2. gyerek születése után állandó kapcsolati ploblémák. Sokszor elegem lesz. Szerintetek?

Túl liheged,mert fáradt vagy.Ha elmész és ráhagyod a srácokat. ne érdkeljen mit csinál. Ő az apjuk és ha eddig jó ember, jó apa volt most is az lesz. Nem baj ha ő jobban hagyja sírni a kcsit. Majd megtanulja a kcsit is mit lehet apáűval és mit nem és mit anyával. Ne paráűzd túl a dolgokat

Nyugi van nem olvasgat most hanem megy laudni amynneit cska tud, ohgy pihent legyne és tudjom holnap is taplon lenni. nekem uis kettő vna és egy jó férjem aki bizony esténkét ellátja heylettem a háztatást és a gyerekeket ,emrt váltot müszkaban dolgozunk ő délelött én délután áltlaban.

Nálunk az első babánk születése után voltak hasonló dolgok.

Mindig akkor kellett kutyát sétáltatnia mikor fürdeni vittem a picit, pedig olyan jó lett volna ha segít, vagy csak ott van velünk. Mondtam hogy vigye fél órával később, azt mondta a kutya már megszokta. Mondtam hogy akkor a picit fürdessük később vagy előbb (nem mintha a kutyának a napirendjén nem lenne egyszerűbb változtatni), erre persze a drága blökinek is változtatni kellett az esti séta idején. Állandóan rám szólt hogy ne énekeljek a gyereknek, mert szörnyű hangom van. Folyton sértegetett, úgy éreztem rossz anyának tart. Pedig elláttam a picit, mindig rend volt, tisztaság, tiszta ruha, főtt étel. Mindezt szinte egyedül csináltam, pedig nem dolgozott, otthon ült a gép előtt. Aztán jött a második babánk és teljesen megváltozott. Bár a munkával még gondok voltak, bár akkor már leginkább azért mert nem talált, nem azért mert nem akart dolgozni. A változásai ellenére én besokalltam, hogy mindent nekem kell megoldani, stb... Majdnem elváltunk...

Új életet kezdtünk, boldogok vagyunk, várjuk a 3. babánkat. Van rendes munkahelye, biztos jövedelme és érzem hogy mindennél fontosabbak vagyunk neki.

Azt hiszem ez akkor tudatosult benne, mikor majdnem elveszített minket.

Én a helyedben nem hagynám magam, nem fognám be a számat.

Nem tud aludni a babától? Akkor aludjon ő a kényelmetlen matracon. A gyereknek az (is) a dolga hogy sírjon, ő így fejezi ki minden szükségletét. Ha ezt nem képes megérteni, akkor úgy kell neki. Én azt tapasztaltam, hogy minél jobban próbálsz megfelelni egy férfinek, annál rosszabb lesz. Alkalmazkodjon ő is hozzád/hozzátok. Hiszen az a gyerek nem csak a tiéd, hanem ugyanúgy az övé is. Ha sehogy nem megy próbálj kicsit ráijeszteni. Esetleg elköltözni a gyerekekkel egy kis időre vagy valami hasonló. Hátha akkor ő is rájön mennyit értek neki és mennyire hiányzik neki az az "idegesítő hangnemű" sírás. :)