Hogyan motiváljam a gyerekem tanulmányi versenyekre?

Ha ellenállnak, akkor tényleg ne erőltesd. Imádtam versenyekre járni, és igen, értelek téged is, mert valóban fokozza a versenyhelyzetben való teljesítményt. Annyira sokat segített ez nekem, hogy világ életben enyhén stresszes helyzetben, nyomás alatt dolgozom a legjobban, nálam a debilizáló szorongás nem ismert. Számtalan területen jól jön. Plusz a versenyhelyzet nagyfokú kudarctűrés is tanít, ami megint csak jól jön.

De ha túlzottan erőltették volna, lehet másképp alakul. Amit tehetsz, hogy ha mennek, és esetleg nem úgy sikerül és elkeserednek, biztosítani kell őket, hogy így is abszolút elégedett vagy velük, és legyenek magukra büszkék. Tehát ne egy elkerülendő kudarcélmény legyen, hanem önmagában a részvétel legyen az örömforrás.

Te: "nem "eroltetek" semmit, probalom motivalni. mi ebben a hulyeseg?"

Szinten te:"...A kisebbik mostanaban folyton sir, hogy o nem akar versenyre menni..."

Hogyne erőltetnéd... ne erőltesd!

Csak annyit tennék még hozzá, hogy olyan voltam mint a nagyobbik lányody és gimi végéig ment a dolog, de az egyetembe beletört a fogam mert nem tudok megülni a valagamon magolni.

Én inkább arra gyúrnék hogy megtanuljon tanulni, mert a józan paraszti ész nem lesz elég később.

A vetélkedőket meg hagyjad, utálják, és téged is utálni fognak érte.

De valószínű, hogy erőlteted,mégha motivációnak is hívod.

Szerintem van olyan gyerektípus, aki imád versenyezni - van olyan, aki pedig utál.

A tiéd ha elmegy mégis a versenyekre, akkor valószínű vagy nem akkora teher neki vagy gyenge, hogy a saját akarata érvényesüljön. Vagy meg akar felelni minden áron. Az enyém nem menne versenyezni, ha 6 lóval húznánk is. Amúgy nem látom sok előnyét, sőt a sok különórának se, amire sokan járatják a gyerekeiket.

Próbáltunk őt érdeklő témában levelező versenyt, de nálunk az se jött be, mert egy idő múlva rájött, hogy ez épp olyan, mint a házi feladat, abból pedig amúgy is van elég.

Motiváció pedig lehetne valami olyasmi, amit gyűjt, ha elmegy a versenyre utána kap valamit vagy vágyott programot,mozizást,fagyizást.

És, hogy milyen versenyhelyzet van a suliban? Nálunk elég sok, kezdve az órák elején a számkirály meg szófelismerős mini versenyektől a torna órán a sorversenyekig.

Igen, nekem is ellenszenves ez a vetsenyszellem még a suliban is. Az enyémet stresszelte alsóban - volt olyan gyerek, aki sírva fakadt, a 2-os vagy a 3-os bemutató órán, mert kiesett a nemtudom már milyen versenyből. Sajnáltam szegényt.

Az ilyen gyerekeknek csak az önbizalmát veszik el ezek a versenyek, a versengő típusok meg még inkább vérszemet kapnak, hogy átgázoljanak mindenkin, csak hogy nyerjenek. Torna órán fellökik egymást a labdáért, egyre agresszívebbek a gyerekek.

Hát az hogy sír hogy nem akar menni, de mégis mennie kell, az nálam nem motíváló. Sőt.

Ha akar megy, segítek a felkészülésben, ha nem akar nem megy, sőt volt olyan amiről finoman én beszéltem le, mert tudtam hogy az nem az ő világa.

Valahogy kétlem hogy a gimis, meg egyetemi tanulmányokat befolyásolná az, hogy a szavalóversenyen hogy szavalja az Anyám tyúkját.

Mondom ezt úgy, hogy kb minden iskolai versenyen ott voltam, de ha ma ki kell állnom 5nél több ember elé, akkor kb képes lennék elájulni