Mit mondjak én a gyereknek-apa elment?
Tegnap a férjemmel volt egy vitánk,külföldön dolgozik és közölte,hogy nem ad haza annyi pénzt,hogy a számlákat be tudjam fizetni,mert ő bankban fogja gyűjteni,oldjam meg ahogy tudom,spóroljak a semmiből.
Van két gyerekünk,az egyik tartós beteg ,az a baj,hogy teljes munkaidőben nem tudok mellette dolgozni,csak részmunkaidőben,még így sem problémamentes.
Magamra maradtam a fejlesztésre szoruló,tartós beteg gyermekkel,az anyagi gondokkal,600.000 Ft-ból 80.000 Ft-ot hajlandó adni,a többit ő bankba teszi,azt mondta ,hogy mondjak csak le a fogyatékos gyerekünk további fejlesztéséről is,mert ő arra nem ad pénzt.
Tegnap este nagy vita volt ebből,kétségbeesetten kérleltem,hogy ne keljen abbahagyni a gyerek fejlesztését,mert én azt nem bírom ki.
Most éppen itthon van pár napig nem külföldön.
Külön szobában aludt tegnap éjszaka,reggel elment ,most vettem észre este,hogy elvitt egy kissebb utazótáskát,alsóneműit,borotváját stb .
Egész nap nem telefonált.
Én kész vagyok idegileg,nem értek semmit.
MIt mondjak én most a gyereknek aki folyton azt kérdezi hol van az apukája ?
válasza:Jessszus!Ez már képzelgés!
Várj vagy két napot és magán telefonszámról hívd fel!Ne aggódj rossz pénz nemvész el.Lehet hogy valakivel jól érzi magát.Te meg aggódjál.Eddig sem vette figyelembe az érzéseidet!
válasza:Még azt megjegyezném hogy ez nagyon gyerekes viselkedés.Pukkadok és senkinek sem veszem fel a telefont!Ilyentől tényleg segítsen a gyerek nevelésben!
Nagyon sajnálom hogy ilyen embert rendelt melléd az ég.
válasza:A gyerek itt ordít,felhívtuk a rokont telefonon akinél van a férjem van,a gyerek beszélt csak én kijöttem a szobából,azt mondta a gyereknek a rokon,hogy nem tudja adni az apját,mert az éppen alszik.(sosem iszik alkoholt,tehát biztos,hogy nem azért nem jön,mert ivott volna)
A gyerek itt kiabál,hogy ő apát jobban szereti,mint engem és vigyem hozzá.
válasza:Próbálj meg lehiggadni, ha van otthon sanax, akkor vegyél be egy szemet, menjetek ki a gyerekekkel sétálni és gondold végig a dolgokat! Ne tegyél semmi elhamarkodottan, inkább azon gondolkodj, hogy meg tudsz e állni a saját lábadon a gyerekekkel.
Nekem is van egy fogyatékos gyerekem, akkor amikor szétmentünk az apjukkal, kicsit más volt a szituáció, de a lényegen nem változtat. Akkor két 7 éves iker kislánnyal hagytam el az apjukat és 3 évig egyedül neveltem őket. Talpra álltam, napi 6 órában dolgoztam, a sérültet minden nap hordtam a Pető intézetbe a város másik végébe, az egészségeset pedig suliba. Nem volt könnyű, de fél év elteltével már kifejezetten jó volt. A magam ura voltam, én osztottam be az időt és a pénzt. Tellett a fejlesztésre is, jól utána kell járni a segélyeknek, aprólékosan meg szervezni az életet. Nekem sikerült, mert muszáj volt, a gyerekeimért tettem.
Mostanra rendeződött az életünk, új párom van, született egy kis tesó ebből a kapcsolatból. A nagylányok minden második hétvégén mennek az apjukhoz( most is ott vannak), fizet gyerektartást és normalizálódott a kapcsolatunk.
Ne felejtsd el, hogy a mi helyzetünk sokkal sokkal nehezebb mint egy normál családé. Sérült gyerek a családban szinte minden esetben megviseli a kapcsolatot és attól függ, hogy túléli e, hogy milyen embertípusok vagytok és mennyire erős köztetek a kapocs. Általában a férjek bírják nehezebben, sokszor elmennek.
Ne erőltesd, most biztos nem fog visszamenni pár napig, neki is idő kell, de ha mégis, akkor is csak egymás torkának esnétek, jobb is, hogy most nem kommunikál!
Nagyon nehéz tudom, én is végigéltem, és a mostani kapcsolatom is majdnem ráment már 2x is a sérült gyerek miatt. El kell fogadnod, hogy a mi életünk más mint a többi családé, és hagyj időt a férjednek is. Fel kell dolgoznia mindezt, el kell számolnia az eddigi életével, tudnia kell, hogy mit is akar a jövőben. Ehhez pedig távol kell lennie tőletek!
válasza:ez elképesztő! most már szégyelli magát így inkább elbújik, hátha elfelejted? ovi vagy mi van itt???
te jó ég, egyébként ha balhézunk én férjem is hasonló színvonalú dolgokat képes művelni, egyszer berágtam és márpedig nem vettem fel a telefont éjszaka, kikapcsoltam. reggel bekapcsoltam, láttam hogy több százszor hívott, visszahívtam, kiderült, hogy autóbalesete volt, a rendőröket elküldte és egy árokba borulva játszotta a mártírt míg érte nem mentem...
na mindegy, csak azért írtam le, hogy nem csak te vagy megáldva ilyen agyf@sszal :)
egyébként irigylem, hogy ilyen türelmed van! magamat ismerve én biztos, hogy bevágtam volna a kocsiba az üvöltő gyereket és vittem volna az apjához, nem érdekelne engem a hisztije :D csak szegény gyereknek nem biztos, hogy jobb :S
kitartás, legyél erős!!!
"na mindegy, csak azért írtam le, hogy nem csak te vagy megáldva ilyen agyf@sszal :) "
Máris jobban vagyok attól amit írtál,hogy másnak is van ilyen férje.:-D !
"egyébként irigylem, hogy ilyen türelmed van! magamat ismerve én biztos, hogy bevágtam volna a kocsiba az üvöltő gyereket és vittem volna az apjához, nem érdekelne engem a hisztije :D csak szegény gyereknek nem biztos, hogy jobb :S
kitartás, legyél erős!!!"
A férjem kivette az én autómból az akkumlátort a nagyon nagy hideg miatt mielőtt elment egy nappal (úgy volt,hogy csak éjszakára) én pedig műszaki analfabéta vagyok,ezért holnap reggel édesapám visszateszi majd,mert még ehez sem értek,ha nem lett volna kivéve az akkumlátor már mentem volna a gyerekkel,de biztos nem lett volna jó,jobb ha lehiggad most mindenki előbb,talán az,hogy a gyereket hozom neki fel az sms-ekben az is egy picit egyfajta játszma is,hogy ráhassak,hogy megsajnálja őt és engem is.
Ma is apukám autójával vittem a gyereket a fejlesztésre,de jobb lesz ha ismét az enyémmel közlekedem holnaptól majd.
Szeretném ha minden helyrejönne,de nem úgy,hogy mindig én alázkodom meg,hanem úgy,hogy tisztelnek és szeretnek.
Egyforma mobiltelefonunk van a férjemmel,elvitte mindkét töltőt :-/ ,én meg lemerültem,úgyhogy legfeljebb a vonalasról tudnék vele beszélni (a mobil egymás közt ingyenes nekünk),én többé nem hívogatom.
Bevettem egy Frontint,kicsit nyugodtabbanak érzem magamat,mondtam is a gyereknek,hogy megláttja helyrejön majd minden,majd csak kibékülünk az apjával.
Bárcsak már elmúlna egy hét és már tudnám,hogy merre alakulnak a dolgok.
Aznap előtt,hogy másnap elment a férjem én mondtam neki,hogy elegem van a vitánkból,inkább menjen el most azonnal...de nem gondoltam,hogy így el is megy,hisz mond az ember néha ilyent,emlékszem reggelre még el is felejtettem az esti vitát félálomban és a fejét akartam simogatni,mint máskor reggel ébredéskor,amikoris eszembe jutott,hogy este külön aludt,na mondom megnézem mit csinál és akkor láttam,hogy elment,estig reménykedtem,hogy hazajön...aztán éjszaka már láttam,hogy nem jön.
válasza:mi újság van?
annyirq sajnálom:( ezt nem teheti meg, ez nem ember.
én ezt soha nem bocsátanám meg a helyedben! nem szívódhat fel ilyen egys.erűen, akinek családja, gyerekei vannak!
légyszíves írd meg, mi van, aggódom:
De aranyos vagy,hogy érdeklődsz!
Nagyon,nagyon,nagyon nehezen elértem,hogy a rokon akinél van rávegye,hogy hajlandó legyen telefonon beszélni velünk (a gyerekekkel is)a férjem.
A hangja tisztára melankólikus volt,azt mondta,hogy besokallt és nem tud most mit mondani,hagyjam had gondolkozzon tovább,pár napig.
Ekkor letette,én meg ismét felhívtam a rokont,hogy vegye rá a férjemet ,hogy vegye fel a telefont ,kb 10 x szólt neki,hogy vegye fel,mert én azt momdom ,hogy nagyon fontos.
Felvette,mondtam neki,hogy én is kivagyok,mit akar ő egyáltalán most,mi az,hogy ő azon gondolkozik,hogy mi legyen,el akar talán válni?
Azt mondta nem válásra gondol,de az ő idegei teljesen kész vannak(sosem hallottam még ilyen hangon beszélni,félelmetesen szomorú,lehangolt,elkeseredett volt)a mostanában gyakori veszekedésektől,vitáktól(nemrég haláleset is történt a családban az anyukája).
Elmondtam neki,hogy én is mennyire kivagyok,hogy kétségbe vagyok esve,hogy egyedül maradok a két gyerekkel,azt mondta ,hogy éjszaka ő is sírt utánnunk,de nem érezte magát úgy idegileg ,hogy beszélni tudjon velünk.
Azt hiszem idegösszemlás szélén lehet valószínűleg,azt mondta nem tud mit mondani,gondolkoznia kell most,hogy mi legyen.
Én azt mondtam,hogy feladtam minden büszkeségemet,én hívogattam,én sms-eztem és ő mégis ezt mondja ,hogy nem tud mit mondani,ahelyett,hogy hazajönne most azonnal.
Ahogy elkezdtem bíztatni,hogy megoldjuk a gondokat,azon leszünk,ígérem én sem pörölök állandóan mindenért,akkor kérdeztem,hogy most jobb e neki,akkor azt mondta igen ,sírt is.
Azt mondta itthon az a gond,hogy mindig a vitánál kötünk csak ki.
Azt mondta hagyjak neki még egy napot,hogy holnap este hazajön,de majd este hívjuk egymást ma is,hogy beszéljünk.
Azt hiszem komoly pszichés problémája van!!!
Este mit mondjak neki,miket beszéljek vele?
Lehet,hogy nem kéne erőltetnem,hogy hazajöjjön,hanem maradjon amíg csak úgy érzi ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!