Ez mennyire nagy trauma egy 3,5 éves gyereknek?
A szülei elvitték a gyereket a rokonokhoz, hogy töltsön náluk néhány hetet. Viszont a gyerek már az első napokban elkapott egy elég csúnya betegséget, ami miatt folyamatosan fájdalmai vannak, illetve magas láza.
A gyerek egyfolytában sír és az anyját akarja, de nem ilyen egyszerű a helyzet, mert:
1. rokonok 500 km-re laknak
2. a szülőknek egyébként is macerás lenne elmenni a gyerekért, mert az apa dolgozik, az anya meg táppénzen van a második gyerekével
3. a rokonok ragaszkodnak hozzá, hogy a 3 éves gyerek ott maradjon náluk, mert "nem lesz baja, majd ők ellátják".
A szülők úgy döntöttek, hogy a fenti okok miatt csak a megbeszélt, 2 héttel későbbi időpontban mennek el a gyerekért.
Ebből a 2 hétból mostanra már eltelt 8 nap, de a a helyzet azóta sem változott: a gyerek még mindig beteg és még mindig sír. A szülők pedig hiába magyarázzák neki telefonon keresztül, hogy most nem láthatja az anyját, mert nem tudnak eljönni érte, és különben is jó kezekben van a rokonoknál, a gyerek folyamatosan az anyja után sír.
Mi baja lenne?
Hát mondjuk a lelki trauma elég nagy probléma, beteg az anyját akarja, de mivel az nem törődik vele, jogosan érzi azt a gyerek,hogy a saját anyja nem törődik vele. Attól hogy nincs kirakva az utcára még sérül..
"Bezzeg ti itt mind tökéletes szuperanyák vagytok, igaz?"
Jelentem nem, én szuperapa vagyok.
És valóban soha az életbe nem kellett rácsapnom a gyerekeim kezére, mert én tudom hogy kell nevelni.
Továbbá a lelkivilága sérülni fog az életfolyamán, de ha a szüleiben nem bízhat,akkor mégis kire fog számítani ha gondja van?
ding ding a helyes válasz az alkohol,drogok, cigi. Ezt pedig egy szerető szülő nem akarja.
Nagy különbség, hogy az utcára lett kirakva vagy 500 km-re a szülőktől betegen, elhagyatva sír SZERINTED.
Szerintem (sőt szerintünk!) pontosan olyan traumát él meg a kicsi, mintha az utcára tetted volna ki!
Valóban sok az elkényeztetett gyerek, de a szóban forgó kicsi nem ide tartozik. Eggyel több lesz a szorongó, frusztrált emberke a világban, ezt pedig ezeknek a szülőknek köszönhetjük!
64!
Válaszolt, csak törölték.
Nem mentek érte, mert jó helyen van. Mi meg mind hülyék vagyunk.
"Szerintem (sőt szerintünk!) pontosan olyan traumát él meg a kicsi, mintha az utcára tetted volna ki!"
Egy gyerek azt is világfájdalomként éli meg, ha nem vesznek neki csokit a pénztárnál. De ettől még nem változik meg annak a ténye, hogy a szülő semmi rosszat nem tett azzal, hogy nem vette meg neki azt, amit akart, hiába tekint erre a gyerek kegyetlen tettként. A gyerekek sokmindent máshogy értelmeznek, mint ami valójában, de ettől még nem változnak meg a tények.
Valóban nem változnak meg a tények: a gyerek beteg, az anyja-apja nem törődik vele, ezért a kicsi egyre betegebb és elárvultabb lesz! Ez a tény viszont sokkal nagyobb horderejű, mint hogy veszel-e neki csokit a boltban vagy nem.
Ezt mindenki így érzi, csak te nem!
szereted te egyáltalán a a gyerekedet?
Persze, ugyan az ha nem kap meg egy csokit mint ha elhagyják...cak gratulálok a felfogásodhoz. Akkor gondolom neked is mindegy ha a férjed csak a kezedre csap vagy agyonver, vagy esetleg ránéz más nőre vagy lefekszik mással, hiszen mindkettő fáj nem igaz? Akkor meg már mindegy.
Komolyan remélem kamukérdés és nincs, nem is lesz gyereked, mert szerencsétlent rettenetesen sajnálom hogy ilyen "szülők" jutottak neki. Na de nem baj, majd mikor agyonver téged kamaszkorában, vagy a testvérét akkor rájöttök mit is tettetek vele.
Szerintem a kérdező nem az anyja, mert úgy érvel, mint aki sose látott még gyereket. Ha nem kamu a kérdés, inkább a nevelőapa lehet, akinek a kisbaba az első saját gyereke. És nem akar a munkából kiszakadni és a beteg neveltgyerekét ápolgatni.
Amúgy én biztos nem vagyok szuperanya, egy csomíszor nem találom ki azonnal, mért sír a babám, sokszor nem tudom abban a pillanatban felvenni, ahogy felsír, volt olyan nap, hogy elfelejtettem beadni a Dvitamint és olyan is, hogy nem éreztem, hogy átázott a pelus...
Kb ez a nem-szuperanya.
Te bántamazó szülő vagy, méghozzá tudatosan bántalmazó, hiszen ha valami csoda folytán a kérdés feltevésekor még azt hitted, igaza van, a válaszokat olvasva rég tajékozódhattál volna.
Én is kaptam már kritikát gyerekneveléssel (altatás, etetés, hordozóeszköz választás, kommunikáció stb( kritikát, mindegyik után addig informálódtam, kérdeztem, olvastam, amíg vagy rájöttem, hogy változtatni kell, vagy pszchológiai, tudományos stb érveket gyűjtöttem az igazam mellett.
Te ugyanazt a képtelen bullshitet ismételgeted. De akko mért tetted fel a kérdést?
Ha kamu akkor lécci most már nyugtass meg minket 😊
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!