Hogyan motiváljam a gyerekem tanulmányi versenyekre?

Kérdező, miért erőlteted mindenáron, hogy de igenis versenyezni kell?

Írasd be őket egy színjátszó szakkörbe. Komolyan mondom, három honap és egyetlen fellepés alatt többet fog fejlődni a kiállásuk, mint ha elküldöd őket húsz matekversenyre.

Nekem csak egy kérdésem van: szerinted ha a gyerek beül egy-egy matekversenyre, annak komolyan hatása lesz arra, hogy fodrászként hogyan tud fellépni a versenytársakkal szemben? Vagy hogy tud szerepelni egy interjún? Csak pislogok.

Van azért némi különbség aközött, hogy a kötelező dolgokat az iskolában tanulja meg, vagy még rátolsz extra feladatokat, amihez semmi kedve és csak stressz neki. Te a melódban folyamatosan keresed a plusz stresszt és az extra feladatokat?

"a tanaraik egyebkent ezt nagyon ertekelik, hogy peldamutatoak meg elmennek, kepviselik az iskolat, sorra jonnek a dicseretek"

A kerdező teljesítménykenyszeres szülő, aki eredmenyeket akar, meg a tanaroknak benyalni, előttük szerepelni, de nem vallja be, hanem próbálja a gyerek érdekének becsomagolni. Legalább bevallaná, hogy versenyeredményeket akar látni, meg dicséreteket az ellenőrzőben. Aztan meg jön a passzív agresszív vedekezéssel, hogy mi vagyunk a hülyék, neki mennyire igaza van, ő csak MOTIVÁL. Miközben a gyerek már sír a stressztől.

Ne foglalkozz a válaszolókkal kérdező.

"senki nem szereti a versenyhelyzeteket, de az elet sajnos termeszetes velejaroja."

-- én nagyon szeretem a versenyhelyzeteket, mindig, leginkább akkor, ha tudok, és tisztelem azt, aki többet tud/jobb nálam, szívesen tanulok tőle, keresem a társaságát, szeretek többet tudni, jobban teljesíteni. Tinikoromban a lázadó részen, meg mert a szüleim nagyon erőltették megutáltam, pedig amúgy tök jó, kicsiként is élveztem és felnőttként is.

A gyerekem is szereti a versenyhelyzeteket, ő mondjuk csak akkor, ha jól teljesít, de kb mindenre vállalkozik, amiben úgy érzi ügyes. Néha akkor is, ha nem ügyes, de akkor mindig rosszul érzi magát, még nem jött rá, hogy micsoda szuper dolog tudni, hogy mások jobbak nálad és tanulhatsz tőlük:)

Mindenki azt hiszi nyomom/hajtom, pedig nem, ott pattog mindig, hogy indulna, bármi van. Sírva tuti nem kényszeríteném.. ez szerintem is durva, de a verseny legyen a nevelés része, és a szép vesztés is, be kell építeni a hétköznapokba, pl ki ér előbb a kapuhoz az nyitja az ajtót, vagy aki hamarabb befejezi a rendrakást választ esti filmet ilyesmi. Egyébként a verseny azoknál működik jól, akiknek a jutalmazásért felelős központjuk fejlett, akiknek kevésbé.. hát azoknak nem. Gyors pozitív visszajelzés.

Viszont én hiába indultam sok versenyen, lett rutinom, szóban eszméletlen béna vagyok és lefagyok, nem jön ki a tudásom-szorongtam/szorongok, ezen rutin sem segített volna. Egyébként kelleni fog középsulis felvételinél, nyelvvizsgánál, meg kb minden "versenyhelyzet" az életben, de semmi baj nincs, ha nem megy. A szolgáltatóiparban pláne, ennél rosszabb példát nem is hozhatott volna itt valaki, látszik, hogy hiányzik a felsőfokú végzettség, a "tölteléktárgyak" pont ilyenekre lennének hasznosak. A rutin kell ahhoz, hogy ne stresszeljen az ember, ha rutin ellenére is stresszel, problémája van. Egyébként minden témazáró és röpdolgozat verseny, ahol teljesíteni kell és visszajelzés jön róla. Szóval nem tudom miért kerítetek ilyen nagy feneket ennek.. Lehet ez a baja a gyereknek, túl nagy jelentőségűnek van beállítva a dolog.

Én jártam versenyre, nyertem is, de lófac értelme nem volt a jövőmmel kapcsolatban... őszintén, ha a gyerek élvezi, csinálja, de baromság ezt rányomni.

Plusz én tehetségből csináltam mindig is mindent, mint a lányod, szóvap lusta vagyok mint a homoki bivaly, az meg, hogy így is nyertem versenyeket, szintén nem erősített meg abban, hogy nekem a tanulásba energiát kéne tennem...

Tök igazad van, jó apa vagy, már azt is tudod, hogy mi baja a gyereknek, ezt legközelebb be tudod előzni, elviszed a helyszínre meg szépen levezeted a folyamatot és szerzel mellé valakit, aki szintén megy.

Szegény kis bizonytalan típus lehet, több önbizalom kell neki, azért az sem megszokott, hogy iskolások féljenek a nem tudja hol-hogyan-mikor-milyen kérdésektől, a legtöbb előre megy kalandozni és várja az ismeretlent(legalábbis az enyém és szinte minden gyerek ilyen akit ismerünk). A vereség elfogadására nem tudok tippet írni, az enyém nem sír miatta, hanem mérges szokott lenni néha, de azért elég jól viseli és nem tántorítja el az újabb versenyektől. Én nagyon ritkán hagyom nyerni, ezért ha sakkozunk folyton kikap, mióta játszunk, eddig talán egyszer nyert, mikor nem figyeltem oda mert gépeztem közben.

Neten kereshettek fotókat a helyszínről, ha gondoljátok, a szorongóbb gyerekeknek az is segít, ha képen látják, illetve szoktak lenni típusfeladatok, mondhatod neki, hogy ilyenre számítani lehet, akkor úgy érzi nem meglepetés a feladat.

Nem kell foglalkozni random emberekkel, tanácsot hasznos kérni módszerekre, de helyetted nem tudnak jobban dönteni:) Gratulálok a gyereknek meg neked is! Így tovább!