Szerintetek menjek e orvosi egyetemre, ha mentális állapotomból következően, valószínűleg nem vagyok alkalmas orvosnak?
Elég súlyos szociális fóbiám van, meg generalizált szorongásom...
Meg depresszióval is kezeltek.
Ha elvégezném az orvosit, utána biztos nem mennék szakorvosira...
Hanem PhD képzésre jelentkeznék.
Jó, nyílván ahhoz, hogy oda felvegyenek már kellenek eredmények... Én azt gondolom, hogy el tudnám végezni az egyetemet jó eredménnyel.
De az orvosi pályára jelenleg alkalmatlannak érzem magam.
Ti mit gondoltok?
Mehetnék még mondjuk biológia, vagy kémia szakra és akkor onnan doktorira, de én valamiért jobb alapnak érzem az orvosit, ezt nehéz lenne röviden kifejteni hogy miért.
Hát, szerintem ne erőltesd ezt a vonalat.
Az orvosira bekerülni, majd azt elvégezni, aztán PhD-ra bekerülni, aztán azt elvégezni.. négy, egymást követő szívás.
Végzős vagyok az orvosin, így tudom miről beszélek. Rövid válaszom: ne gyere orvosira.
A hosszabb válasz: alapból megterhelő ez az egész mentálisan (24 évesen még mindig a szüleidtől függsz anyagilag, a tanárok jóindulatán múlik legtöbbször, hogy 2-3-4-5 közül melyik jegyet kapod), szerintem nem tenne jót az állapotodnak. Továbbá, ha semmiképp sem lennél szakorvos, akkor az egyetem nagy része -az utolsó 3 év teljesen- csak kínszenvedés lenne számodra, a gyakorlatok ugyanúgy szenvedősek lennének. Egy csomó energiád arra menne el, hogy a gyakokon sunnyogj, hogy megúszd munka nélkül. Egy-két helyen elmegy, de ha valamelyik több hetes gyakon befognak és elvárják, hogy dolgozz, akkor mit mondasz? Vagy gondolj bele abba, mi lenne, ha téged is kivezényelnének? Nincs kifogás, vészhelyzet van, menni kell ápolói munkát végezni, vagy tesztelni. Hónapokig olyan dolgot kellene csinálnod, amit nem szeretsz. Tehát a 6 éves egyetemen (ami sokaknak 7-8 évig is tart) kb. 3 év menne el az életedből azzal, hogy valami olyat tanulsz, amit utálsz, ráadásul baromi nehéz. Szerintem ezzel felesleges kínoznod magad. Ha pedig kibuksz mondjuk elsőben, vagy másodikban, akkor megint elment egy csomó időd vele, ráadásul fogynak az államilag támogatott féléveid is fogynak.
Szerintem molekuláris biológiára menj. Vagy kémiára, bioszra. Olyan szakra, ami érdekel. Első 2-3 évben a tanáraink legnagyobb része nem orvos. Igen, az intézetvezető profok általában orvosok, de az anat, élettan, bikém, molbi, orvosi kémia, orvosi fizika, biostat tanárok nagy része nem orvos. És ők is pHD-znak, vagy akár már feljebb vannak a tudományos életben. Lehetsz prof is, sőt szerintem inkább előnyben vannak a más szakot végzett hallgatók, mint az orvosisok, hiszen nálunk az emberek nagy részét baromira nem érdekli a tudományos élet. Akármilyen fura én Marika néni fájós lábával szeretnék foglalkozni, nem a HeLa sejtekkel, vagy a citrátkörrel. Tehát orvosi után bemennél egy laborba és fogalmad se lenne arról, hogy mi a konkrét munka, mert nem arra készítenek, hanem a belgyógyászkodásra, a műtétekre, a sürgősségire, stb. Ez kicsit hosszú lett, de remélem valamennyire hasznos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!