy nem tud járni, csak nehezebb megtalálni a csatlakozási pontot.A gyereked ezt a passzív viselkedést miattad éli így meg,mert nem segítesz neki, mert te magad is elhúzódsz mindenkitől aki már.Hül....yének meg akkor tarthatsz te vagy a gyereked mást,ha benne jártál a cipőjébe, és végigélted az addigi életét.Bár szerintem sírva könyörögnéd vissza magad a sajátodba.

A munkahelyeimen ,kizárólag az ilyenek mit jelentik a nem szimpatikust, mert attól hogy egészséges, azt hiszi, hogy lenézhet másokat.Aki ügyetlenebb megtanítjuk/gyakorlunk vele, a gyámoltalan, bátorítjuk,akinek meg bármi betegsége van, mégjobban támogatjuk,mert betegségről balesetről senki sem tehet!

Nem bántás, de szállj le a magas lóról, és segíts a gyerekednek, normális érzékenységű felnőtté válni,neki még van remény.Ez azért is fontos,mert sosem tudhatod mit hoz az élet,kivel mi történhet,és nem -e kerültök a "csapat" másik oldalára bármikor.