Valószínűleg mentális betegsége van a gyerekemnek. Így lehet állami gondozásba adni?

Hàt nèha èn is ìgy èreztem a nagyon nehèz termèszetű gyerekemmel kapcsolatban. Hogy nem bírom nevelni. Egyszer volt egy olyan helyzet, ami ràdöbbentett, hogy el is veszìthetem a gyerekem, onnantòl tudtam, hogy nem tudnèk tőle megvàlni.

Ahogy nő egyre nyugisabb, de vannak maradandò sebhleyeim a harapàsaitòl.

Barmilyen nehèz is, idővel jobb lesz, kitartàs.

Az òriàsi nehezsèg sokszor az extra igènyű gyerekeknèl, hogy nincs mas aki időnkènt àtvàllalja ,hogy az anya pihenhessen. Pròbàlj meg valakit mègis keresni, aki heti 2x2 òràt vigyàz rà, hogy elmehess baràtnőzni vagy màshiva kikapcsolòdni.

Fogyatékos autista gyerek esetében tényleg szakemberek kellehetnek. És a szakemberek is 8 óránként cserélődnek, többen is kellhetnek az ellatasahoz.

Ezt tényleg nem értheti az aki még nem látott ilyet. Ha igaz hogy orjong, kezelhetetlen agresszív a gyereke, akkor fogalmatok sincs arról hogy a kérdező mit élhet át és miért érez úgy, ahogy. A való életben is izolalodik, egyedül van mindenki csak frocsog hogy milyen anya az ilyen, de segíteni nem áll be senki, mert hát ő szülte, ő feladata!

Amikor az ember oda jut, hogy gyereket vállal, csak a jó és az elviselhető oldalra gondol. Nem azon agyal, hogy majd egy Down szindrómás, súlyos oxigenhianyos vagy egyéb súlyos beteg gyereke lesz és azt kell nevelni és ellatni. Eleve, ha előre látható a súlyos fejlődési rendellenesség, 99,9% bizony az abortuszt választja. Ez teljesen normális, elfogadható, sőt, többnyire evidens is a kornyezetnek.

Ha a gyerek minden előzmény nélkül komoly betegséggel vagy mentális problémával szuletik és a szülők nem bírják idegileg, érzelmileg vagy anyagilag az ellátását és akkor akarják "abortálni" , tehát örökbe adni, azt valahogy senki sem akarja megerteni. Pedig addig, amíg valaki nincs benne pontosan ugyanabban a helyzetben, mint ami felmerult a kérdésben, addig nem tudhatja, ő maga pontosan hogy reagálna rá. Elképzelése lehet róla, de siman lehet ám, hogy épp az ellenkezőjét tenné, mint amit most gondol róla.

Egy gyerek nem csak rózsaszín álom meg habostorta. Egy kisangyallal is vannak gondok. A teherbirasa pedig nem minden embernek azonos. Van, aki többet bír, van aki kevesebbet.

A kérdező nem bír többet. Mi nem vagyunk ott, nem látjuk, hogy pontosan hogyan telnek a napjai. Lehet hogy a gyerek viselkedése teljesen átlagos és 1000 anyának meg se kottyanna, de az is lehet, hogy a gyerek komoly mentális beteg. Ezt a szakemberek fogják eldonteni. Azt viszont csak kérdező tudja, hogy képes e így élni. Láthatóan nem. Láthatóan neki nem megy, ő nem tudja ezt a feladatot megoldani. Megkereste hát az általa legjobbnak vélt lehetőséget. Ami amúgy valóban a legjobb lehetőség mindenkinek. Legfőképp a gyereknek, mert így lehetősége lesz rá, hogy egy olyan családban nevelkedjen, ahol a szülők mentális teherbirasa sokkal magasabb és így megfelelő nevelést és gondozást kaphat.

Az ilyen nem anya. Az igen, aki egy hasonló gyereket nevel ordítva, fizikailag és mentálisan bántalmazta, de otthon, nem lemondva rola? Az, aki az abortuszt választja, mert a vizsgálatok alapján a magzat súlyosan fogyatékosan szuletne? Az, aki ugyan egészséges gyereket nevel és mindent megad neki, csak épp nem szereti?

39 meg annyival egészítenelek ki, hogy ma Magyarországon kb nincs elérhető normális segítség halmozottan fogyatékos gyerekkel. Ha nem mondd le róla akkor fel havi fizu egy hónapra egy normális lakootthon - 10 év várólista után. Ez most hol normális? Ha lemond, akkor az állam fogja ugyanezt fizetni, intézni egy teljes állami apparátust dolgoztatva, ami amúgy sokkal többe kerül mintha biztosítana segítséget, gondozokat, mint ahogy Amerikában működik számos helyen.

Olyan könnyen felaldoznank másokat csak hogy jobban érezzük magunkat hogy mi sose tennénk ilyet...

Legfeljebb kiteszunk valami tolerancias keretet a Facebook profilkepunkre