2,5 éves gyerek 15 napra a nagyszülőknél sok idő?

Nem kérdező, te nem vagy sz***.r anya, mert nem vagy anya:-) A gyereked anyja a nagymamája, te max egy átmeneti szereplő vagy az életében, kb mint egy keresztanya, aki megjelenik ha éppen van kedve foglalkozni vele. De igazad van, a lényeg hogy te pihent legyél, ha már a kis mocsok így meg akart születni igaz?

Mondok neked valami meglepőt, a legtöbb anyának nem teher ám a saját gyereke, furcsa ugye? A legtöbbünk örül ha a gyerekével lehet nem azt nézi mikor passzolhatja le végre hogy pihikézhessen, hiszen szegény szerencsétlennek két órát kellett a saját gyerekével tölteni..kész horror ugye? Hogy ki lehet idegileg ilyen hatalmas megterhelés után...

De ne aggódj, két-három év, és végleg megszabadulhatsz a tehertől akit a gyereked jelent és élheted azon a két napon is az életed amit eddig lefoglalt a gyerek, hiszen nem fog akarni majd a közeledben lenni.

Bár hiába mondjuk, tudod hogy te vagy az anyák mintaképe a legjobb, a gyerekek álma, maga az anyaság etalonja. Csak a gyereked anyja nem vagy...

De néz a dolgok jó oldalát hamarosan mehetsz hónapokra is nyaralni mert az anyád gyereke nem fog többé vágyni a közelségedre.

Ez nem jövőbelátás, ezt látom..vannak hozzád hasonló nők akik csinálnak egy gyereket és mással neveltetik, aztán meg csodálkoznak hogy nem kellenek a gyereküknek..de hiába mondom, hiszen te jó anyának gondolod magad, és kell még pár év míg az élet engem igazol és a gyereked úgy fog hozzádállni mint te hozzá. Bár gondolom a facebookra rakosgatod ki róla a képeket mert az menci igaz:-) Na de én megyek, tudod, vannak olyanok, akik nem nagyszülőknek szültek gyereket és foglalkoznak is vele, úgyhogy megyek fürdetni, te meg ünnepeld kettesben a férjeddel a tökéletes anyaságodat:-) Csak a gyereket sajnálom, ő anyát érdemelt volna, nem egy anyaként működő nagyszülőt. Bár tudom már nem kisbaba nem olyan menő mutogatni igaz?

Apja is hasonló borzalmas szülő mint te vagy legalább szerei és foglalkozik a gyerekkel?

Nem az a baj hogy heti szinten van a nagyszülőknél..hanem hogy többet van máshol mint otthon, és ez megviseli a gyereket, még akkor is ha most nem látszik, mert nem tud kialakulni a biztonságérzete, aminek ki kellene ebben a korban. A te gyereked nem tudja hogy ki az anyja, mivel gondolom te anyucinak hívatod magad, de viselekdésileg meg a nagyanyja aki anyaként viselkedik, és ez összezavarja.

Puszta pszichológia. És képzeld, nekem is fontos a párkapcsolatom, de ez nem azt jelenti hogy heti két napot van velünk a gyerekünk. Mi is eljárkálunk, élvezzük egymás társaságát de nem a gyerek kárára. Nálatok az a baj hogy szinte sosincs veletek a lányotok, nem az hogy heti egy-két napot a nagyszülőknél van, a többin meg te vagy vele(nem bölcsi, nem bébiszitter nem a szomszéd juliska).

Pszichiátria gyakorlaton volt egy hasonló neurotikus páciens, kiderült hogy gyerekkorában ő is állandóan le volt passzolva, nem értette miért nem szeretik őt, magát hibáztatta, és utána erején felül próbált megfelelni a szüleinek, hogy szeressék. Nem jött össze, depressziós lett, több öngyilkossági kísérlettel, 13 éves korától. A gyakorlatom idején volt 16 éves, és a szülei nem értették mi történt a gyerekükkel, mikor a saját meglátásuk szerint ők szerették és foglalkoztak vele. Csakhogy az anamnézisből kiderült hogy ő is többet volt különböző rokonoknál mint a szüleivel, és ez teljesen összezavarta, nem értette hogy mikor azt mondják állítólag szeretik, akkor miért nem akarnak vele lenni. A szülők pedig nem értették miért szorong a gyerek, miért képtelen bizalmi kapcsolatokat kialakítani, és miért vannak suicid próbálkozásai mikor ők mindent megadtak neki, és állításuk szerint gyerekkorától imádott a rokonoknál lenni, mindig jól érezte magát. De mégis ezt váltotta ki belőle a csak a szülők által nyújtható érzelmi stabilitás hiánya.

Még egyszer: Nem azt mondom hogy csak a gyereknek kell élni és nem szabad nélküle kimozdulni, sőt levegőt venni sem, de a folyamatos heti 3 teljes nap, és a többi bölcsiben töltött idő túl sok egy ilyen kicsi gyereknek, főleg ha évente párszor még hetekre le is léptek nyaralni nélküle.

Mi is megyünk gyerek nélkül, évente kétszer három napra, meg nagyszülőknél is alszik havonta mikor mi kettesben vagyunk a férjemmel, de a gyerekünk teljes mentális és testi jóléte nekünk az első, és csak utána a mi házasságunk.

El sem tudod képzelni mennyire könnyű egy életre tönkretenni egy gyereket, akkor is ha ennek a tünetei csak pár év múlva jelentkeznek. Ugyan úgy tönkre lehet a beteges ragaszkodással, mint azzal hogy a hét nagy részében nincs veletek.