Számonkèrt az òvònő, jogosan?

Megteheti azt egy òvònő, hogy kvázi dèlután nekem tapad, hogy ugye anyuka nem nagyon mondòkázott, játszott sokat otthon XY-al (undorìtò vigyorral a kèpèn)? Persze pròbálta ezt vicces hangnemben tálalni, de nem jött be. Burkoltan leszr anyázott, mert nem gügyögtem neki kiskorában, nem dumáltam vègig a napot, nem mondòkáztam folyton folyvást. Bevallom, nem is, minimálisat, inkább olvastam, de azt sem gyakran, nem igènyelte, nem kommentáltam, ènekeltem, de ez akkora baj? Nem vagyok ilyen tìpus, normál hangnemben beszèltem hozzá mindigis, nem mint egy fogyatèkhoshoz. Youtubeon van sok mondòka, azt bekapcsoltam, ha úgyvolt, tancikált rá, tapsolt. Mondtam neki, hogy nem, nem ilyen tìpusú nő vagyok, aki magában ènekelget otthon, nekem ez furcsa, nem is csináltam. Pròbált nem fintorogni, de látom, hogy kinèz engem emiatt. Illedelmesen közölte, hogy a lányom nem akar a körjátèkok tagja lenni, nincs ritmusèrzèke, de majd dolgoznak rajta, de egyelőre nem tud mit kezdeni a helyzettel a lányom. Nem rossz szándèkbòl kèrdezte, csak lerì a lányomròl, hogy ez kimaradt itthon. Ja, de bezzeg a putrisokat meg nem cseszegeti senki, akik mèg a szappant sem ismerik. Mondòkázzanak, játszanak vele bent, ez a munkájuk elvègre, nem?