Mitől lehetnek egy 5 éves gyereknek öngyilkossági gondolatai?

Tegnap a gyerekem egyik óvodás társa átjött hozzánk egy órára játszani. Mialatt az én gyerekem elment egy másik szobába megkeresni/összeszerelni egy játékot, pár percre egyedül maradtam a kisfiúval, ezért elkezdtünk beszélgetni, mindennapi dolgokról kérdezgettem őt.

Ez eddig rendben is lenne, de most jön a feketeleves, mert attól, amit mondott, felfordult a gyomrom. Szóba jött, hogy ő velünk ellentétben lakótelepen lakik, és ekkor elmondta nekem, hogy ha a szülei nem figyelnek, ki szokta nyitni az ablakot és nézni a lenti földet. Gyakran arra gondol, hogy leugrik és meghal, de eddig nem merte megtenni, mert fél, hogy nem ugrik elég magasról, és akkor nem fog belehalni a sérüléseibe. Arra is gondolt már, hogy iszik az egyik fertőtlenítőszerből a fürdőszobájukban, mert mondták neki a szülei, hogy az halálos, de eddig azért nem tette meg, mert ennek a módszernek se bízik a hatékonyságában, ugyanez igaz a főúton egy kocsi elé való kilépésre is. Olyan módszert akar találni, amivel garantált a halál, mert szerinte "mindenkinek jobb lenne, ha meghalna". Mindezt ő mondta el nekem, persze a saját kis 5 éves szókincsével.

Miközben hallgattam a fiút, annyira megdöbbentem, hogy levegőt is alig kaptam. Kevés morbidabb dolgot tapasztaltam eddig annál, mint hogy ilyen szavakat halljak egy óvodás gyerek szájából. Amikor végre szóhoz jutottam, egyből faggatni kezdtem, hogy miért akar meghalni, baj van-e otthon, de valószínűleg túl tolakodó voltam, mert egy szóval sem tudtam többet kihúzni belőle a témával kapcsolatban. Néhány pillanattal később visszajött a gyerekem, ezután együtt játszottak, és többet nem esett szó a témáról.

Fogalmam sem volt, mi a teendő ilyenkor. Elsőre arra gondoltam, hogy ha majd értejön az anyja, szépen nekiugrok és szembesítem a gyereke szavaival, utána meg megyek és feljelentem. De utána eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy családon belüli erőszakról van szó, lehet hogy csak élénk a gyerek fantáziája, látott egy ilyen témájú filmet, vagy akármi. A szüleit nem ismerem annyira, annyit viszont tudok róluk, hogy dolgozó emberek, nem putriban élő, munkanélküli alkoholisták. Szóval a végén úgy döntöttem, hogy nem hozom szóba az anyának az esetet.

Amikor a fiú elment, a saját fiamnál puhatolóztam, hogy mit tud a gyerekről, hiszen elvileg barátok. Elmesélte, hogy a fiúnak nincs sok barátja az oviban, mert sokszor furán viselkedik. Általában meg sem szólal, félénk, csak a sarokban játszik vagy nézelődik egyedül, de már az is előfordult, hogy rátámadt valakire. Én személyesen az 1 órás látogatása során is észrevettem a gyerek szokatlanul zárkózott stílusát/testbeszédét, agresszív hajlamokat viszont nem fedeztem fel benne, de a fiam szerint tud erőszakos is lenni, ha feldühítik. A fiam leírása a gyerekről ismét kételyeket ébresztett bennem.

Ti mit tennétek a helyemben?