Miért próbálnak mentálisan sérült gyerekeket integrálni egészséges osztályba?

#21! Csődbe ment az iskola🤣 Na jó, nem vicces, de ez történt. Nem tudom, utána mi lett vele, mindenki máshova ment.

Azért az egyszerűbb, ha csak visszahúzódó. Egy jó osztályfőnök tud az osztályra hatni. Nehezebb, amikor a problémás gyerek az agresszív és a szülő sem együttműködő.

#20

Én gyógypedagógiai asszisztens képzést végeztem. Jól kijövök az autista diákokkal. Lányom is autista. Van tanári diplomám is.

Évek óta próbálok elhelyezkedni gyógypedagógiai asszisztensként. Segíteni az integrált autista diákokat.

Sehova nem vesznek fel a diplomám miatt. Tanítani pedig az autista lányom miatt nem tudok. Itthon ugyanis nem tudnék tőle készülni. Ő teljes figyelmet igényel tőlem, ha együtt vagyunk.

Szóval feladtam. De végtelenül szomorú vagyok miatta,mert tényleg szívesen dolgoznék benne.

Itt vagyok,segítenék,és nem kellek senkinek. 😞

(Régebben dolgoztam már érettségire készülő autista és hallássérült diákokkal,valamint értelmi fogyatékos felnőttekkel is. Tanítottam normál osztályban is. Szóval tapasztalat is lenne....)

#23! Ez nagyon durva! Gondolom, a pénz miatt. "Túl magas" bért kéne fizetniük. Ami amúgy nevetségesen alacsony, mint tudjuk☹️

#22

Másik oldalról kérdeznék. Egy enyhe autistát vagy egy részképességzavarost hova kéne rakni? Kisegítőbe? Valószínűleg jól funkcionálnak ahhoz, hogy súlyosan próbatételes gyerekek közé kerüljenek.

Nem lehet minden enyhe problémával küzdő gyereket eldugni. A munkahelyén és egyéb helyeken is ott lesznek. Nálunk a munkahelyemen több kollégám magasan funkcionáló autista.

A bullying egy iskolai jelenség, amivel a kedves szülőgeneráció se régen, se ma nem foglalkozott. Nem volt értelmi sérülésem, de kiszyerekként dagi, szemüveges, vörös, kapafogú, "stréber" (=jól teljesítő) lányként tudnék mesélni. De biztos engem sem szabadott volna integrálni...

Az én lányom integráló oviba jár, az ovis nyílt napon már húzta a pofáját nem egy szülő, hogy ő bizony nem adja a csemetéjét ilyen helyre, ahol "papíros" gyerek van. Igaz minden ovi rogyásig zsúfolva, és mindenhol van "nem papíros" gyerek, aki megérné a papírt, csak éppen extra ember és fejlesztőped nem elérhető hozzá. De a szülői hozzáállást jól mutatja a jelenség. Talán otthon is kéne indulnia a változásnak...

Én több oldalról látom a dolgot.. Először is, honnan tudja a fiad, hogy a srác enyhén érintett autista? Ha valóban enyhén érintett lenne, nem látszana rajta.

Gyp. asszisztens vagyok, a valóban enyhék beillenek a közegbe és nem mondod meg, nagyrészük még a szakszolgálat sem látta és/vagy nem is tudja magáról. Akiről már köztudott, az nem enyhén érintett, csak mivel a többit nem ismerik, annak sorolják be. Ilyeneken látszik csak, ha nagyon figyel az ember: van valami a kezében, amivel játszik az ujjaival, de amúgy teljesen átlagos. Vagy kicsit tovább néz rád és minimálisan tovább beszél, mint kéne. Kicsit könnyebben felkapja a vizet. Nem hagyja rád, ha nincs igazad, frusztrált lesz tőle. Csendesebb, és inkább egyedül rajzol, nem néz felnőttek szemébe, csak egy pillanatra, gyerekekkel teljesen normális. Igaz ez nem gimi, hanem 5.ig vagyok a gyerekekkel, ezeket a gyerekeket nem ismeri a szakszolgálat, egy a gyerekem osztálytársa, a másik meg a gyerekem, a szülőktől tudom/tudjuk, hogy mi van. Minden gyereknek csak egy ilyen dolga van, egyébként vannak barátaik, népszerűek, se magukról nem tudják--szerintem amúgy nincs is mit tudniuk, ha nincs nehézség nincs autizmus-- okosak(kivéve a csendes srác), de nem átlagosan, hanem okosabbak az átlagosoknál. A suliban az ötödikes matekversenyében csak autisták indulnak, ez a normális nem ugrik be melyik verseny, ahol csapatban kell teljesíteni. Ők sincsenek a rendszerben, az egyik fiú a legnagyszájúbb, legközvetlenebb, legnépszerűbb gyerek, akit láttam, folyton vicceskedne és menőzne, szabályosan ledöbbentem, mikor mondta az ofő.

Na mindegy. Szóval az enyhékről nem lehet megmondani, csak oviban problémásabbak, később nem, illetve nem jobban, mint a többi. Csak olyanok vannak, hogy felrakja a lábát a szék támlájára és figyeli, hogy röhögnek e rajta--és röhögnek és utánozzák,.. szóval igazi "csínytevő" folyton rá kell szólni.

Aki már a szakszolgálatnál van vagy marad suliban, azok kevésbé enyhék(de annak vannak besorolva), rajtuk már látod, hogy valami nem oké, pl túl sokat beszél arról, ami érdekli, fura mozdulatai vannak, nagyon passzív, vagy dühkitöréses, magában beszél, de csak ránézel és látszik. Na ők már nem annyira népszerűek, egy két barátjuk van, többnyire csapódnak ide-oda, de alsóban még elnézik nekik, felsőben kezdik piszkálni őket. Gondolom ilyen gyereket kaptak a fiadék is. Ők is értelmesek, sok okosabb az átlagosnál, de ilyen olyan tanulási problémák már befigyelhetnek. Szerintem jó, hogy integrálva vannak, annyi, hogy a dühkitöréses szedjen gyógyszert, amitől lehiggad. Ez csúnyán hangzik, de annakidején az enyém is szedett, aztán elhagytuk, mert berögzült a pozitív minta-helyzetkezelés. Ha már oviban kipróbáltuk volna.. Na de mindegy. Szóval ezt így lehet megoldani.

Ahogy én látom azokat cikizik, azokat közösítik ki, akik gyengén teljesítenek valamiben, bénácskábbak, ügyetlenebbek, vagy nem tudnak normálisan viselkedni mások társaságában szorongás vagy bármi miatt. Az én lányom a kicikizők között van, az egyik legnépszerűbb az osztályban, kedvelik. Nem azért ilyen, mert nem tanítottam meg neki, sőt vele is volt ilyen, ő is átélte. Nem kedveli annak a gyereknek a társaságát, nem tud vele mit kezdeni és zavarja, hogy sok zavaró dolgot csinál. Ahogy én látom a kicikizettek és a kicikizők is váltakoznak, csak bizonyos gyerekeknél ragad be és veti ki őket az osztály és állandósul ez, na ők a problémásak. Alsóban nem lehet még elég helyzetlátást elvárni, ez a kor a versengésről szól, hogy jobbak mint mások, ez élettani, a normális fejlődés része 8 éves kor körül. Később tinikorban sem kellene, akkor meg mindenki magára összpontosít meg a beilleszkedésre, az is a normális fejlődés része. Egyszerűen ezen át kell esni, szerintem a megoldás az lenne, ha félévente cserélődnek az osztályközösségek, így nem ragadna bele ugyanabba a szerepbe a gyerek mindig(legalábbis nem egyből).

Ja és nem vagyunk csodatévők, a gyógypedek sem, nem fogja tudni egyikünk sem megoldani a helyzetet, csak a zaklatást tudjuk megakadályozni, de attól még kivetik maguk közül, ignorálják vagy csúnyán néznek rá, megjegyzést tesznek róla a barátaik előtt, ha nem a közelünkben, kivárják, amíg megtehetik..

A tanulási zavarosok más eset, szerintem az ilyen osztályokat szét kellene osztani tantárgyanként lassú és normál és gyors haladású csoportokra minden egyes órán, a lassúakkal foglalkozhatna gyp asszisztens, a gyorsakkal sima pedasszisztens szintén, a normálhoz meg mehetne a tanárnő, és néha mászkálhatna a csoportok között, mert a tanulási zavarosok valóban lassítják az órát, és akárhogy csinálom, szerencsétlen gyerekekek képtelenek rá. Képzeld el ott ülök mellette másodikban, igyekszik szegény lemásolni a tábláról a megoldást, eleve lassabban ír, nem képes tartani a tempót, de gőze nincs arról, amit leír. Jó én írok, kérem diktálja. Nem tudja elég gyorsan diktálni és elrontja. Már egy oldallal le vagyunk maradva, átugorjuk, mert pirospontért jön a következő önálló munka, összeadás. Nézzük, nem megy az első, lesuttogom neki, hogy 5+4 az mennyi, és nem tudja. Basszus, kinyitom az ujjaim és még most sem tudja. Diszes. Átengedték hármassal, mikor 10 alatt és felett sem tud összeadni. Nem várom a következő tanévet. A többi gyerek tanulási gonddal nem ilyen, de hasonló, ott is hiába töröm magam öféleképpen, nem tudom behozni velük a lemaradást, mert nem értik, az óra halad és nem érti meg 15 perc alatt sem, amire nem képes az agya. Járnak fejlesztésre, korrepetálásra, van amelyiknek megmutatom a helytelenül leírt szót, és mire rájönne mi benne a hiba, 3x leírja rosszul. Tanulási zavarosoknak az egyik tanár, aki gyógyped is, össze szokott tolni 3 padot és hátramegy velük, amíg a többiek dolgoznak. Ott sem tudják a megoldást, nem tudja rávezetni őket, próbálja, de a gyerekek képtelenek rá, de csak megmondja és leírják, és a jobb memóriájúnak megragad(aki pont egy enyhe értelmi sérült lány). Addig a többi jó képességű meg az átlagosok önállóan dolgoznak., néha hátraszól a tanár, hogy hányas feladat a következő, és ilyen a nyelvtan, irodalom meg matek óra. Én hátul vagyok vele annál a hatnál, és a leggyengébbnek próbálok segíteni, de ugye esélyük nincs.. néha meg körüljárok a teremben, hogy a többiek dolgoznak-e. A többi tanár meg tesz rá, hogy lemaradnak szerencsétlenek, az átlagosokkal is épp elég gondja van(fegyelmezésben), oda kellek körbejárkálni és szólni, hogy csinálják, vagy suttogva kérhetnek tőlem segítséget. Aki tanulási zavaros meg másol a tábláról a saját tempójában, senkit nem érdekel befejezi-e vagy sem. Még két feladattal le van maradva nem is hallja a harmadik magyarázatát..

Én nem tudom elmondani, mennyire elkeserítő, az osztályok kb harmadának valamilyen tanulási problémája van(ez erősebb állami suli). Ahova a gyerekem jár, ott a felének. A dühös gyerek is ellehetetleníti az oktatást, de az ő problémáját orvosolni lehet(ne) gyógyszerrel, ha a szülők adnák. Ez nem adhd gyógyszer, hanem nyugtató/szorongásoldó. Nincs olyan, akinek ne hatna, csak félnek beadni, pedig azért dühös a gyerekük, mert szorong. Fél év alatt az enyém helyrejött, minimálisan ritkán visszafogottan kapja csak fel a vizet, nem kell már szednie, hozzászokott a körülötte lévő dolgok menetéhez, max néha felemeli a hangját, nagyritkán odacsap, de nem verekszik se többet, se durvábban, mint bármelyik osztályban, sőt, szinte nem is.

Szóval ha lenne sulim, a dühösebb gyerekek csak gyógyszerszedés mellett maradhatnának(fél év után megnézzük javult-e ha nem, egy év után) mert tényleg gond, és tökre ellehetetlenítik az oktatást, és traumákat okoznak másoknak pusztán azzal, hogy látják.. a tanulási zavarosok meg csoportbontásban lennének tantárgyanként, kiemelve az okosabbakat is, hogy gyorsabban tudjanak haladni. Bár ők akkor is gyorsabban haladnak, ha az átlagosokkal vannak, szóval ez nem feltétlen kell.

Nem a szülőn múlik, milyen a gyereke. Ezt látom a szülőkön is, a gyerekeiken is, meg tapasztalom én is. A minden felzabáló kisfiú anyja csont sovány, a káromkodó, tiszteletlen gyerek anyja velem tök rendes, udvarias, a portánál balhézó gyerek anyja pl a diszkalkuliás lány, akiről írtam. Az egy tündéri gyerek, csendes kedves halk udvarias szerény, az anyja meg egy nagyhangú roma anyuka, aki azt hiszi azért nem jön le a gyereke időben, mert a romákat nem engedik ki..

Hú regényt írtam, de iszonyú sokat tudnék mesélni, mennyire nem lehet ezeket kikerülni, nem azzal van a gond, amivel sokan gondolják. Be kell jönni a suliba és több tanár óráját látni hozzá, mert ők sem szentek, amelyik ignorálja a diszest, az tök rendes másokkal, amelyik meg szívét lelkit kiteszi a pproblémásokért, hanyagolja a többit. Van, amelyiknek belefér, ha egyik lecigányozza a másikat, a másik még a hangnemre is szól, ahogy beszélnek egymással. Amit még tudok mondani, hogy szünetben minden egyes osztály ugyanúgy felbojdul és mindegy mit engednek meg a tanárok, ugyanaz a verekedős-lökdösős hangos, beszólogatós játszós légkör megy kiközösítéssel(engem ignorálnak, nem fegyelmezésnek vagyok ott, legalábbis nem mindig, azt is jófej módra), mert ez élettani dolog. Nem fog változni, mert minden korban meg kell élniük az ilyesmit. Ettől nem seggfejek, egyszerűen így fejlődnek. Van aki kicsit előrébb van, van aki kicsit hátrébb, mindenkinek más beilleszkedési taktikája, személyisége van, de ez így normális. A te fiad nem így akar a társadalmi ranglétra tetején lenni, talán még nem is serdül eléggé, hogy ez fontos legyen neki(nem?) Tinikre nem látok rá, de aki fiatalabb, az még elfogadóbb(oviban azok, még nem fogják fel a különbségeket) alsóban, ezért az első osztályosoknál szinte semmi kiközösítés nincs, de másodikban már kezdődik a versengősdi, és felfelé menet erősödik.

Az én lányom a kicikizők között van, az egyik legnépszerűbb az osztályban, kedvelik

Azért mélyen hallgatnék a helyedben.

"Nem a szülőn múlik, milyen a gyereke. Ezt látom a szülőkön is, a gyerekeiken is, meg tapasztalom én is. A minden felzabáló kisfiú anyja csont sovány,"

te tényleg gyp assz létedre a viselkedést a testalkattal hasonlítod össze??? És azzal dicsekszel, hogy a lányod cikiz másokat? Látod, ő is olyan, mint te. Buta, mint a tök.