Milyen több testvérrel felnőni?

Szerintem ez nagyban a szülőktől függ. Nekem 2 tesóm van, annyi hogy az egyik jóval idősebb nálam így vele kis koromban semmilyen kapcsolatom nem volt kb. de felnőttként abszolut számíthatunk egymásra! Mindig így voltunk nevelve hogy legalább egymáson segítsünk.

mai napig ha valami katasztrófa érne a tesóimtól kérnék segítséget első körben. Azt gondolom, ez kölcsönös. (én 30 éves nő, a tesóim 27 éves férfi és 43 éves férfi).

A másik oldal a férjem családja akik 5en vannak tesók de konkrétan SEMMI kapcsolat köztük!!! Azt tanulták hogy csak magukra számíthatnak, 5 ből 2 tesója teljesen elkallódott. Aki normálisabb az is maga pogácsáját sütögeti abszolut nem lehet kapcsolatot tartani velük pedig mi szerettük volna mert rendezett körülmények között élünk és a 2 kicsi gyerekünknek jó lett volna ha az unokatesókkal valahogy szorosabb a kapcsolat.)

A szülőkről annyit hogy anyósom saját bevallása szerint is azért szült hogy nagyobb lakást kapjon (régen ez még így ment) és a nagyobbak nevelték a kisebbeket és a mi gyerekeinkre se kíváncsi mert köszöni neki elég volt az az 5 gyerek, ő nem kiváncsi más gyerekekre már hátralevő életében.

Szóval én azt mondom, van olyan akinek 1 gyerek is bőven elég lenne vagy annyi se.

Aki meg a jóra neveli annak jó ha 3-4 is jut.

Mivel a legkisebb vagyok (1 nővérem és 2 bátyám van),így pozi-nega tapasztalatot nem tudok írni. Azt sem tudom mit írhatnék...

Amit láttam kicsinek,hogy a legkisebb tesómat mindig szekálta a két nagy-köztük 1,5 év korkülönbség van,szinte össze nőttek,a két középső tesóm közt,viszont már 5 év van... tehát eléggé "kilógott". Most már mindenki összhangban van a másikkal.

Nekem,aki 5 évvel fiatalabb a legkisebb tesómnál,nagyon jó volt,mert eleinte én voltam Nővérünk szeme fénye,majd amikor elkerült a háztól,a kisebbik bátyám "játszó társa" lettem. Mi tök jól megértettük egymást,na meg szenyóztunk is egymással :-) olyan testvérek módjára.

Jó ha vannak az embernek testvérei,megtanul több emberre oda figyelni.

Remélem valamit tudtam segíteni a válaszommal!!

Szerintem mindenféleképpen jó dolog. Megtanulják, hogy a másikat tisztelni kell, megosztani egymással dolgokat. Persze ehhez szülői háttér is kell. 3 testvérem van egy idősebb két évvel, kettő pedig 8 évvel fiatalabb. A "nagy" korkülönbségből adódóan még nem olyan a kapcsolatom a fiatalabbakkal, hiszen még gyerekek. Negatív gyerekkoromban az volt, hogy nem lehetett minden az enyém:) De hát ez utólag pozitív mert könnyebben megosztom másokkal amim van. Van kire számítani bármiben.

Bár ismerek olyanokat is akik nem is hederítenek felnőttként a másikra, párom szülei és azok testvérei is ilyenek. El sem tudnám képzelni, hogy én így viselkedjek. Furcsa is számomra néha, a családi összejöveteleken, mi mindig rengetegen vagyunk, páromnál nincsenek is ilyenek. Az esküvőnkre is csak a szülei, testvérei jöttek el. Az én családomból meg voltunk "szűk 50-en" .

Mindenféleképpen jó valakinek, ha van testvére. Kisebb korban van kivel játszani. Felnőttként pedig van kire számítani!