2,5 éves gyerek 15 napra a nagyszülőknél sok idő?

Sosem gondoltam volna, hogy ez mások szemében ekkora bűn, de nem gondolom, hogy igazuk lenne.

Először is jó, ha tudjátok, hogy soha semmit nem erőltettünk/erőltetünk a gyereknek. Ha akar, megy a mamákhoz, ha nem akar, akkor nem megy. Én ugyan el nem kergetem itthonról, ha azt mondaná nekem például indulás előtt, hogy én menjek érte, akkor megkérdezném tőle, hogy ne a mama?, és ha látnám rajta, hogy gondolkozik, akkor lehetőséget adnék neki, hogy döntsön, de erőltetni semmiképpen sem erőltetném.

Biztosan megbotránkoztatónak tűnik, de én bevallom. Nem a gyerek az életünk középpontja. Persze aránytalanul sok figyelmet kap tőlünk, de ő is a család, egy egység tagja. Nyilván a önállótlansága miatt több figyelmet és törődést kap, az igényeit figyelembe vesszük, még ha ő mást is akar, de ettől függetlenül mi nem felejtettük el, hogy mi egy házaspár is vagyunk, nem csak szülők.

Számomra fontos, hogy legyen a héten egy-két este, amikor együtt vagyunk úgy, hogy nem gondolunk semmi másra. Persze, ha a gyereknek baja van, ez azonnal elfelejtődik. De ha minden rendben van és a gyerek is jól érzi magát, akkor mégis miért ne? Azért mert ma ez kiborítja az embereket? Ráadásul még csak nem is idegennel van, hanem a nagyszüleivel, akik örülnek neki.

A gyerekem szeret és ez tény. De nyitottá vált a nevelésünknek köszönhetően és tudja már most hogy nem csak anya meg apa van a világon meg ritkán a mamák. Pontosan tudja, hogy hol van otthon, hogy kik a szülei, de azt is, hogy a világon még nagyon sokan szeretik és HA van kedve jól érezheti magát velük a szülei nélkül is. Az, hogy mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy vannak segítőkész és szerető szüleink a közelben, akik még ráadásul értenek is a kicsikhez, akkora baj? Vagy az a baj, hogy a családunk él a lehetőséggel? Azért a családunk, mert a lányunk is. Hihetetlen akarata van, ha nem akarna menni, az látványos lenne.

Ami a velem/velünk töltött időt illeti. Csak azért írom le ennyire részletesen, mert úgy érzem elég durva tévképzetek vannak egyes szupermamik fejében.

Mielőtt jönnek a vádak, hogy foglaljuk a helyet: magán bölcsizünk.

A hétfői nap nem opcionális, mennie kell bölcsibe. Ezen a délelőttön én mindent elintézek otthon, amit fontosnak tartok a hétre előre. Délután 4-re megyek dolgozni és hajnali 2-ig vagyok általában, de ez már a legkésőbbi időpont. Kedden, szerdán és csütörtökön választhat, hogy menni akar-e, de csütörtökön általában akar menni, mivel az unokahúga is megy azon a napon, szóval mondja, hogy szívesen menne játszani vele. Péntek megint csak nem választható, mennie kell, mert akkor meg délelőtt dolgozom.

Kedden és szerdán viszont nem emlékszem, hogy ment volna egyáltalán. Ezeken a napokon viszont teljesen és kizárólag csak együtt vagyunk. Sokáig alszunk, csavargunk egész nap, úszni megyünk, játszótérre, barátnőzünk, játszóház, vásárolunk, sétálunk. Este jön a párom, de van amikor ő sem megy be dolgozni ezeknek a napoknak az egyikén és akkor együtt megyünk, gyakran másik városba. Vasárnap az egész napot megint csak együtt töltjük, általában aktív pihenéssel, állandó szabadtéri programunk van délután hármasban, ami kb 2 órát legalább igénybe vesz.

A párommal viszont együtt tudjuk tölteni a péntek estét és a szombati napot. Számomra ez így maga a tökéletes élet. Nem kell arra gondolni, hogy ilyenkor állandóan eljárunk itthonról. Van, hogy egyáltalán nincsen kedvünk semmihez, valóban csak pihenni, de van hogy átjönnek a barátok, vagy mi megyünk át, vagy valami közös programunk van kettesben. Imádom azt érezni, hogy van egy gyerekem, akivel éppen az előbb beszéltem és hallottam a hangján, hogy jól van, de közben normális embernek érezhetem magam, aki nem csak arra hallgat, hogy "anya". (Erről jut eszembe, hogy nálunk például egyáltalán nincsen olyan, hogy a párom engem úgy szólítana meg, hogy "anya" és én sem szólítom meg úgy, hogy "apa". Nekem ő nem az apám és én sem vagyok az anyja. Például nekem ez is fontos, másnak egyébként itt is olvastam hasonló álláspontúakat.)

Összességében azt gondolom, hogy jó anya vagyok. Persze lehet kötekedni, hogy sokat vagyunk külön. De hiszek a minőségi idő erejében. (Ha megy is csütörtökön bölcsibe, 3-ra ott vagyok érte és 10-kor fekszik, tehát az nem 4-5 óra, mint itt korábban írták)

Amúgy is itt olyan kimerült és lefáradt anyák segélykérését szoktam olvasni, akik napi szinten együtt vannak a gyerekeikkel mégsem hiszem, hogy az ő kapcsolatuk a gyerekeikkel jobb lenne, mint nekem az enyémmel. Inkább legyen velem például kedden és szerdán egész nap, amikor én semmi mást nem csinálok, csak és kizárólag vele vagyok (nincs főzés, pakolás, semmi), mint az, hogy ugyan velem van egész héten még sincs időm még szinte hozzászólni sem, csak ezt- azt elintézni és néha vele is lenni, emellett kiabálni, esetleg ráütni. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egy ilyen teljes mértékben lestrapált anya vajon mennyire harmonikus kapcsolatban él, ha ennyire türelmetlen a gyerekével, mivel szerintem ez az állandó túlfeszültség is kihat a kapcsoltra, a kapcsolata meg a gyereknevelésre, mivel ezek szorosan összefüggenek egymással.

Ezért gondolom, hogy amikor a kapcsolatomért teszek, akkor érte is teszek, a családunkért. És ez mind úgy történik, hogy ő jól érzi magát.

Kiegyensúlyozott, boldog szülők gyermeke. Soha kiabálást nem kap, érzi, hogy szeretve van általunk (is), hatalmas türelemmel vagyunk felé, és ez teszi őt is boldoggá. Lehet úgy tűnik, hogy a utánam való őrjöngés hiánya jó fogáspontnak tűnik abból a szempontból, hogy igazoljátok magatokat, de a lányom tudom, hogy szeret és hogy engem szeret a legjobban, de örülök, hogy ennyire nyitott és hogy megvalósulhat mellette ez az életforma, mivel NEM tiltakozik és soha nem is tiltakozott.

Amúgy természetesen vele is mennénk nyaralni, csak nem ilyen messzire. Viszont még most sem tudom, hogy mi is legyen.

Bocsánat, ha nagyon hosszú lett, de én is elolvastam a válaszokat. És nem, nem tűntem el, csak szerencsére nekem nem csak a szobában ülés a gyerekekkel, közben gyakorizás az egyetlen vasárnap délutáni programom, bármennyire is szeretem ezt az oldalt :D