Gyerekkel hogy lehet kibírni ?

Ez vagy kamu, vagy egy tipikus önző, önsajnáltató, hisztis apuka, aki rohadtul nem segít soha semmit.

Ha nálunk üvöltenek a gyerekek, akkor nem azt a szájbab….tt telefont nyomkodom, hanem odamegyek hozzájuk és megbeszéljük, mi a gond.

Van nekem is egy ilyen ismerősöm. Az anyuka egész nap rekedtre üvölti magát, mert egyre nagyobb hisztit kell csapnia, hogy figyeljenek rá. Az apuka túlórázni és inni kezdett, hogy addig se otthon kelljen lenni, hétvégén is felváltva vigyáznak rájuk, mert kár két ember napját elpocsékolni erre, legalább egyiküknek legyen jó. Végül a pasi félre is lépett, de nem hagyja el a feleségét, mert sajnálja otthagyni a gyerekeikkel. Idill.

Nálunk is anyukám folyton üvöltött otthon, megfogadtam, hogy én nem fogok, és ha következetes és szigorú vagy, akkor legyen gyereket nevelni anélkül is, hogy kiabálnál velük. Nem csak a kezdetektől, most is meg tudod változtatni a neveléseteket. Abba meg ne menj bele, hogy neki kell megoldani, ketten nevelitek a gyerekeket (pláne, ha neki láthatóan nem megy), jogod és feladatod beleszólni. Kezdj el utánaolvasni, hogy hogy lehet ezt kezelni, és állj a talpadra. Jordan Petersonnak van egy előadása, ami pont erről szól, hogy hogy lehet nyugodtan, erőszak nélkül kezelni szituációkat, amiket minden helyzetre és gyerekre rá lehet húzni. Ha tudsz angolul és érdekel, akkor írj és nagyon szívesen kikeresem neked.

#25: egy barátomnál ezt úgy oldották meg, hogy hétvégén az apa ment az egyik gyerekkel játszótérre/kirándulni stb az anya meg a másikkal másik helyre. Nem pedig az anya nyakába zúdították a 2 kezelhetetlen gyereket.

Könnyű kibújni a felelősség alól.

Egyébként nálatok, akiknél ekkora a cirkusz, van udvar, kert? Vagy a lakásban megy végig a tobzódás?

Nálunk is vannak hasonló időszakok, csak az segít ha lemegyünk a játszótérre. A nagy fiam 3.5 éves, ő egy energia és hisztibomba, de a napirend és szabályok hatására sokat szelídült, meg persze minden nap le kell vinni, akár esőben is. A kicsi még csak fél éves, nem tudom, mi lesz később, de a verekedéseket igyekszünk majd csírájában elfojtani.

Az mondjuk tényleg érdekes szitu nálatok hogy egész nap ordít a feleséged, mégse hagy segíteni téged... Én akkor lennék ennyire kiborulva ha semmi segítségem nem lenne.

"sokszor sirogorcsot kapok estere,es van hogy karmoltam az arcom toluk vagy a sarokban bogtem, mert osszeomlok mar a ket gyerektol. Nalunk apai vonalon van probelmas nagyszulo, utolag derult ki sok minden,ongyilkossag, meg pszichiatriai kezelesek. Szoval ilyen ideggyenge vonalra visszauthet az unoka, ezt ki gondolta volna, en erre vezetem vissza,h ilyenek a kolykok . Bar nem is tudtam gyermekvallalas elott, mert itt divat elhallgatni az ilyet."

Azért ezzel a hozzászólással rengeteg baj van.. Ahelyett, hogy a szülő belátná, hogy valami nem jött össze a nevelésben a nagyszülő eltitkolt ideggyengeségével magyarázza a hiányosságokat; miközben a sarokban bőgve összekarmolja az arcát és bort szürcsölget. Ugye ez nem általános? Ugye jártok nevelési tanácsadóhoz + pszichológushoz/ pszichiáterhez? Akár nagyszülők segítségével vagy bébiszitterrel, de vegyetek ki pár napot, mert ebből baj lesz.