Hiperaktiv gyerek hány évesen képes arra, hogy másokat ne zavarjon állandó ugrálásával?

A hiperaktivitás egy tünetegyüttes, ami egyénenként is nagyon eltérő formában jelentkezhet. Ennek egy része, a motorikus nyugtalanság, mely megnyilvánulhat ugrálásban is, hát hogy hány éves most és hol ugrál ahol másokat zavar azt nem írtad. De ez egy összetett probléma, a motorikusan nyugtalan gyereket folyamatos tevékenységadással le kell kötni, energiáját kordában tartva levezetni.

Nem tudom mennyi idős, kisgyereknek otthonra is lehet venni ugrálólabdát, kis trambulint, vinni sportolni, otthon rengeteg kis feladattal lekötni.

Ha teszem azt gondolom bevásárlás közben sincs nyugodtan, ugrabugrál, és ezzel úgy gondolod másokat zavar, adj neki célzott feladatot, pl. keresse meg a polcon a tésztát, rakja be a kosárba stb.

De ha írsz konkrétabbat, talán tudunk még ötletelni.

Szia, az első válaszoló vagyok. Legnagyobb fiam 13 éves, most kamaszodik, igaz gyógyszert nem kap, enyhébb a hiperaktivitása, de a túlmozgás és a figyelemzavar, szétszórtság jellemzi. Úgy képzeld el, ha kikérdezem tőle a leckét, aközben sem bír egyhelyben lenni, hanem körbe-körbe szaladgál a szobában, a kezében gyürkész valamit, néha lego-kockát vesz a szájába és rágja közben, őrület. De alakult azért pici korától. A sport és a nagymozgások mellett nekünk bevált az, hogy úgy kötöttük le, a kezével is állandóan manipuláljon valamit. Fiú létére gyöngyöt fűzött, szövött, gipszezett kisiskoláskorában, most a lego, szerelőelemek is nagy segítség otthon. Csak akkor van nyugton, amikor a tévét bámulja, de hát az sem jó ha órákig az előtt van. Családilag sokat kirándulunk a szabadban, mozgunk, idegenek előtt ő már tudja magát kontrollálni.

Hát a téli hónapok nehezek, főleg egy 8-9 évesnél, ha van rá lehetőség, keress neki téli sportot. Itthonra nekünk ilyen kicsi korában a szobájában volt trambulin, álló boxzsák, csocsóasztal, ilyesmi.

Ahogy érik, javulóban van. Nem szemtelen. Nem ugrál a bútorokon. De mozog. 50-szer kinyitja a hűtőt meg becsukja, nem tudja, mit is akart kivenni. Könnyebb, jobb, de vannak más problémák. Pl. az iskola. Alsó tagozatban volt egy nagyon aranyos és megértő tanító nénije, aki tudta őt kezelni, és szerette, úgy ahogy van. Kitűnő tanuló volt.

Felső tagozatba kerülve zuhanórepülésben romlottak a jegyei, mert nem mindegyik felsős tanár tolerálja a másságát. Az osztályfőnöke nagyon jó, de a matektanárral pl. harcban vagyunk, azt mondta idegbajt kap a fiamtól. Matekból különtanárhoz hordom, mert már csak hármas a jegye, mert nem ért semmit abból, amit a tanár az órán magyaráz.

Nekünk közeledik a továbbtanulás, nem tudom, mi lesz belőle. Most ott tartunk, meg kell tanulnia, hogy nem minden tanár tud mit kezdeni vele, amelyik megértőbb, annál ő is jó jegyeket szerez.

Idegen környezetben ő már tudja magát kontrollálni, csak néha kell rászólni, ha elfeledkezik magáról, de otthon azért "tombol", de mi már hozzászoktunk, a testvérei is.

Az a jó, hogy van kisebb testvére, rábízom hogy pl. gyurmázzanak együtt, és akkor nagyon jól elvannak, mégha óriási kupi is lesz belőle.

Szóval könnyebb már most, de jönnek új problémák elő, és nem tudom milyen lesz felnőtt korára, viccesen szoktam neki mondani, nem irigylem a leendő feleségedet!

Előző vagyok, most még van egy kis időm írni.

Szóval a nemtudokmagammal mit kezdeni érzés nálunk is megvan, egy kis faluban lakunk, ahol a focin meg a biciklizésen kívül nincs más lehetőség. Kapott BMX-et, megtanult vele trükközni, ugratni stb., kapott görkorit, gördeszkát, aztán 10 évesen egyszer beírattuk nyáron egy extrém sport táborba, na az nagyon tetszett neki. Na ott aztán volt falmászástól kezdve minden, megtanult biciklivel szaltózni, ugratni, félelmetes dolgokat, de ügyesen csinálta. Itthon is van olyan, hogy kimegy az udvarra, és a hátsó kerítés tetejéről ugrál, szaltózik.

A youtube-on Parkour videokat néz, az tetszik neki, mindenhonnan ugrálnak benne.

Ha a te fiad bútorokon ugrál egész nap, akkor keressetek neki valami mászós-ugrálós sportlehetőséget, ha nincs olyan a környéketeken, akkor próbáljatok ki majd egy ilyen nyári tábort vagy ilyesmi. És hát a hosszú téli estékre biztos, hogy ki kell találni valami ugrálós lehetőséget otthonra is, ne érezze azt, hogy nem tud magával mit kezdeni. Pl. a szobájába egy bordásfal?

"A férjemmel arról beszéltünk ma, hogy mennyire fontos, hogy legalább mi elfogadjuk ilyennek a fiúnkat bármilyen zavaró a viselkedése, mert ha mi nem tudjuk így elfogadni akkor mástól mit várunk... "

Ez nagy hiba, mert a gyerek így nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba.

Nekem az unokám hiperaktív, a szülei nem nagyon bírnak vele, én viszont....

Elismerem, hogy a gyermek hiperaktivitása a modern kor tünete, a szakértők szerint a genetikai örökléstől az agyi elváltozáson át a stresszig és és a mérgekkel teli táplálékokig bezárólag ezer oka van. Szerintem viszont nagyrészt a szülők viselkedése a kiváltó - helyesebben a "megengedő" - ok. Egészen pontosan: a szigorú fegyelmezés hiánya. A szülő fáradt, elfoglalt, nincs kedve és ideje törődni a gyerekkel, ráhagy mindent, rosszabb esetben teljesíti minden kívánságát, csak hogy nyugta legyen tőle. A gyerek mindig próbálkozik, hogy meddig mehet el, és ha nem állítják meg kellő időben, akkor egyre messzebb megy el - egészen a bútoron mászkálásos hiperaktivitásig. És akkor bizony akkor már késő. Elnézem az áruházakban hisztiző, magukat a földhöz verő (!) gyerekeket, és tízből egy szülőt se akad, aki megfegyelmezné a őket.

Mint szinte minden másban, itt is a természetből kell venni a megoldást: az anyaállat keményen megfegyelmezi a túlságosan játékos, azaz "hiperaktív" kölykét egy jól irányzott mancs-, vagy farokcsapással. Nos, én ezt a módszert alkalmaztam az unokámnál: a szüleinél szinte kezelhetetlen hiperaktív gyerek (öt éves) amikor nálunk, nagyszülőknél van, akkor rend van és fegyelem. Ha nálunk van, akkor nincs játékok dobálása, bútorokon mászkálás és fel-alá futkosás, mert _megtanulta_ (!), hogy az nálunk nem megy. Van viszont nyugodt játék, rendes étkezés és délután pihenés. Ehhez mindössze az kellett, hogy keményen, határozottan visszafogjam a kitöréseit. És ha valaki azt hiszi, hogy emiatt a gyerek szemében ellenség lettem, az nagyon téved: a srác rajong értem, és nagyobb tekintélyem van nála, mint a saját apjának.

Nem állítom, hogy ez az egyedüli megoldás, de abban biztos vagyok, hogy enélkül nem lehet megoldani a problémát.