Hogyan motiváljam a gyerekem tanulmányi versenyekre?

Én, aki szerint tök igaza van 30 éves anyuka vagyok iskolás gyerekkel.

"Szóval apuka vagy? Így már értem ezt a sikerorientáltságot."

Ez a gondolkodásmód mindennél taszítóbb szexizmus. Ráadásul a lányokat nem sportra nyomja, hanem arra, amiben jók, és nem nyomja, hanem bíztatja, terelgeti! Nem bokszolót meg horgászt farag belőlük. Az meg extra undorító, hogy a szeretetnek bármi köze lenne a gyerek kibontakoztatásához. Én is elvárok mindenfélét a gyerektől, többet közt azt, hogy amiben tehetség fejlessze(szakember mellett), amiben meg gyengébb, abban fejlődjön. Ezek ellenére ha rosszul teljesít rohadtul nem érdekel, amíg próbálkozik. De ha nem próbálkozik, az nem elfogadható hosszabb ideig. Néha, ha olyanok a körülmények oké, de amúgy nem. Az én lányom is matekból jó(meg magyarból), sportból pl nem ügyes. Ugyanúgy gyakoroljuk a matekot a sikerélményért és fejlődésért, ahogy a sportokat az elfogadható szintre felhozni, hogy ne röhögjék ki és érjék kudarcok.

Fejlődni kell, az élet folyamatos fejlődés, és visszajelzéseket pedig jó képességű gyerek csak versenyeken fog kapni. A suliban ugyanúgy ötös lesz, mint aki ügyetlenebb nála, de megüti az ötös szintet, a képességeinek megfelelő feladatok/visszajelzések, ha ügyes, csak versenyeken vannak, az egy "magasabb szint". A visszajelzések pedig NAGYON fontosak szülői és társadalmi részről is gyermeknevelés-önismeret-képességek kibontakoztatása terén.

Az nem empátia, ha próbálkozik a gyerek, de elesik és nincs meg a lelki háttér, te nem mondod neki, hogy maradj is a földön, legalább nem a sárban ülsz.. Ha képes rá bátorítani kell és nem engedni az elvárásokból, hanem lehetőséget teremteni, hogy eleget tudjon tenni neki(ömbizalomnövelés, biztonságos környezet, barátok, képek a helyről, gyakorlás hogy tudja mire számítson). Jól csinálja, aki meg tutujgat bátorítás és megoldáskeresés helyett, mikor a gyerek padlón van, annak sosem fog felállni a gyereke, mert nem fogja tudni, hogy kell, hiába van két erős egészséges lába, inkább földön marad. Bár lehet egy idő után besokall és lelép a visszahúzó környezetből.. A feltétel nélküli szeretet nem ezt jelenti, ez valami más, korlátozó, visszahúzó látásmód, irigységből, féltékenységből.. esetleg félelemből vagy szimplán butaságból. Ha képes rá csinálja, a szülő dolga megteremteni ehhez a feltételeket, hogy az önbizalom a próbálkozáshoz meglegyen.