Ez mennyire nagy trauma egy 3,5 éves gyereknek?
A szülei elvitték a gyereket a rokonokhoz, hogy töltsön náluk néhány hetet. Viszont a gyerek már az első napokban elkapott egy elég csúnya betegséget, ami miatt folyamatosan fájdalmai vannak, illetve magas láza.
A gyerek egyfolytában sír és az anyját akarja, de nem ilyen egyszerű a helyzet, mert:
1. rokonok 500 km-re laknak
2. a szülőknek egyébként is macerás lenne elmenni a gyerekért, mert az apa dolgozik, az anya meg táppénzen van a második gyerekével
3. a rokonok ragaszkodnak hozzá, hogy a 3 éves gyerek ott maradjon náluk, mert "nem lesz baja, majd ők ellátják".
A szülők úgy döntöttek, hogy a fenti okok miatt csak a megbeszélt, 2 héttel későbbi időpontban mennek el a gyerekért.
Ebből a 2 hétból mostanra már eltelt 8 nap, de a a helyzet azóta sem változott: a gyerek még mindig beteg és még mindig sír. A szülők pedig hiába magyarázzák neki telefonon keresztül, hogy most nem láthatja az anyját, mert nem tudnak eljönni érte, és különben is jó kezekben van a rokonoknál, a gyerek folyamatosan az anyja után sír.
Amúgy szerintem nem kamu poszt. Amikor bölcsiben dolgoztam akkor is azok hozták be legjobban betegen a gyereket (nem a megfázásra gondolok, hanem amikor elesett, nyűgös) akik egyébként otthon voltam a kistesóval...
Szerintem elég nagy probléma az, hogy magyarországon még mindig az a standard "elvárás", hogy legalább két gyerek legyen, és 2-3 éven belül kövessék egymást. Persze van anyuka aki ezt nagyon szuperül megoldja, de nem való mindenkinek... a többségtől ilyenkor csak a nyavalygást hallgatom, hogy neki milyen nehéz két kisgyerekkel egyszerre. Pedig senki nem kérte, hogy így legyen, ő döntött így.
Nem olvastam mindent végig, de remélem kamu a kérdés!!!
Nekünk is van imádott, szeretett rokon 400 km re de ha a gyerekeim közül bármelyik ( akik 8 és 10 évesek!!!) is beteg és haza akar jönni, nincs az az isten ami visszatartana. Nem érdekel hogy anyós, nagynéni vagy anyámkínja is el tudja látni, igen FIZIKAILAG biztos, de a gyereknek lelki megnyugvás kell és az egyenlőre az, ha az anyja mellette van.
Nem véletlen hogy a gyerekosztályokon is rájöttek, mindenkinek jobb ha ott az anya a gyerekkel egész nap, mert a gyerek is sokkal jobban gyógyul !
3.5 évesnél pedig nem kérdés ez egyáltalán.
Nem érdekes, mennyire várta vagy mennyire szeretik a rokonok.
Majd megy legközelebb "nyaralni".
És hogy a csecsemő kistesó elkapja a betegséget....bakker....ez kb MINDEN családban megesik ahol kicsi és még kisebb tesó van.
Normál immunrendszerű csecsemő nem fog belehalni egy elkapott betegségbe.
Nekem a legkisebbem 8 hónaposan nyalta be a bárányhimlőt a két nagyobbtól (nem volt időm se beoltatni még) nem azt mondom hogy ez ideális, de könyörgöm, egy családban egyik gyereket se szabad "kipaterolni" máshova, csak mert meg mert betegedni.
42 vagyok, nem beszélve ahogy írod 8 napja beteg!!!! Én felnőttként totál kivagyok , ha 8 napja folyamatosan beteg vagyok, nemhogy egy gyerek.
Az én gyerekeim max 2-3 napot betegek, a 4-5 nap már csak így lábadoznak és így is kivannak teljesen 3 nap magas láztól,fájdalomtól, nemhogy 8 naptól !!!
Nem érdekel mit magyarázkodsz, beteg a 3,5 éves gyereked és a szüleit akarja. ENNYI. Milyen szülők vagytok hogy hagyjátok? TÖBB HÉTRE RÁADÁSUL??? Egy NORMÁLIS szülő azonnal érte menne 1000 kmre is a saját gyerekéért ha ő értük sír. Akár beteg akár nem. Ennyi. Megbuktál mint szülő ha csak azért is hajtogatod hogy a gyerek jó helyen, miközben szegény a szüleiért sír akik b*sznak érte menni. Az ilyen nem szülő. Az ilyen nem való szülőnek. Szegény gyerek.
Tudod nem csak az lehet rossz szülő aki nem veri a gyereket. Párom szülei soha nem emeltek kezét páromra. Viszont olyan szinten egy érzelmi roncsot csináltak belőle, érzelmi zsarolás hegyek völgyek, neki úgy kellett táncolnia ahogy ők fütyültek, de ha ő kért bármi szívességet akkor majd majd! Tudod így is lehet rossz szülőnek lenni, nem csak véresre való verés által. És most ti is pont ezt csináljátok. Szerencsétlen gyereket érzelmileg tönkre teszitek. Nem fog bízni bennetek, most meglatja hogy nem tud rátok számítani ha baj van, mert most baj van, és nem segitetek neki. Pedig ez a szülő dolga. Nem csak életben kell tartani egy gyereket. Hanem SZERETETBEN de felnevelni. Ez amit műveltek, ez nem az.
Azért beteg ennyire, és még mindig, mert szenved, hogy nem lehet otthon az anyjával.
Egyébként mit mondott az orvos, mi baja van? Gondolom, ha ilyen remekül gondoskodnak róla, akkor egyből látta orvos.
Egy biztos: most már nem akar majd többé ezekhez a kedves rokonokhoz menni. A tesóra meg haragudni fog, amiért miatta nem mehet haza.
És abba belegondoltatok, hogy ha a szülei hazavinnék őt, akkor megferzőzhetné a CSECSEMŐ kistesóját? Ti kitennétek ennek egy kisbabát, miközben ott a nagynéni és a nagyszülő, akik tökéletesen alkalmasak a beteg nagytesó ápolására?
Ezt is próbálták kifejteni a nagyobbik gyereknek, de nem értette.
Igaza van tojjuk le a nagyobbat szenvedjen a szemét amiért volt olyan mocsok hogy első gyerekként született, hisz van új cuker édibédi picurika otthon, a nagy meg forduljon fel.
Komolyan minek az ilyennek gyerek? Kívánom hogy majd ez a gyereke hagyja magára mikor öreg és tehetetlen lesz, ne nyissa rá az ajtót. Az ilyen a szememben nem szülő. Direkt hagyja szenvedni a gyerekét...gratulálni tudok csak neki. Nem olvastam végig a válaszokat, de a gyomrom forog.
Aztán majd jönnek a kérdések hogy miért nem szeret a gyerekem meg miért gyűlöli a testvérét.
A ti dontesetek. Majd a kovetkezmenyeire kezdjetek el keszulni lelekben, es mikor majd huszadszorra ebred fel sirva ejjel, es nem tudtok mar sokadik ejjel aludni, akkor tegyetek esetleg fel a kerdest, hogy megerte-e.
Miért szerinted az ilyet érdekli? Majd rácsukják az ajtót vagy kirakják a kutya mellé. Ha normális szülő lenne és szeretné a gyerekét rohanna érte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!