Mit tegyek?Mit tegyek mi lenne a jó megoldás? Volt aki orokbe adta a babajat?hogy elte meg?

Nem igaz, hogy nincsenek normális válaszolók. A kérdező írta, hogy több hónapja fontolgatja az örökbeadást(tehát terhesen is gondolkozott rajta), nem kell meghoznia ezt a döntést a szülés utáni fél napban. A gyermekét 2 éves koráig bárki örökbe fogadná. Nyilván nem a legjobb számára, de ebben a helyzetben egyik döntés sem tökéletes.

Jó lenne a kérdezőnek tisztán látnia, mert krízishelyzetben van, ilyenkor az nem megy. A legfontosabb, amit tudnia kell, hogy a gyereke vele van a legjobb helyen, hiszen ő az anyja. Ez így üresnek hat, de nagyon sokat dob a gyerek életén, ha érzi, látja, tudja, hogy tartozik valakihez, nem csak érzelmi, hanem vérségi alapon is. Ha ez nem számítana, kollektívan bedobnánk a közösbe a gyerekeket, de a vér igenis fontos, a közös jegyek, hovatartozás érzése, a "kell nekik" érzés is nagyon alap. Jó a baba életétben, csak megfogalmazni nem tudják az emberek, de mindenki ezért mondja, hogy te vagy az anyja, és melletted a baba helye.

Persze vannak más megoldások is, amik összességében hasonlóak lehetnek, tehát ha egy babát ki kell menteni egy környezetből, nem ideáis, de ott sem volt neki ideális. Lemondani valamiről valamiért, ilyenkor lép képbe az örökbefogadás.

És itt kell mérlegelni. Bár nem ismerem a körülményeidet, de szerintem nem olyan, amiben nem lehetne normálisan felnőni. El kellene oszlatnod azt a képet, hogy az örökbefogadók tökéletesek, csak mert van férjük, vagy mert gazdagok, vagy esetleg tanultak. Nem azok. Olyan mezei emberek jó és rossz tulajdonságokkal, mint te. Az ő kapcsolatuk is lehet olyan, amit te magadnak sem kívánnál, az ő rokonaik lehetnek olyan rosszak, mint amilyenek a tieid, sőt lehetnek olyan problémáik, amikre te hírből sem gondolsz. Nem teszi jobb emberré őket, hogy a foglalkozásuk megbecsültebb, jobban keresnek nálad, vagy ilyesmi. Ezt csak pénzt, és társadalmi státuszt jelent, ami azért nem hátrány.. És egyáltalán nem biztos(sőt), hogy képesek lennének jobban szeretni a gyerekedet nálad. Nagyon sokan küzdenek azzal, hogy nem tudják sajátjukként szeretni a gyerekeiket, hiába vártak rá x évet, hiába akarták, nem ettől függ a szeretet.. ott lesznek egy új helyzetben, fogalmuk sincs, mit fog kiváltani belőlük rövid, vagy hosszú távon. Nem a vágyakozástól szereti az ember a gyerekét, az csak úgy jönni szokott, vagy kialakul, vagy nem.

Szóval az ő családjukban is vannak balhék, piszkos titkok, sokszor olyan, amire nem is számítanál, mert "miért is fordulhatna ez elő egy orvossal, egy mérnökkel, vagy egy tisztviselővel".. és az ő érzéseik sincsenek direkt irányítás alatt, nem tudnak garantálni semmit, bármennyire is úgy érzik.

Persze vannak előnyeik is, nem is kevés. A műveltség az első, a második a pénz. Sok kellemetlenségtől kímélnéd meg a gyereket, ha örökbe adnád, ez a két dolog nagyon nagy hatással van az ember életére. Ha nem is tökéletesek, van lehetőségük, rálátásuk segítséget kérni szakemberektől. De ki tudja, hogy ezzel nyerne e annyit a baba, hogy megérje lemondani arról a kötelékről, ami köztetek van, amilyen életetek lehet..

Csak 21 vagy, mondanám, hogy bármi lehet, de a legesélyesebb, hogy MINDEN lesz az életedben, mint most is, igazi hullámvasút. Az emberek élete általában ilyen. Az örökbefogadóké is. Emberek meghalnak, rossz dolgok történnek, majd jó dolgok, lehetőségek jönnek az életükbe, szépen felváltva, hosszabb rövidebb szakaszok az egyikből/másikból. Mindenkinél van fent és lent rendesen.

Kapcsolati dolgokba nem mennék bele, úgyis te fogod érezni, a lényeg, hogy egyelőre csak rólad szóljon minden, mert a te gyereked(és az apjáé). Ha a saját részeddel tisztába kerülsz, utána tisztábban fogsz látni.

Mi a jó a babának? Mi a jó neked?

Egyébként a családjára szinte mindenki neheztel, aki meg nem, az gyakran jobban sérült, mint mások, be sem meri ismerni a sérüléseket, amiket neki okoztak(tipikus pár pofontól ember maradtam hozzáállás).

Emberek vagyunk, tökéletlenek, mindegyikünk mellett szív egy kicsit az, aki velünk van, így a gyerekünk is. Fiatalabban mikor épp rájövünk, hajlamosak vagyunk ezt súlyosabbnak értékelni, mint amilyen, talán ezért gondolhatod, hogy veszekedésekben nem akarod tudni a gyereket. De mindenhol veszekszenek, vagy passzívan utálják egymást, kerülik egymást, vagy bármi. Ahol emberek vannak, ott lesz konfliktus vagy így, vagy úgy, bőven. Egyik nem rosszabb a másiknál.

Ha nem fogják az átlagosnál(pár rácsapás) jobban megverni azt a gyereket, és az átlagosnál jobban megszidni, nem lesz prostitúcióra kényszerítve, nem lát ilyesmit, nem lesz a közelében drogfogyasztó, akkor semmi különösen nem fogja érni, csak ami mindenkit, az átlagosan "rosszból" is jut neki. Amit ismernie kell és fog is,hogy tudja értékelni a jót..

Szerintem mindegyik döntés jó döntés, hisz átlagos környezetben lesz a gyerek, viszont vérségi összetartozást csak nálad élhet át, műveltséget és pénzt csak a másik oldalon kaphat. Viszont ennek a kettőnek a beszerzéséért te is tehetsz, hisz alig múltál 20.

Nehéz, főleg hogy volt, aki hónapokig szeretett, és úgy érzed neki is meg kell felelned, róla, az ő boldogságáról és álmáról is gondoskodnod kell, nem csak a gyerekéről. Tudom, hogy nagyon rossz és nagyon nehéz, de ő felnőtt ember, érte nem tartozol felelősséggel, az ő érzéseiért nem vagy felelős, nem kell az ő álmáról gondoskodnod, valóra váltanod, akármennyire is úgy látod, megérdemelné. Nem vagy az anyja. Nem felelsz a boldogságáért. Ő FELNŐTT! Nem tartozol neki SEMMIVEL!

Saját magadra gondolj, és a babára. Csak magatokért vagy felelős. Szülés után nagyon erős a gondoskodási ösztön(gondolom ezért nem tudtad örökbe adni egyből szülés után), és ezért tennéd boldoggá a pasast, aki támogatott.

Magadra gondolj, előtted van 40 év.. A babával valóban korlátozottabbak a lehetőségeid rövid ideig, utána jobb lesz. Tudom, most huszonévesen csak ez emberek egy részének van gyereke, ők is kapcsolatban vannak leginkább, de 10 év múlva(ami most neked rohadt messzinek tűnik, pedig hamarabb jön, mint gondolnád) már szinte mindenkinek lesz. Nehéz hosszútávra tervezni.

Az sem egy utolsó szempont, hogyha normális örökbefogadói lesznek, 16 felett majd megkereshet, és lehet jó kapcsolatotok, de ha örülni fogsz/fogtok neki, hogy jó helyre került, egy kis részed/részetek(mert neki is) bele fog pusztulni, hogy nem tudjátok milyen lett volna együtt lennetek, mélyen ismernetek egymást..

Mindkét oldalon van veszteség is, nyereség is, neked kell mérlegelned, mit tartasz többre. Itt nincs jó/rossz döntés logikai alapon. Érzelmi alapon kell meghoznod a döntést, magad és a gyereked érdekében. Nem tartozol felelősséggel a párodért, nem jár neki semmi, mert támogatott terhesség alatt. Az nem valódi támogatás, ő is nyert vele! Szóval csak magadra gondolj, és a babára. Mindkettő jó döntés lesz(ahogy az apjára bízni az lenne, egy felnőtt férfi pont ugyanannyira képes ellátni egy gyereket, mint egy nő)

A kérdező nem jöttmentnek adná, x hónapja beszélget egy számára szimpatikus, művelt, jól kereső, magasan végzett nővel.

A kérdező olyan közegből jön(falu vagy más népcsoportba tartozik), ahol a hagyományos nemi szerepek az egyetlen elfogadhatóak. Valószínűleg a baba apja is ebből jön, ezért keresik a "nőt" aki ellátja majd a babát. Az a pasi sem arra jelentkezett, hogy majd akkor ő elmegy GYEDre, hanem magához veszi és kerít valakit, aki felneveli neki.

Tudom, hogy a mi "haladóbb" gondolkodásunkkal ez elég ellenszenves, kirekesztő, nem egyenlőségpárti látásmód, le is írtam, de ő ebből jön, ezt tartja normálisnak, hogy csak nő gondoskodhat kisbabáról(és az apa is így gondolja!!). És nem akárkinek adná, pontosan, hogy mindenkitől félti, aki körülötte van.. Nem akarja, hogy a rokonai közelében legyen a baba, mert szerinte tönkretennék az életmódjukkal..

Mi tudjuk, hogy ez hülyeség, de ettől az ő értékrendje nem fog csettintésre megváltozni és nem is kell neki. Szegény keresi azt a nőt(mert neki csak nő felel meg), aki gondoskodik a babáról helyette, és nagyon mérlegel, mert már hónapok óta keresi a megfelelő embert, és mégsem tudja odaadni, pedig kevés magasabb státuszú ember van, mint egy orvos, jó fizetéssel, tapasztalattal, aki hónapok óta kampányol maga mellett(támogatva a kismamát).

Ez az anya szereti a gyerekét, mindennél jobban, de úgy érzi kevés hozzá, és úgy érzi gondoskodnia kell a párja álmáról(csak közös gyerekek), aki hónapokon át támogatta szerinte lelkileg(szerintem nem, dugta és élvezte a társaságát, a pasi már bőven profitált belőle, hogy a kérdező vele volt), úgy érzi tartozik neki, a gyereket meg nem akárkinek adná, mentené ki a saját környezetéből(ami valószínűleg tök átlagos környezet, csak annyira rossz, mint másoké), és mégsem tud megválni tőle.

Gondoskodó, jól be vannak indulva a szülési hormonok, igyekszik a két védencének a legjobbat biztosítani, csak a kettő nem fér össze, mert egyik védence(felnőtt férfi) érdekei ütköznek a másik védencének(baba) érdekeivel.

Jó érzésű embert megvisel a történet, de aki valóban az, az együttérez azzal, aki a legnehezebb helyzetben van, és az az anya(a kérdező). Be vannak indulva a gondoskodó hormonok, jót tenne a párjának, úgy érzi tartozik neki, jót tenne a babával, úgy érzi tartozik neki, mindkettőhöz úgy érzi kevés a jelenlegi helyzetében, mégsem tud megválni egyiktől sem. Szerencsétlen gyenge, összezavarodott mert nem lát jó döntést(mert nincs is, mindegyik ugyanolyan).

Az apa sem egy nagy eresztés, terhesség alatt sehol nem volt, nem gondoskodott a terhes feleségről és ezzel a babáról, szerintem nem is nagyon hisz neki, hogy el tudná látni a babát, és szerintem nem is látogatja őket hetente többször, ahogy egy apának kellene. Csak a szája járhat apucinak.. meghát ugye férfi, ami kérdezőéknél nem babaellátásra képes ember.

Rettenet nehéz helyzetben van.

A babának remek minden, egyelőre, éli világát, eszik, alszik, ürít, ő nincs bajban.

A párja tiszta stressz gondolom, helyezi a kérdezőre a nyomást, mikor adja már örökbe a gyerekét, vagy mikor derül ki, hogy leléphet egy másik nőhöz, ha mégis marad a baba azt a látszatot keltve, hogy a kérdező hibája, ha ú elmegy tőle, mikor annyit segített.. (egy igazi szemét, de ezt aztán mondhatjuk annak, akit hónapokon át csak ő hallgatott meg és dicsért meg..)

Rettenetes nehéz helyzetben van szegény kérdező. Belülről nem látja át a dolgokat, sokkal rosszabbnak éli meg a környezetét, mint amilyen, annyira meg akar felelni. Idealizálja a dokinő környezetét, a gazdagok=jók felfogás szerint választ, hogy ott biztos minden rendben, és nyugi van, holott..

Igen, én is látom, hogy egyszerűen fogalmaz, biztos nem járt egyetemen és nem volt kitűnő tanuló, de attól az érzései ugyanolyanok, csak nem tudja annyira elmondani, mint mi tudnánk.

Nehéz lehet, mert olyan közegből jött, ami a régi, konzervatív felfogású, ahova kell a férfi, különben a nő értéktelen, boldogtalan, nem életképes.. Ezért ír így, ezért(is) ragaszkodik a párjához.

54

Te milyen normális válaszokat vársz ?

Az új pasija nem akarja a gyereket,ezért akarja örökbe adni. Komolyan,szerinted ez normális ?

Nem vadidegennek akarja adni,jaaa mert beszélget valamivel és már ismeri is

Egy vadidegennek én is olyan életutat tudnék vetíteni magamról hogy csak lesne

Ha valaki szerint normális amire a kérdező készül én komolyan mondom agyvérzést kapot

Mint írtam már,nem az a baj h örökbe adja,hanem hogy 2 hónapi után

Felfoghatatlan hogy van ehhez szíve,nem szereti azt a gyermeket ?

2 hónapja vele van és lenne szíve odaadni egy idegennek ??