Szerintetek rossz anya lennèk,ha az autista gyermekem elhelyeznèm egy állandó neki való helyre?

Ha el tudja látni magát akkor kell venni neki egy garzonlakást, ott nem zavarja senki s megvan egyedül. Illetve úgy hogy a szülő, testvér bevásárol neki, visz ennivalót vagy beíratja kanttinba s oda elmegy, vacsorára meg ebédre elèg a kenyér szalámival, sajttal, esetleg csinál pudingot, szalmakrumplit, kitakarit nála, intézi vagy átnézi a számlákat. Vagy valami nappali intézménybe betenni ahol reggeltől délutánig van, kap ebédet is s csak délután menne haza.

Ha nem tudja magát ellátni akkor jobb az intézet. Ha nincs megoldás más akkor diliház vagy szanatórium még ha rosszul is bánnának ott vele. De családnál nem jó lakni s megmondom hogy miért: mert egy családban kicsi gyerek vagy baba van akik zavaróak s az irigység a betegben hogy ők vagyis a gyerekek egességesek s okosabbak nála. Vannak baráti összejövetelek amik szintén zavaróak mert egy beteg nem tud bekapcsolódni meg jöhetnek személyek vagy telefonálhatnak akiket nem bír a sérűlt. Arról nem is beszélve hogy ha falú van akkor a sérültet a kertbe is kifejezik dolgozni s mit csinál ha zavarja a mocskos munka. Magamból indulok ki. Vagy a garzonvagya diliház jó mert ott egyformàn vesznek minden beteget s ha nagyon oda agy akkor kiütnek gyógyszerekkel s annyi. Addig legalább jó míg ki vagy ütve.

Sehogy, ezért kellett volna kisgyerekkorától szoktatni otthonhoz!

Kezdetben egy kicsi, aztán egy kicsit több, majd pár óra naponta, majd egy nap, majd heti pár nap, majd egész hétre, hétvégén meg meglátogatni. Így kellett volna tudatosan felépíteni az életét.. Már jól el vagy késve, de még nem vészes, keress otthont, ahol lehet kezdetben keveset, aztán egyre többet!