Testvérrel vagy egykeként?
Van egy 2 éves kisfiunk. Úgy terveztük, hogy lesz testvére is. De most, hogy közeleg a második baba vállalásának időpontja, egyre jobban elbizonytalanodom. Nem is vagyok biztos abban, hogy kell testvér a kisfiunknak, és abban még kevésbé, hogy kell nekem második gyermek.
A párom egyke volt, ő mindig testvérről álmodott. Nekem 4 öcsém volt, és utáltam őket (ma se nagyon vagyunk kapcsolatban). Annyira kevésnek érzem az időt, amit a kisfiunkra szánhatok, hogy attól félek, hogy csak haragudnék a kisebbre, mert elveszi tőle az időmet. Vagy ami még rosszabb, hogy félek, hogy én haragszom meg a nagyobbikra, ha a kicsire féltékeny.
Egyiket sem akarom.
Lehetek én élet-halál ura? Annyira nehéz ez a döntés, és már nem vagyok fiatal, hogy odázhassam a kérdést (36 vagyok).
Mit gondolsz?
Ha te magad úgy érzed, hogy bármiféle haragot, felelősséget kivetítenél a gyerekre (a kisebbre vagy a nagyobbra), akkor inkább az egykeség.
Amúgy, szerintem a gyerek szempontjából sokkal jobb ha van tesója, még jobb ha nem egy, hanem több - de a testvérek közti viszony megint csak a szülők hozzáállása, a családi környezet függvénye is (mint azt a te saját példád is mutatja), azaz visszakanyarodtunk az első mondatomhoz.
"Gondolj bele, ha ti nem lesztek ki marad a gyereknek?"
Mondjuk szociálisan érett személyiségnél kialakítja a saját kapcsolati hálóját felnőttként?
Jómagam is egyke vagyok és soha nem éreztem hátrányát. Volt gyerektársaságom, később én magam is alakítottam ki kapcsolatokat, amik a mai napig jól funkcionálnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!