Miért próbálnak mentálisan sérült gyerekeket integrálni egészséges osztályba?

Először is, az autizmus nem mentális sérülés.

Másodszor, nem őt kellene büntetni ("miért integrálják" stb.) néhány nagypofájú barom miatt, akik abban lelik örömüket, ha mást bántanak, hanem az utóbbiakat kellene helyretenni. Ha valaki olyan értelemben problémás, hogy bánt másokat, az más eset. De nagyon sokszor a sorból kilógó diák nem a bántalmazó, hanem az áldozat. Nagyon sokan vannak, akik integrálhatóak lennének, de végül azért hullanak ki az oktatásból, mert bullying áldozatai lesznek (csak azért, mert valamiben különböznek az átlagostól), és sem az oktatási intézmény, sem a rendszer nem tesz semmit ennek a megakadályozására. Sőt, még látszólag a bántalmazók pártjára állnak, mert inkább az áldozatot távolítják el a környezetből, a bántalmazó viselkedés meg következmények nélkül marad, így az agresszív köcsögöknek nem kell tartaniuk semmitől, nyugodtan garázdálkodhatnak.

Kérdező, egy valamiben tévedsz:

"Egy borzasztó réteget sikerült kinevelnunk."

Nem hibáztasd a magad generációját, mert ez régen is így volt, vagy még ígyebbül.

Én 1973-as születésű vagyok, és az én iskolás koromban ugyanez ment. Ahogyan 6-os írta, nem kellett ehhez semmiféle mentális betegség. Bőven elég volt, ha valaki szemüveges volt, vagy szerényebben öltözött, vagy csendesebb, visszahúzódóbb volt. Kiközösítették, senki nem barátkozott vele, mindig gúnyolódtak rajta, ott szívatták, ahol tudták, tornazsákját elvették, tízóraiját kidobták stb. Mindezt olyan osztályban, ahol SENKI nem volt roma, és az iskola a város egyik jó nevű általános iskolája volt.

Az a probléma, hogy amit ma Magyarországon integrált oktatásnak nevezünk, az se nem integrált, se nem inkluzív, hanem fogják a speciális igényű diákokat, és berakják egy amúgy is túlzsúfolt osztályba, ahol a teljesen egészséges, ép gyerekeket sem tudják megfelelően oktatni, sem tehetséggondozásra, sem felzárkóztatásra nincs kapacitás. A tanárok is túlterheltek, plusz nulla képzést kapnak arra, mit lehetne csinálni egy speciális igényű diákkal, de ha a szakértelem meg is lenne, idő és lehetőség amúgy sincs. Erre kellene gyógypedagógus meg asszisztens, aki segít, de még sima szaktanár sincs elég. A gyerekek nulla érzékenyítést és segítséget kapnak, hogyan kezeljék helyzetet, miközben egymással sem tudnak bánni, de a szülőket sem készítik fel semmire.

Amúgy az integrált és inkluzív oktatásból mindenki profitálhatna, de ahhoz megfelelő körülmények kellenének. Ez viszont nem az, és így mindenkinek csak szenvedés: a diákoknak, a speciális igényű diáknak, az összes szülőnek, az összes tanárnak.

Tudom, szét leszek szidva, de én meg arról az oldalról közelíteném meg, mikor a szupertoleráns bánásmód miatt 1-2 problémás gyerektől nem tud haladni egy egész osztály. Ja és persze nyilván fegyelmezni sem lehet meg bármit elvárni tőlük, mert hát ők sérültek.

Bocs, de az a véleményem, hogy érzékenyítés meg integrálás ide vagy oda, nem egy egész osztálynyi embernek kell alkalmazkodnia egyetlen egyhez-kettőhöz.

Ne az egyént szidjuk már, ha a rendszer sz@r!

Az integráció egy nagyon jó dolog. Máshol. De nem ebben az országban. Az egészségeseknek is meg kell tanulni, mire kikerülnek az oktatásból, hogy hogy kell bánni a sérültekkel, hogy ne legyenek olyan ősbunkók, mint a szüleik, akik ilyennek nevelték őket, és a sérültnek is meg kell tanulnia, hogy nem körülötte forog a világ. Mindenhol vannak olyanok, akik nem tudják majd elfogadni a másságát, mert gyökerek. Neki is kezelnie kell ezt valahogy.

A pénzen túl 2 alapvető feltétel hiányzik ehhez. Érzékenyítés és pedagógus asszisztens/gyógypedagógiai asszisztens.

Tanítottam magán iskolában problémás gyerekeket. Pontosabban tanítottam volna. Jött egy autista fiú. Az osztálylétszámban "hármat ért" (több SNI volt már, akik kettőt.) Semmi segítségem nem volt. Ő nem az a békésen szemlélődő típus volt. Kifejezetten agresszív, minden nap voltak dührohamai. Ráadásul apa bántotta, anya nem tudott bánni vele, mert neki "nincs ideje" elmenni szülőfelkészítőre. A gyerekek rettegtek tőle. Annak örültek, ha beteg volt és nem jött iskolába...

Másodikosokról beszélünk! Amikor már hetek óta nem volt egy hasznos órám, mert legkésőbb az óra 10.percében dührohamot kapott és tanítás helyett vele kellett foglalkoznom, jeleztem az igazgatónak, hogy ez így nem mehet tovább. Az ő jogait védjük, de mi van a többiek tanuláshoz való jogával??? Kértem, hogy legyen asszisztens, aki ilyenkor ki tudja emelni és külön foglalkozik vele, amíg én a többieknek órát tartok. Válasz: Szóljak olyankor a takarítónőnek!Wtf???

Egyszer megpróbáltam. Reggelizni mentünk volna, amikor szokás szerint dührohama volt, székeket dobált a többiekhez. A gyerekeket kimenekítettem, de még kicsik voltak ahhoz, hogy egyedül menjenek reggelizni. Akkor egyszer kértem a takarítónőt, hogy maradjon vele, amíg meg nem nyugszik, nehogy kárt tegyen magában. Sajnos, nem tudott segíteni, fontosabb dolga volt. Meg kellett locsolnia a virágokat...Ennyit erről.