Hogyan motiváljam a gyerekem tanulmányi versenyekre?

Hát a matematika jó, hogy izgalmas!

Az emberi elme csodálatos műve akár a számok világa, akár a geometria, akár egyéb dolgok (halmazok, matematikai logika, lineáris algebra, függvények, differenciál-egyenletek, sorfejtések, gráfelmélet, vektorszámítás stb.). Én mindig úgy tekintettem ezekre, mint egy izgalmas utazásra, ahol mindenféle különös dolgokra fogok rácsodálkozni!

28: dehogy nincs versenyhelyzet, hiszen egy vállalkozó pont a versenyre épít. Helyesbítek, kéne lennie. Persze nem itthon, mert vegyük pl az építőipart, láthatóan nincs verseny nálunk, egyformán kókler mindenki kartellezve, az a biztos. De ez egy kevésbé posztkomcsi országban nem működik, nálunk nyilván nehezen érthető, hiszen ötven és még plusz harminc évet húzunk le teljesítmény kényszer nélkül, ahol akármit csinál valaki, megvan a napi kötelező, a Kádár kocka meg az évi egy Balaton part. Oké, már kevésbé, megy is a prüszkölés keményen, nemcsak a kádári generációk részéről.

Engem megdöbbentett, amikor magyarként szembesültem azzal, hogy egy átlag amerikai vagy izraeli diák (orvostanhallgató) mekkora versenyt fut a társaival és önmagával (de közben egymást is segítve és húzva!), hogy érvényesüljön. Óra után zaklatnak még a kérdéseikkel. Ez a magyar diákok között extrém ritka, előbb fekszenek a padra aludni mint hogy egy percig is megerőltessék magukat. Nagyon megküzdünk velük, hogy némi motivációt és akaratot beléjük töltsünk.

Az is versenyhelyzet, hogy képzem magam, megpróbálok olyan technikát elsajátítani, ami miatt hozzám fognak fordulni. Ha egymás s.ggén könyökölnek ki pl a műkörmösök, akkor nyilván elsajátítok olyan technikát, amivel szebbet-jobbat tudok, mert oda fog menni a másikhoz. Versenyhelyzet az is, hogy figyelem a többi vállalkozót, milyen munkarend szerint dolgozik, tehát ha a másik szogláltat este nyolcig kozmetikusként, mert erre van igény, akkor megfontolom hogy én is ezt csinálom, mert a dolgozó kuncsaft oda fog menni. Itt nemcsak egy adott feladat közvetlen megoldása kapcsán történő versenyről van szó, hanem a szemléletről.

De mondom, nálunk közvetlenül és létezik, kutatásban dolgozom, pályázom és az a feladatom, hogy a saját területemen minél többet tegyek az asztalra, különben nem kapok pénzt, hiszen ki akar olyan kutatást finanszírozni, aminek nincs értelme?

Mellette oktatok, és érdekem, hogy a hallgatóim úgy hagyják el az iskolapadot, hogy a saját szintjüknek megfelelően elsajátítsák az anyagot. Ugyanis értékelnek aszerint, hogy a diákjaim tudnak-e év végén, vagy agyhalottak.

És egyre több helyen be fog ez jönni, már az orvosok teljesítményét és a pedagógusokét is tervezik mérni.

32:

"gondolj csak arra, ha pl rádnyit egy masik fodrasz vagy autoszerelo? aki raadasul minimum olyan ugyes, mint te.

mit teszel? arrebb koltozol? vagy vegignezed, hogy elszipkazza a vendegeidet szep lassan?"

Látszik, hogy nem dolgoztál ilyen területen.

Aki velem nagyjából elégedett volt, miért menne át egy másikhoz?

Én életemben egyszer váltottam fodrászt, azért, mert a korábbi rosszul megközelíthető helyre költözött. Egy darabig még jártam hozzá, aztán egyszer váltottam egy olyanra, aki egy jól megközelíthető helyen dolgozott. Nem ideális, mert tök zsúfolt hely, de a jó fekvése miatt megér nekem ennyit.

Egyébként pedig két ember munkája sosem lesz egyforma. Az egyik gyorsabban dolgozik, a másik precízebben. Az egyik olcsóbban dolgozik, a másik kedvesebben szól az ügyfélhez. Az egyik autószerelő rugalmasabb, ha hirtelen romlik el a kocsid és nagyon kéne másnap. A másik meg vállal olyan extrát, hogy ha autót akarsz venni eljön veled megnézni és véleményt mond róla. Az egyik elvállalja a bütykölős-keresgélős hibákat is, a másik meg szombaton is nyitva tart.

Ezer és egy szempont van, és ha az ember elégedett valamelyikkel, akkor miért váltana? A másik ember meg a másikkal elégedett, ő se fog váltani. Az ügyfelek preferenciái sem egyformák. Be szokott állni egy egyensúlyi állapot, ahol kb. mindenki megtalálja a számítását.

Én pl olyan szektorban dolgozok ahol nincs verseny. Betegellátás van.

Nem mindenki dolgozik a versenyszférában és az iskolai versenyek nem segítenek semmit. Tudom, mert engem is elcibáltak mindig és ugyanúgy nem tudok közönség előtt beszélni.

Én azt is írtam, hogy a tanulásban viszont motiváld a nagyot mert a józan paraszt ész nem lesz elég gimi után. Meg kell tanítani tanulni.