Hogy tudnám egy kicsit levezetni a feszültségét?
Nagyon rossz alvó a kislányom, kb pont 1 éve (most 15 hónapos) . Volt egy jobb időszak, mikor csak 2,5 -3 óránként kelt, de most megint 1-1,5 óránként ébred és rögtön nyafog a ciciert. Már nagyon elegem van a szoptatásból. Napközben csimpaszkodik a lábamba, egy kávét nem tudok feltenni, ha nem veszem fel, megy a nyafogas. Annyira imádom, de úgy érzem már nem bírom idegekkel. Néha azt érzem felrobbanok, megfulladok. Ha otthon van a férjem és megkérem, hogy foglalkozzon vele, van, hogy ott áll a fenekemben fogja a kezében a kicsit , ahelyett, hogy játszana vele, pedig csak egy kis magányra vágynék legalább amíg elmosok pár edényt. De wc-re se jutok el egyedül.
Havonta egyszer eljarok körmöshöz, az kb 2 óra. Ezenkívül 0-24 -ben együtt vagyunk. Kisvárosban lakunk, nincs itt semmi program, csak sétálni szoktunk menni. Voltunk a szomszéd városban párszor játszóházban , de ott sem volt senki, nem is értem. Barátnőm nincs , csak külföldön, igazából senkim nincs , csak anyósommal szoktam társalogni, bár inakbb csak ő beszél. Úgy érzem senki nem ért meg, de nem is igazán próbál senki, mintha megszuntem volna letezni.Gondolkodtam, hogy elmegyek futni , hátha az jót tesz. Imádok vele lenni, de szerintem az alváshiány nem sokat segít. Már az is program, ha egy héten egyszer eljutunk a boltba. Tudom, hogy ez most nagyon onsajnalatnak tunik, a tökéletes anyukák kimeljenek is, köszönöm.
Biztos meg leszek kövezve, de nem gondolkodtál el a leválasztáson? Nagy könnyebbség, ha már legalább a melledtől nem függ a gyerek. Menj el néha egyedül sétálni, vagy vásárolni. Menjetek ki az udvarra, vagy le a játszótérre, az én kislányom egy órát elmolyol egyedül egy levéllel meg néhány kaviccsal. Én akkor szoktam kiterülni a teraszon. :D
Az, hogy nem ért meg senki, normális. Mert akinek még nincs gyereke az azért nem ért meg, akinek meg van, annak megvan a maga baja, azzal van elfoglalva. Vagy már elfelejtette milyen időszak ez.
Én alig várom a következő 2-3 napot, családi karácsony lesz, ilyenkor már mindig szinte keresnem kell az alkalmat, hogy találkozzak a gyerekkel. Mindenki őt akarja. :D (Egyszem unoka.) Én ilyenkor szép csendben hátrébb húzódom és "vigyétek csak". :) Tök jó érzés ilyenkor pl. az altatás, összebújás. Amúgyis jó, de kevésbé mókuskerék végre, jobban értékelem az együtt töltött időket.
Apukának pedig mondd el az igényeidet. Pl.: figyu Pisti! Én most bevonulok a fürdőbe, amíg ki nem jövök, nem létezek... Nálunk az jött be, hogyha elvonulnék becsukom az ajtót, ha szívesen beszélgetek zuhany közben, akkor nyitva hagyom. Már érti a férjem. :D
Kezdj el munkát és ovit keresni lassan. Ebbe az állapotba bele lehet őrülni, hogy semmi felnőtt kontaktod nincs. Nem kell mártírt játszani és otthon maradni a gyerekkel három évet, csak mert ez lett kitalálva.
Ha nem élvezed menj vissza dolgozni legalább részmunkába, sokkal könnyebb lesz.
Jogsi, kocsi?
Én elmentem bevásárolni, gyerek az apjával, vagy a városba sétálni, bármit gyerek mentesen.
Fel van kapatva te rontottad el
Bolcsi nem megoldas ekkora gyereknek meg az anyjaval a helye
az elválasztás nem fog megoldani semmit. én egy másodpercig sem szoptattam mégis állandóan rajtam csüng, a fenekemben van egész nap és éjjel is rendszeresen kel.
mi beosztottuk a férjemmel az éjszakákat, x óráig én kelek hozzá, aztán pedig ő.
"Bolcsi nem megoldas ekkora gyereknek meg az anyjaval a helye"
A legtöbb fejlett országban az anyukák ekkor már dolgoznak, mégha csak részmunkaidőben is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!