Két évesem nem hajlandó megfogni a kezemet az utcán, járdán vagy áthaladva az úttesten, elszalad előlem, milyen nevelési módszer jó a fenékre verésen kívűl?

Így van utolsó! Két lehetőség van. Az apja keze üsse el a seggét vagy őt az az autó. Egy ilyen hisztis, neveletlen, akaratos gyereknél ez a választék. Magatoknak köszönhetitek. Nem neveltétek következetesen, egyet értésben.

Kedves pórázas! Ha hiszti közben harap a gyerek, és semmiből nem ért, akkor szájkosarat adsz rá?

A póráz nagyon elvetemült dolog.

[link]

Gyönyörű...

Hisztis, neveletlen? Akaratos...

Hát fene tudja...Az enyém igazán nem volt egy problemás gyerek. Sosem nyúlt a konnektorba, nem akart felmászni a kályhára, egyedül lehetett hagyni a kertben egy kád vízzel, néhány játékkal, és sosem csapta magát a földhöz.

De kb. kétévesen egy rémálom volt menni vele bárhova. Mert elrohant, és hangosan nevetett közben, gondolom, jó bulinak tartotta.

És nem lehetett mindig fogni a kezét. A boltban fizetni kellett, a kapuban elő kellett szedni a kulcsot a táskából, ilyenkor mindkét kezemre szükség volt.

És bizony hiába magyaráztam. Elnőtte, néhány hónap volt, de hálát adok a sorsnak ma is, hogy megúsztuk.

Na és a póráz....vagy 12 éve Távol-Keleten jártam, ott találkoztam először ezzel az eszközzel. Először meglepődtem, aztán határozottan jó ötletnek találtam. A távol-keleti népek elég pragmatikusak. Ha ma lenne kisgyerekem, bizony én is használnám, hasonló helyzetben.

Az még idetartozik, hogy már unokám van, aki bizony hisztis és akaratos, de ő viszont soha, de soha nem rohant el sem mellőlem, sem az anyja-apja mellől.

Azért nem semmi válaszok KÉT éves gyerek neveléséhez:

Pofon, fenékre verés, betonon húzás, hogy érezze, hogy fáj, játékmegvonás...

Lehet, hogy én vagyok extra liberális vagy engedékeny és egy fejemre nőtt gyerekem lesz a végeredmény, de ezek nélkül is megtanulta, hogy nem futkosunk eszetlenül az utcán. Egyszerűen fogtam a kezét, ha hisztizett, akkor megálltunk, nem húztam a földön, nem csavartam ki a kezét, nem vertem, próbáltam hatni a lelkére, ha nem hagyta abba, akkor beletettük a babakocsiba és úgy mentünk tovább. Amikor megtanulta, hogy nem jó ötlet a hiszti, akkor pedig mentünk babakocsi nélkül, kb két hét alatt összerakta magában a dolgot.

"És a póráz mire jó? Arra, ha megindulna futni akkor essen hátra?"

Például, hogy ameddig kifizetem a kenyeret, ne tűnjön el mellőlem.

A póráz kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyszerű találmány bizonyos helyzetekben. Pl. az ikreseknek nagyon is jó, és szükséges. Vigyetek már le két gyereket a játszóra, mondjuk úttesten át, homokozóval és két kismotorral. Na?

De pont az ilyeneknek köszönhetően nem vesznek szegények mégsem ilyet, mert mindenki leszólja őket. Holott nekik a megoldás lenne.

Gondolkodjatok már el többféle szituáción, mielőtt megszólaltok.

Kicsit indulatossá és sarkossá alakult itt a legtöbb válasz, igaz, nem olvastam végig.

Saját tapasztalatom az volt, hogy ha kihúzta a kezét valamelyik gyerekem, akkor utána erősebben fogtam. Ha járművel mentünk, mindig meg kellett állniuk, ha szóltam, vagy járdaszegélyhez értünk. Begyakoroltuk, és csak akkor engedtem őket, ha betartották. Természetesen bepróbálkozott az egyik, szakadt a röhögéstől hogy én üvöltve rohanok utána, ő meg hajtja ezerrel. Aztán felbukott a motorral és hatalmasat zakózott. Egész odáig arra gondoltam, hogy ha elkapom ott mindenki előtt leordítom, megrázom, nem tudom...de az esés után nem volt ilyen gondolatom, mindketten megijedtünk. Viszont ott azonnal elkoboztam a motort, napokig nem ülhetett rá, és pontosan tudta, miért. Soha nem fordult elő hasonló azóta sem. Szerintem megértik, ha a megfelelő pillanatban a megfelelő büntetést kapják. A fiamnak a motor volt az érzékeny pontja.