Testvérrel vagy egykeként?

Ezt nem lehet egyértelműen megmondani. Ahol gyilkolják egymást és állandó a veszekedés, ott természetesen nem jó, ahol meg jó a testvéri kapcsolat, ott pedig megéri... Nálunk összetart a család, a tesóm volt kezes a hitelfelvételnél, más ki lehetett volna? Segítünk egymásnak, ha vele történik valami, a gyerekeinek nálam mindig lesz helyük és fordítva.

Az enyémek jól elvannak egymással, nem bántam meg, hogy kettő van.

"Annyira kevésnek érzem az időt, amit a kisfiunkra szánhatok,"

Arra számíts, hogy bizonyos kor után már nem téged óhajt társaságnak, akkor ne állj ott, hogy "de feláldoztam érted magam", mással akar elmenni szórakozni és nem veled ülni, más véleménye fontosabb lesz mint a tiéd....

És ez nem felnőtt korban kezdődik, hanem már sokkal előbb igénye lesz, hogy ne legyen állandóan az anyja figyelő szemei előtt.

élet-halál ura?

ha nem vagy terhes ilyen miért jut az eszedbe,ha nem akarsz ne szülj még egyet,nem testvért szülsz hanem 2. gyereket magatoknak,nem lesz semmi baja a kisfiadnak ah nem lesz testvére.

Szia! Ahogy már mások is írták előttem, ne testvért akarj, hanem gyereket. Ahogy nem érdemes egy házasság megmentése céljából szülni (pedig hány ilyet látunk!), ugyanúgy nem érdemes „más kedvéért” sem, mégha ez a más a gyereked is. Egyszerűen azért, mert ha nem a te „szabad döntésed” ez, akkor könnyen megeshet, hogy később „mártírnak” fogod magad érezni, és ezt a gyerekeidet vered le (átvitt értelemben a verés).

Az, hogy a testvérek között milyen kapcsolat lesz nagyrészt a szülőkön is múlik. Érdemes elgondolkodnod, nálatok hogyan volt ez, a szüleid nem ludasok-e abban, hogy rossz a kapcsolatod az öcséiddel. (Nem arra gondolok, hogy direkt rosszindulatúak lettek volna, de ha megkülönböztetett figyelmet kaptak mondjuk, mert fiúk az is lehet gáz.) Ha találsz valami „nevelési bakit” náluk, akkor azt is kalkuláld bele, hogy az ember nagyon nehezen vetkőzi le az otthonról hozott mintáit, így neked is tudatosan harcolnod kell, hogy ne úgy viselkedj majd a gyerekeiddel, ahogy a szüleid veletek.

Már azzal „élet-halál ura” lettél, hogy egy gyereked van. :)

Nekem volt testvérem,de sajnos meghalt 26 évesen,én akkor 22 éves voltam.Tehát nekem sem marad senkim,mert hát sajnos ez is benne van a pakliban :-(

Másrészt az sem törvényszerű,hogy olyan jó testvérek lesznek,hogy felnőttként majd számíthatnak egymásra...

Végül is ezektől függetlenül jó dolog egy testvér,de az én fiamnak sem lesz,mert nem tervezek,nem vágyom még egy gyermekre és így semmi értelme nem volna.

Nem gondolom,hogy egykének lenni olyan borzasztó dolog.