Mit tegyek? Állando panasz van a fiamra az oviban!

Én mondjuk előszőr is megkérdezném az oviban, hogy mi volt az a körülmény, ami kiváltotta ezt a viselkedést. Ez azért egy kiinduló pont, hogy mi okozta nála ezt a reakciót.

A másik meg, hogy lehet, hogy otthon jó gyerek, de belefér, hogy otthon körülötte forog a világ, pláne, ha egyke. Az oviban meg nem ugyanez a helyzett ott másik sok gyerek van, a figyelem már nem csak rá irányul és lehet, hogy ezt rosszul viseli.

Jah! És elsősorban megkérdezném a gyereket is. De nem aggresszívan, csak úgy, hogy meséljen mi történt. Ha nem mondja el, akkor kitérnék rá, hogy hallottad mit csinált, miért csinálta? Egy ovis gyerek már tud magyarázatot adni erre... legalábbis a maga szintjén. És a beszélgetés már egy jó kiinduló pont arra, hogy elmagyarázzuk neki, hogy ez a viselkedés nem helyes. Persze szintén az ő szintjén. Fájt az ovónéninek. Ilyet nem szabad csinálni. Ennél mélyebben nem kell bele menni nála.

nahát, kitörlődött a válaszom, mert közben áttették másik kategóriába.

Az én gyerekemről egy hónap után mondták, hogy autista módon viselkedik. Elvittem a nevtanba, ott közölték, hogy elég gyors volt a diagnózis, de szerintük (pszichológus+gyógypedagógus) beszoktatási nehézség áll a háttérben, az ovi figyeljen oda a gyerekre és igencsak ajánlott neki a közösség. Semmi baja.

Viszont egy próbát megér a nevtan, hogy tudd, mi a helyzet, kapsz szakvéleményt, ami ajánlás az ovinak is, hogy mit csináljanak a gyerekkel. Neked is adnak tanácsokat és a gyerekednek is tartanak foglalkozásokat, ha gond lenne, ez nem megbélyegzés, csak segítség.

Nem értem, ennek mi köze az egykeséghez vagy nem egykeséghez. Vagy ahhoz, hogy ki körül forog a világ. Sok elcseszett nagy családban felnőtt embert ismerek és sok jószívű, másokat előtérbe helyező egykét. De persze, hagyjuk, az egykék rendszerint lefejelik az óvónőt, kár is a szóért.

Mindenképp kérdezd meg a gyereket is meg az óvónőt is, hogy mi történt. Lehet, hogy csak látta valahol (pl tévében) és utánozta, merő kíváncsiságból vagy mert kialvatlan volt és ilyenkor ugye elkövetnek mindenféle idétlenséget, amitől föláll az ember haja. Lehet, hogy az óvónő igazságtalan volt vele vagy teszem azt akár sorozatosan igazságtalan vele és sajnos így vezette le a frusztrációját. Mindenképpen úgy látom, hogy ha egy egyszeri esetről van szó, abból semmilyen messzemenő következtetést nem vonhat le senki, a nevelési tanácsadó sem.

Draga vagy, kedves utolso. Lepontoztal, majd ugyanazt javasoltad neki, amit en is (beszeljen az ovinovel es a gyerekkel is). Arany kis bogar!

Amugy ha figyelmesen elolvastad a valaszomat, akkor lathattad, hogy az egykesegre miert utaltam. Semmi rosszindulat nem vezerelt, de ha belegondolsz, oka lehet.

Amugy semmi bajom az egykekkel, az en gyerekem is egyke lesz, mert igy jon ki a lepes... nekem meg volt tesom, nalunk meg abbol volt baj. Csak mert irok vmit nem kell magadra venni!

Szia!

Csatlakozom az előttem szólókhoz, szerintem is vidd el nyugodtan a nevtanba. Nálunk is volt egy eset az oviban, amiért az óvónők kiborultak, és jelentkeztünk a nevelési tanácsadóban, mire a nevtanos pszichológusnő először beült az óvodába, és megnézte párszor, mit csinál, hogyan viselkedik a gyerek ott. Aztán elmentünk még hozzá külön is, de pár alkalom után mondta, hogy semmi gond a gyerekkel, szerinte adjuk át a helyet a valóban „problémás” gyerekeknek. Ezáltal az óvónők is megnyugodtak, mert látták, hogy együttműködünk, és én is, hogy jól gondoltam, nincs gond. (Az ominózus eset egyébként az óvónő oda nem figyelése miatt váltott ki hisztériát a szülőkben, akikkel normálisan megbeszéltük, a gyerekeink pedig tök jóban voltak utána.)

Tudom, milyen nehéz helyzet ez, mert az ember nincs ott, nem látja, mi történik valójában, és hihetetlen, ha olyat mondanak, amit a gyerek otthon (ismerősi körben) sosem tesz. Még valami, ami segíthet neked: beszélj a többi szülővel! Kérdezd meg, az ő gyerekük esetleg panaszkodott-e a tiedre, vagy azt, hogy az óvónők panaszkodnak-e az ő gyerekükre is!

Ez azért lehet jó, mert az ember (én legalábbis) úgy érzi ilyen esetekben, hogy az ő gyereke az egyetlen, akivel gondjuk van, de ha rákérdezel, kiderül, hogy nem ám, majdnem mindenkire panaszkodnak. Így azért más érzéssel áll az ember a dolgokhoz.

Kedves előző, újonnan szólok hozzá. Jelezném, hogy a gyermeknek el is lehet magyarázni -bármiféle tettlegesség nélkül!-, mit hogyan látunk megfelelőnek.

Ráadásul előbb ki kell deríteni, pontosan mi történt, hiszen lehet h az óvónő nem volt korrekt a gyerekkel szemben, és a kisgyermek viselkedése még nem olyan diferenciált, nem olyan kifinomult, hogy ha zaklatják, akkor szofisztikált megoldást választ ennek levezetésére. Ettől függetlenül képes egy óvodás a kerülő utas megoldásokra (pl. kirajzolja magából a feszkót, vagy szopja az ujjacskáját ön-nyugtatásul, stb), de nem minden esetben.

És mint írta valaki: lehet h csak egyszeri eset, és netán a tv-ben látott valamit, és csupán utánozta, rossz szándék nélkül.

Egyébként meg, kedves előző, ellent mondtál önmagadnak: azt írod, szinte sose ütötted meg gyerekeidet, mégis ezt javaslod másnak...

ha figyelmesen elolvastad az írásomat akkor az volt benne, hogy először figyelmeztetünk, ami nálam pont azt jelentette amit Te is írtál, hogy elmagyarázom a játékszabályokat. Másodszor már nincs figyelmeztetés. Egy gyerek okos. Ha másodszorra is csak szájbarágoskodsz akkor azt jegyzi meg, hogy lehet rendetlenkedni legfeljebb egy kis dumát végig kell hallgatni érte.

Persze tudom, hogy amit én mondok az a mai társadalomban elfogadhatatlan, viszont meg kell nézni, hogy ezzel a nagy engedetlenség engedéssel mennyi neveletlen, tiszteletlen, szófogadatlan, hisztist gyereket sikerült "kitermelni".

S azzalis vitatkoznék, hogy meg kell vizsgálni, hogy az ovónőnek igaza van vagy sem. Neki alkalmanként 10-20 gyerekre kell vigyázni felügyelni, lehet, hogy csak épp egy vita végét vesziészre amikor a gyerek lehúz a másiknak egyet. Lehet igaza is van. De egy kis igazságtalanságba még nem kell belehalni.