Kisgyerekkel otthon lévő anyukák, nem érzitek úgy, hogy belefulladtok a házimunkába?

Az a gond, hogy olyanról mondasz ítéletet, amit nem próbáltál. Vagyis sorban jöttek a gyerekek, de olyan nálad nem volt, hogy dolgoztál volna gyerek mellett.

Majd ha már kamaszok lesznek, te is ki fogod röhögni saját magad, hogy ezeket az éveket milyen megterhelőnek láttad. ;)

Nekem ez az időszak már történelem. :)

Első gyerek mellett továbbtanultam. Mikor 2 lett, ment bölcsibe, én pedig dolgozni.

5 év korkülönbséggel jött a középső, akkor már kertes házban laktunk. Ennyi idős gyerek mellett kertet műveltem, füvet nyírtam, és iszonyatos sokat kellett ülni a naggyal a leckék fölött. Mire megtanult olvasni, én útáltam meg az iskolát. :)

6 és 11 évesek voltak, mikor jött a harmadik. Nem titkolom, részben azért, mert besokalltam a munkahelyemen, és vagy akkor vállalunk 3. gyereket, vagy felmondok és elmegyek inkább egy gyárba, csak el onnan.

Volt három évem kipihenni magam, megteremteni a családi tűzhely melegét, stb. Mellette szmk tag voltam a suliban, az oviban, ápoltam a beteg anyámat, és nyelvvizsgáztam angolból. Az utolsó 3 hónapban interjúkra jártam, hogy a régi munkahely közelébe se kelljen mennem.

Én nagyon élveztem az otthon töltött éveket. Bármikor újra kezdeném.

Szerinted egy két éves koszol és rumlit csinál? :D

Azt látnád, hogy néz ki az előszoba, miután hazaért három nagy gyerek a suliból. Csinálnak egy szendvicset és olyan a konyha, mintha felrobbant volna.

A fürdőszoba még jobb: vonalkódos wc, szőr a mosdókagylóban (bele se gondolj, mit borotvált...), fogkrém a csempén is, a járólapon 5 centi víz, a szépfiú meg elviharzik, mert elkésik a randiról. Ilyenkor olyan jó lenne lecserélni egy bűbájos, rózsás kétévesre, akinek a fanszőreitől

.... nem dugul el a lefolyó.

;)