Testvérrel vagy egykeként?
Van egy 2 éves kisfiunk. Úgy terveztük, hogy lesz testvére is. De most, hogy közeleg a második baba vállalásának időpontja, egyre jobban elbizonytalanodom. Nem is vagyok biztos abban, hogy kell testvér a kisfiunknak, és abban még kevésbé, hogy kell nekem második gyermek.
A párom egyke volt, ő mindig testvérről álmodott. Nekem 4 öcsém volt, és utáltam őket (ma se nagyon vagyunk kapcsolatban). Annyira kevésnek érzem az időt, amit a kisfiunkra szánhatok, hogy attól félek, hogy csak haragudnék a kisebbre, mert elveszi tőle az időmet. Vagy ami még rosszabb, hogy félek, hogy én haragszom meg a nagyobbikra, ha a kicsire féltékeny.
Egyiket sem akarom.
Lehetek én élet-halál ura? Annyira nehéz ez a döntés, és már nem vagyok fiatal, hogy odázhassam a kérdést (36 vagyok).
Mit gondolsz?
Nekem nincs még saját gyerekem sajnos, de a párom előző házasságából van két lánya. Nekik azért lett 2 gyerekük, hogy majd eljátszanak egymással. Nem jött be az ötlet, képtelenek egymással ellenni, állandóan marakodnak, mindketten minket nyúznak a figyelemért, és féltékenyek, irigyek egymásra. Nagyon rossz érzést ezt látni.
Én egyke vagyok, sosem vágytam tesóra, közömbös volt nekem a téma, mindig nagyon jól elvoltam egyedül, és nem érzem semmilyen formában, hogy nekem a tesó hiányzott volna, hiszen akinek nincs nem tudja milyen érzés. Persze az igazán jó testvér felbecsülhetetlen biztosan, de nincs garancia, hogy tuti az lenne. Szerintem hallgass a szívedre, ne ésszel gondolkodj. Vágysz-e újabb kicsire, vagy nem? A többi, meg úgyis lesz valahogyan. Egykeként is fel lehet nőni normálisan, meg tesóval is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!