Het honapos babat rahagynatok a nagyszulokre nehany napra?

50-es! Óriási különbség van egy 19 hónapos, egy páréves és egy kisiskolás kisgyerek között. Mindegyik a felsoroltakból önjáró, többnyire már ügyesen el tud szöszmötölni valamivel, és valószínűleg túl van már az első nagy szepahullámon, ami 10 babából 9-et kicsinál arra a 2 hónapra. A kérdés egy 7 hónapos kisbabáról szól, nem egy majdnem 2 éves kisgyerekről. Ez a baba jó esetben már kúszik, de lehet, hogy még csak forgolódik, többet van egy helyben, igazán még semmi nem köti le a figyelmét, és küszöbön a szeparáció. Nagyon védtelen, magára utalt kis lény, egy jó érzésű anyában fel sem merül, hogy egy ekkora babától napokig távol legyen.

Kérdező 51-es kommentjére reagálva: nagyon a végletekben gondolkodsz. Van szerinted az anyatigris, aki a nap 24 órájában magára (legfőképp a mellére) tapasztott babával lézeng a lakásban, mint egy szellem, a férje emberszámba sem veszi, sorolhatnám. És van az olyan anyuka, mint te, aki jól csinálja, hogy emberekhez szoktatja a babáját, odafigyel a férjére, a házasságára, akár olyan áron is, hogy a héthónapost napokra a nagyira hagyja.

Itt többen írták, csak a kérdező vmiért nem foglalkozik ezekkel a válaszokkal: létezik aranyközépút. Mi ebben hiszünk a férjemmel: a 4,5 éves fiunk és a 3 éves lányunk szokott anyukámnál aludni, imádják egymást. Olyankor kirúgunk a hámból, mozizunk, éttermezünk, otthon lazsálunk, szerelmeskedünk, barátainkkal találkozunk, ez kb. havi egyszer. Van segítségünk, önzetlen segítség, a nagyszülők élnek-halnak az unokákért, de gyakrabban nem igényeljük. Viszont rengeteg közös programot csinálunk együtt, mint család. Nem punnyadunk otthon, nem csak a kertbe engedjük ki a gyerekeinket, mert érdekel minket a világ, mi is imádunk menni, a gyerekeink is nagyon kíváncsiak, örömmel éljük át együtt az élményeket. Ez így volt akkor is, amikor a kislányunk még csak baba volt, a fiunk pedig közel két éves energiabomba. Én egyáltalán nem irigykedem, jól élünk, van bőven pénz, segítség, és ami a legfontosabb, szeretet, ragaszkodás. A gyerekeink kb. másfél évesek voltak, amikor először házon kívül aludtak. Korábban úgy láttuk, nem értek még meg rá, és mi sem igényeltük. Bármikor el tudunk menni egy közös programra, nem kell durván rákészülni, egy színház vagy mozi simán alakulhat egyik napról a másikra, és akkor anyum boldogan gyerekezik addig. Szval kérlek, ne gondold azt a máshogyan gondolkodó anyukákról, hogy b...tlan p..ák, ők azok, akik próbálják megtalálni az aranyközéputat a gyerekek, a házasság és az énidő között.

Te is inkább indulj el ezen az úton!

Kérdező! Végigolvastam a kommentjeid, de részleteket nem írtál.

Pl. mennyire cicis még a baba? Nyilván akkor esélytelen itt hagyni, mert nehezen viselné a három napot.

A gyakorlati részek a fontosak, hogy nélküled megoldható-e minden. Ha igen, és teljesen megbízol a két nagyiban, akkor nem hiszem, hogy gond lesz.

De egy anyafüggő gyereket, aki cicin alszik pl. ennyi idősen is, nem hagynék magára.

Teljesen véletlen találtam erre a kérdésre, meglepődtem, mert velünk is ez volt. Lányom 7 hónapos volt, mikor anyukám vigyázott rá, mi elmentünk Rómába. Nekünk nagyon jól sült el, lányom nagyon jól elvolt anyukámnál, mi meg nagyon jól éreztük magunkat Rómában, teljesen feltöltődtünk. Csodás volt este a kivilágított Angyalvárban mászkálni vagy napközben az utcákon, jó kis éttermek, a templomok, múzeumok... gyerekkel ez sehogy se ment volna. Vagy menjetek kettesben vagy ne menjetek, gyerekkel ez nehézkes, lényegében utaztok sokat, hogy ott ugyanazt csináljátok a babával, mint itthon. Nekünk nagy feltöltődés volt, kimerültünk az első fél évben. Mi külön éltünk, de sokat voltunk anyukáméknál, ő is nálunk, teljesen megbíztam benne. Tápszeres lett sajnos 4 hónaposan, ha szoptattam volna, nyilván az más. Minden nap beszéltünk velük, ők megnyugtattak, hogy minden rendben.

Nem bántuk meg, de nem is itt végeztem közvéleménykutatást, tudtam, hogy nekünk így lesz jó. 3 éves lesz most, nem lett semmi baj ettől, még mindig itthon vagyok vele. Igazábólsokkal könyebb volt ez 7 hónapos korában, mint pl másfél évesen, akkor nem lehetett volns itt hagyni, nem is mentünk azóta kettesben külföldre. Most már lehet megint meg lehetne csinálni, de most már azt tervezzük, őt is visszük, de nem ilyen városnézős helyre, az még mindig nem menne vele nyugisan, inkább tengerpart.

Én nem,de ez én vagyok.

Nektek jó utazást.Mivel amúgy is mamával laktok,és a gyerkőc a normál megszokott környezetében marad így nem hiszem hogy bármi nagy gond lenne.

"A gyerekeink kb. másfél évesek voltak, amikor először házon kívül aludtak."

De itt nem házon kívül lesz a gyerek, hanem a megszokott környezetében, mert együtt laknak.

Az enyém kicsit nagyobb volt, 9 hónapos, amikor el kellett utaznunk egy családi problema miatt, és nem 3 napra, hanem egy hétre, ráadásul hirtelen. A gyereket is készítettük rohanva, aztán felhívtuk anyósomat, hogy nézzen rá a házra. Ő mondta, hogy ne rángassuk a gyereket, ő odaköltözik arra az időre, és vigyáz rá. Kb. 10 percünk volt dönteni. És igen, úgy döntöttünk, hogy vele hagyjuk.

És most lényegtelen, hogy miért kellett elmennünk, az a lényeg, hogy nyugodtan hagytam a nagyanyjára, mert teljesen megbíztam benne, és tudtam, hogy a gyerek is szeret vele lenni.