Gyerekkel hogy lehet kibírni ?

Hát pedig szarul nevelitek a gyerekeket. Ahol allandian orditas meg feszultseg van, ott a szülők valamit nagyon elcsesznek. Nem jó modszereket hasznalnak a konfliktus kezelesre, nem jól foglalkoznak a gyerekekkel. Az orditas csak még tobb orditast von maga után.

Enyém is fél 6kor kel minden nap, és éjjel is 3 éves koráig kelt. És akkor azért mert fáradt vagyok orditsak mindenkivel? Hogy lenne nevelve a gyerekem ha az lenne a célom, hogy hagyjon már beken? Minden percet utálok amikor nincs velem mert imádok vele lenni. Mondjuk én következetesen és szeretettel neveltem.

Egy diszfunkcionális családban élsz. Erre instant tuti megoldás sajnos nincs.

Az egyszerűbb megoldás, hogy lelépsz. Elváltok, elköltözöl, havi X összeg gyerektartással letudod a gyereknevelést.

A másik út kicsit macerásabb. Családterápiába kellene belevágni. Valószínűleg mélyen húzódó, szőnyeg alá söpört feszültségek, konfliktusok vannak a családban. Ettől mindenki feszült, ideges. Ha nagyon elutasítod a terápiát, akkor kezdj el először magadra figyelni. Te pontosan mit csinálsz a családban? Mi a szereped? Milyen családi életre vágynál? Mit teszel azért, hogy ez megvalósuljon? El tudod mondani az igényeidet a feleségednek?

Ezután figyelj a feleségedre: Miért ordít a feleséged? Mitől ideges? Mennyi segítsége van? Mennyire hajlandó elfogadni segítséget? Érzi, hogy szeretve van?

És végül a gyerek: milyen napirendje van? Megkapja a szükséges pihenést? A szükséges tápanyagokat? A biztonságot, szeretetet?

"Ahelyett, hogy a szülő belátná, hogy valami nem jött össze a nevelésben a nagyszülő eltitkolt ideggyengeségével magyarázza a hiányosságokat"

Nem tudom, az én 3.5 éves fiamnak is olyan a lelkülete babakora óta mint egy háborús veteránnak, indokolatlanul ordít sok helyzetben. Sokat kerestem magamban a hibát, most is sokat elemzem mit ronthattam el, hogyan tudnám jobban csinálni. Viszont a másik gyerekem nem ilyen, úgyhogy lehet nem csak bennem van a hiba.

Abban azért biztos vagyok hogy a 3.5 évesemet majd amint lehet beíratom sportolni, mert amúgy nagyon tehetséges, nagyon remélem hogy ez fogja őt megmenteni attól hogy esetlegesen rossz útra térjen a nagyon akaratos természete miatt. Ezt a kitartását inkább a sportban kamatoztassa.

Nem tudom, fog-e sikerülni, de mindenkinek kitartást aki hasonló cipőben jár, próbáljatok meg megkeresni, hogyan fordíthatná a gyereketek előnyére a heves természetüket.

A pszichológus meg azért se hülyeség, mert ad egy iránymutatást a szülőnek, hogyan kezeljen konfliktushelyzeteket, nekünk már egy alkalom is sokat segített.

Kedves kérdező!

Pontosan ez az egyik nyomós érv amiért én nem fogok szaporodni!😊

23f

De amúgy ez így most iskolás korban kezdődött?

Én a 4 évest már elég keményen elrendezem ilyenkor (nem fizikálisan), a 2,5 éves még egyszerűbben van kezelve.