Miért próbálnak mentálisan sérült gyerekeket integrálni egészséges osztályba?
Értem én a lényeget.. De mégsem értem.
Fiam osztályaba (gimi) felvettek egy enyhén autista srácot, aki egyébként szimpatikus a fiamnak legalábbis.
Gólyataborban azonnal kikezdtek, fiúk lányok egyaránt. Fiam azt mondta hogy szó szerint rosszul volt a saját leendő osztálytarsaitol.
Ez nagyon nagy kics.szes a sérült gyermekkel szemben, nem?
Nem ő tehet róla hogy a többi ennyire sggfej. Életre szóló rossz élményeket fog itt szerezni.
Mit gondoltok erről?
Nem értek veled egyet 27-es. Vannak igazságok az írásodban, de akkor sem.
És nem hiszem el, hogy nem a szülőn múlik, milyen a gyereke.
A te lányod is a kicikizők között van, holott ő maga is tapasztalta, milyen kicikizittnek lenni, ha jól értelmezem. Mégsem tanult belőle.
A fiam erős igazságerzettel van megáldva, nem szokta annyiban hagyni az ilyesmit, már általánosban is lépett, ha valakit bantottak, nem félt a következmenyektol.
Csak ez most egy új suli, senkit nem ismer, csak belecsöppent egy szituációba, ami nem tetszett neki. Nyilván ki fog alakulni itt is, hogy mi lesz, de az biztos, hogy én semmi pénzért nem lennék tanár.
Mert a nevelés otthon kezdődik. A tanár pedig kész alapanyagokkal dolgozik.
A többséggel van itt a gond. SNI-s vagyok, de felnőttkènt derült ki, mert a gyerekem is az. Sima iskolaba jàrtam. ADHD-m, autisztikus tüneteim, szenzoros zavarom van.
Borzasztó volt a ,,normàlis" gyerekek közt. Csùfolòdtak, sokszor èn is csùfolódtam.
Első 4 èvben kitűnő voltam, versenyeket nyertem. A tanàr kedvence voltam. Szerinte az volt a bajom, hogy a szüleim elvàltak (nagyon vallàsos suli)
Màsodik iskolàmban 5-10-ig utàlt az osztàlyfőnök, rettenetesen csùfoltak. Bukàs szelère romlottak a jegyeim a stressztől. Szintèn nagyon vallàsos iskola volt.
Harmadik iskolàban ,,lenèzett" par tanàr a furcsasàgom miatt. A diàkokkal viszont egy kivètelèvel nem volt problèmàm. Itt megint nagyon jó jegyeket kaptam. Ez szekuláris iskola volt.
Aki csùfolja azt, aki ,,kilòg a sorbòl" az a hibàs. A tanàr is, aki hagyja, hogy a diàkjai bàntsàk egymàst. Van az a szint, ahol be kell avatkozni.
Munkahelyen sosem volt gond, hogy fura vagyok. Jól dolgozom, mellette megvannak a furcsasàgaim, ès a legtöbb kollegàmmal jól kijövök.
Az SNI-s gyerekem èpp az èn rossz tapasztalataim miatt nem jàr iskolàba. Külföldön unschoolingolunk, és nem szivatjàk minden nap, amiert ,,màs, mint a többi". Magyarorszàgi nyaralas soràn a gyerekekkel jól eljatszik, a szülők gyakran belekötnek. A szülők viselkedèsèből indul a gyerekek csùfolódàsa szerintem.
Nem olvastam végig a válaszokat!
Kérdező!
Én egy "sérült" gyerek anyukájaként írok.Lehet nem lesz összeszedett a mondandóm, de nem tudom hol kezdjem.
Az oktatás haldoklik.Az integrálás sosem működött. Szegregált intézmények nagyon kevés van,nincs elég mindenkinek.Akiket integrálni"próbálnak", azok képesek a tananyagot elsajátítani.Minden szülő (a sérült gyereké is),azon fáradozik, hogy a gyereke kapjon olyan tudást(bizonyítványt), amivel majd valamit dolgozni fog.Bizonyítványt suliba kaphat.Szegregált középiskola nincs, vagy még kevesebb mint az általános.Az a baj, hogy ezek a gyerekek(és a szüleik),magukra vannak hagyva.
#34! És ha órán történik, akkor a takarítónőt küldjem be tanítani magam helyett? A történet lényege pont az volt, hogy amikor ped.asszisztens kértem az igazgatótól, a helyzet megoldására egy takarítónőt ajánlott.
Mint mondtam, a többi gyerek nagy része is SNI volt, így nem lett volna egyszerűbb őket rábízni.
A kisfiú kifejezetten jóban volt a nénivel egyébként, a dühroham pedig a többi gyerek felé irányult, ha nincs kinek csinálni a műsort, székdobálás sincs. Nem kellett lenyugtania, mert már attól megnyugodott, hogy nincsenek ott a többiek, csak felügyeletet biztosítani, mert egyedül nem maradhat.
De nem ismered a szitut, se a gyereket, megértem, hogy kívülről te máshogy döntöttél volna.
#20
32-wmes vagypk
Az is a baj, hogy iskolában kb. mindent szabad, tanárnak, diáknak is. Ilyen durva viselkedèsmód iskolán, óvodán kívül csak a börtönökre jellemző. Munkahelyen a durvaságok töredékéért elveszítené valaki az állását, esetenként feljelentèst tennènek ellene.
Olyan kifàrasztó, lélekölő stresszt, mint az iskolàban, egyszer èreztem felnőttkènt, mikor sürgőssègire kellett vinni a gyerekem. Munkahelyen 14 òràs munkanap (pàrszor csináltam csak ilyet) sem fárasztott ki ennyire. De kb. egy èvig rendszeresen heti 60 òràkat dolgoztam, az sem annyira lèlekölő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!