Mitől lehetnek egy 5 éves gyereknek öngyilkossági gondolatai?
Tegnap a gyerekem egyik óvodás társa átjött hozzánk egy órára játszani. Mialatt az én gyerekem elment egy másik szobába megkeresni/összeszerelni egy játékot, pár percre egyedül maradtam a kisfiúval, ezért elkezdtünk beszélgetni, mindennapi dolgokról kérdezgettem őt.
Ez eddig rendben is lenne, de most jön a feketeleves, mert attól, amit mondott, felfordult a gyomrom. Szóba jött, hogy ő velünk ellentétben lakótelepen lakik, és ekkor elmondta nekem, hogy ha a szülei nem figyelnek, ki szokta nyitni az ablakot és nézni a lenti földet. Gyakran arra gondol, hogy leugrik és meghal, de eddig nem merte megtenni, mert fél, hogy nem ugrik elég magasról, és akkor nem fog belehalni a sérüléseibe. Arra is gondolt már, hogy iszik az egyik fertőtlenítőszerből a fürdőszobájukban, mert mondták neki a szülei, hogy az halálos, de eddig azért nem tette meg, mert ennek a módszernek se bízik a hatékonyságában, ugyanez igaz a főúton egy kocsi elé való kilépésre is. Olyan módszert akar találni, amivel garantált a halál, mert szerinte "mindenkinek jobb lenne, ha meghalna". Mindezt ő mondta el nekem, persze a saját kis 5 éves szókincsével.
Miközben hallgattam a fiút, annyira megdöbbentem, hogy levegőt is alig kaptam. Kevés morbidabb dolgot tapasztaltam eddig annál, mint hogy ilyen szavakat halljak egy óvodás gyerek szájából. Amikor végre szóhoz jutottam, egyből faggatni kezdtem, hogy miért akar meghalni, baj van-e otthon, de valószínűleg túl tolakodó voltam, mert egy szóval sem tudtam többet kihúzni belőle a témával kapcsolatban. Néhány pillanattal később visszajött a gyerekem, ezután együtt játszottak, és többet nem esett szó a témáról.
Fogalmam sem volt, mi a teendő ilyenkor. Elsőre arra gondoltam, hogy ha majd értejön az anyja, szépen nekiugrok és szembesítem a gyereke szavaival, utána meg megyek és feljelentem. De utána eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy családon belüli erőszakról van szó, lehet hogy csak élénk a gyerek fantáziája, látott egy ilyen témájú filmet, vagy akármi. A szüleit nem ismerem annyira, annyit viszont tudok róluk, hogy dolgozó emberek, nem putriban élő, munkanélküli alkoholisták. Szóval a végén úgy döntöttem, hogy nem hozom szóba az anyának az esetet.
Amikor a fiú elment, a saját fiamnál puhatolóztam, hogy mit tud a gyerekről, hiszen elvileg barátok. Elmesélte, hogy a fiúnak nincs sok barátja az oviban, mert sokszor furán viselkedik. Általában meg sem szólal, félénk, csak a sarokban játszik vagy nézelődik egyedül, de már az is előfordult, hogy rátámadt valakire. Én személyesen az 1 órás látogatása során is észrevettem a gyerek szokatlanul zárkózott stílusát/testbeszédét, agresszív hajlamokat viszont nem fedeztem fel benne, de a fiam szerint tud erőszakos is lenni, ha feldühítik. A fiam leírása a gyerekről ismét kételyeket ébresztett bennem.
Ti mit tennétek a helyemben?
válasza:8as vagyok.
Mert egy rendkívül manipulatív személyiség és ezzel tudott engem kikészíteni.
Ma már 13.Nagyon nehéz vele.
válasza: válasza:A 3 éves gyermekek még nem tudatosak. Nem manipulálnak. Ösztönösen persze olykor tesztelik a felnőtteket, de az nem manipuláció.
Négy-öt évesen meg épp csak ismerkednek a halál fogalmával. Kissé meglep engem, ha valóban öngyilkossági módszerekről beszél egy öt éves gyerek. Ha ez mégis igaz, akkor a tévében látott valamit, vagy idősebb gyerek (esetleg felnőtt) beszélte tele a kis buksiját...
válasza:8as megint.
3 évesen olyanokat mondott nekem, hogy én nem szeretem őt, soha nem is szerettem, haza se akartam hozni a kórházból, ott ki akartam dobni az ablakon és, hogy ő bárcsak meghalna. Nem, senki nem beszélte tele a fejét.
És igen mindezt csak azért, hogy engem bántson. Tudom, hogy fura.
Nagyon érdekes a viszonyunk, elképesztően szeret engem de rettenetesen tud bántani. És rivalizál velem pici kora óta.
Tervezett, várt baba volt, normális családba született.
Amúgy ezeket a dolgokat kB. 8 éves koráig mondogatta. Azóta halál nincs, de ugyan úgy próbál manipulálni, érzelmileg zsarolni.
Nem lehet minden gyerekre ráhúzni egy sémát, hogy mit tud és nem tud 3 évesen.
válasza:Vegyük azt a verziót, hogy komolyan gondolta. Ez esetben lehet, hogy van otthon valamilyen párkapcsolati konfliktus vagy az egyik szülő esetleg sokszor elégedetlen, rosszkedvű vagy éppen kimerült. Ismerjük azt a jelenséget, hogy váláskor az ilyen kicsi gyerekek mindig önmagukat hibáztatják, azt gondolják, hogy ők nem voltak elég jók: ugyanez a hatása annak is, ha kedélybeli problémái vannak a szülőknek és nem beszélnek nyíltan az érzéseikről, hogy most ugyan rossz kedvem van, de ezért meg azért, nem miattad. Ez sajnos a gyereknek nem triviális, ráadásul ilyenkor szuperül működik még az a hatodik érzékük, hogy simán levegyék a szülők valós érzelmi állapotát akkor is, ha azok kifelé "megjátsszák", hogy minden rendben. Ez egy extra zavarodottságot is eredményezhet, hiszen a bemutatott darab ellentmond a gyerek saját (meg)érzéseinek.
Van ennek egy durvább kiadása is, ha otthon konkrétan bántalmazzák a gyereket. Ehhez elég ismételgetni, hogy bárcsak meg se születtél volna és hasonlók. Ez esetben nem biztos, hogy a szülők informálása a legtökéletesebb ötlet.
Vegyük azt a verziót, hogy nem gondolta komolyan, igazából fel sem mérte, hogy ez mennyire gáz, csak arról van sejtése (tapasztalata is talán), hogy ezzel figyelmet kap. Emögött is lehet persze otthoni ok, hogy nem kap figyelmet - elegendőt.
válasza:Kedves előző előtti, nem csak én, de a gyermekpszichológusok is tapasztalták a szakmájuk során, hogy 4 éves kor előtt nincs tudatosság. Mondom, mondhat olyat egy három éves, csak épp nem tudatosan.
A szülei tudatalattiját átveszik a kicsik még 10 éves korukig is. Magyarán a szülő lelkében dúló viharokat is átveszik, és reagálnak erre.
Ezt a gondolati szálat remekül megragadta az előző, javaslom, gondod azt is végig, kedves előző előtti, akinek a 3 éves gyereke valójában
nem manipulálta őt.
Téged türközött, ösztönösen, részben a benned tudatosan zajló, részben a benned tudat alá fojtott élményeidet és érzelmeidet.
Más kérdés, h 4 évesen megjelenik a tudatosság csírája, érdemben meg 5 éves kortól.
És de, igen, ezek életkori sajátosságok. Az ettől eltérő középsúlyosan fogyatékkal élő lehet, bár nem e téren, mert ez nonszensz, hogy "tudatosan" tesztel. Valójában ösztönösen tesztel, a te mint anya tudatalattidra reagálva.
Hozzáteszem: még mostohaszülő tudatalattijával is ösztönösen azonosul és reagál rá a gyerek, kb 10 éves koráig. Ez is meglehetősen egységes.
A gyereked nem valószínű, hogy fogyatékkal élő. A megoldás inkább az, amiről írtam: a szülő tudatalattijára reagálnak a pici gyerekek. Olykor másokéra, pl pedagógus, de arra kevésbé, mivel az anyukájával és/vagy apukájával azonosul érzelmileg. Lehet az gyám, mostohaszülő, vér szerinti, mindegy. Akit elfogadott szülőnek.
Egy pedagógus.
válasza:Pontosítom mondandóm, csak hogy értsd és ne lehessen belekötni a mondandómba (bár értelmes érveket elfogadok) : tudatosság mindenhol van, állatokban is, ezért pontosítok: 4 éves kor előtt olyan minimális a tudatosság foka, és olyan erős a spontán utánzás, és a tudatalattikra hangolódás, hogy szinte képtelen tudatosan manipulálni a gyerek. A 4. életév az átmenet, kb 5 évesen ér csak el egy olyanfajta, viszonylag enyhe fokot a tudatosság, hogy már OLYKOR átgondoltan tesztelik a felnőtteket. (Nos, az, hogy melyikük milyen gyakran és módon, az már egyénfüggő).
Az életkori sajátosságok eléggé egységesek. Egyéni eltérések ennek KERETEIN BELÜL lehetségesek, és nem kívüle.
Ezért jó, ha ismeri az ember ezen kerteket. Tapasztalatból tudjuk mi szakemberek.
És egy hétköznapi szülő is tudhatja, ha megfigyeli a gyermekeket. Más kérdés, hogy száz év óta milliószám figyeltek meg kutatók gyereket. Azért ez csak több alap, mint egyetlen ember néhány gyereket ha megfigyel.
A másik végletes hiba, amikor valaki mereven veszi alapul a szakkönyveket, Az se reális.
A gyermekpszichológia kiváló IRÁNYADÓ. Se több, se kevesebb. Nagyon hasznos, és alapvető infókat ad arról, mi a közös az adott korúakban, és ha valaki eltér attól, tuti, hogy jelentősebb fogyatékkal él. RITKA, bizonyos esetekben csodagyerek. De nem abban, amiről te írsz a most nyolc évesedről.
Kérlek, gondold át, amit írtam, segítségből írom.
elszomorító. mennyire hárít sok szülő. olyat is rendre olvasok, hogy "a kisbabám manipulál engem, micsoda kis gonosz!"
Kéretik átgondolni a saját önismereted és a gyereked megértése céljából.
Még jó, hogy nem Rambó-késsel születik a baba...
Azért ne szálljunk már el, kérem szépen...
Köszönöm a megértést és a figyelmet.
válasza:És még valami, egy költői kérdés:
amikor a kisbaba hat a szülőre (NEM manipulál, NEM tudatos, hanem hat a szülőre, ösztönösen), pl sírással jelzi, hogy tele a pelus ,vagy fáj valamije:
ki feltételezi, hogy ez "TUDATOS" manipuláció??
Tudatos?? Egy baba tudatos?
Nos, akkor innen csak egy ugrás a sugár:
miért olyan hihetetlen, hogy a 3 éves is még szinte épp így öntudatlanul, ösztönösen hat a felnőttre és a felnőtt tudatlattijára (és a felnőtt tudatos érzelmeire) reagál...?
Miért pont ott a határ, ahol laikusként hiszed...?
Mert talán te se gondolod komolyan, h a kisbaba tudatos.
Akkor miért pont a 3. életévtől tudatos? Mert csak...?
A 3 évesed pont úgy reagál rád, mint egy kisbaba, csak kicsit összetettebben. De a baba is ,a 3 éves is ÖSZTÖNÖSEN.
válasza:És a remek 16-os hozzászólásra még ennyit, idézem őt:
"Ez egy extra zavarodottságot is eredményezhet, hiszen a bemutatott darab ellentmond a gyerek saját (meg)érzéseinek."
Ezt is meg tudom erősíteni, a szakmában úgy aposztrofálják a szülők ezen hozzáállását, hogy
nem kongruens magatartás.
A kedves 16-os írt rá konkrét példát.
És igen, ez is oka lehet, hogy ÖSZTÖNÖSEN úgy reagál / nyilvánul meg egy három, vagy egy öt éves gyermek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!