Ha a gyerekem hátam mögött kiveszi a bankkártyámat és neten vásárolna róla, és csak az sms jóváhagyó kódon bukott el, mit várhatok tőle ha nagyobb lesz?

Akkor ha a pszichológust ennyire elutasítod, menj nevelési tanácsadóba! Értsd már meg, hogy ez összetettebb annál, minthogy itt valaki leírja, hogy ilyenkor nézz a szemébe, mondd el a varázsmondatot, és zavard a szobájába...

De kezdheted azzal, hogy zéró képernyő. Mondjuk úgy 1 évig, mert elég korán kezdte szerencsétlen, ráfér a pihenés. Próbálj meg foglalkozni vele.

Igen, önismételgetsz, mert nem fogod fel, mit ír itt mindenki!

A gyerek valószínűleg intelligens, hisz manipulál. De mindent megbeszéltünk, hogy felhívja magára a figyelmedet. Na, elemezzünk még?

A fene ebbe az autocorrectbe.

Mindent megtesz

A gyereknek megtanítottad a pénz értékét? Tudja, hogy működik a bankkártya, hogy azon sem korlátlan pénz van.

Miért jár iskolapszichológushoz?

Ezt a sapka dolgot engedd már el, ezt minden kisgyerek csinálja.

Nem olvastam a kommenteket.

Szerintem alapvető gyerek tulajdonság, hogy feszegeti a határokat, a szülőnek pedig az a dolga, hogy ezeket a határokat megszabja és következetesen betartassa. Az, hogy azok a határok hol vannak, családonként változnak. Akkor van baj, ha nincsenek, vagy nincsenek következetesen betartatva, így a gyerek nem érzi biztonságban magát, kibúvót fog keresni, tovább próbálkozik, stb.

Az, hogy elcsente a bankkártyádat, szerintem egy csíny, amire neked határszabással reagálni kellene. Leülni, elmondani, hogy ezt miért nem szabad és ha szeretne valamit megvenni, annak mi a módja, stb. Az ő korában ezt már meg kell értenie.

Mondom ezt úgy, hogy én kis tiniként gáz voltam ilyen szempontból, mert sokszor csentem ki anyu pénztárcájából párszáz forintokat. Mindig csak annyit, amennyit úgy gondoltam, hogy nem vesz észre. Hónapok után egyszer lebuktam kotorászás közben. Nem emlékszem rá, hogy reagált anyu, azt tudom, hogy dühös volt, mert loptam és amikor ez neki egyszer feltűnt még hazudtam is és a tesómra kentem, aki szintén tagadott. Arra viszont emlékszem, hogy iszonyat lelkiismeretfurdalásom volt utána nagyon sokáig, mert egyébként ha pénzt kértem és értelmesen alátámasztottam mire kell, akkor vagy kaptam, vagy megbeszéltük hogyan gyűjthetem össze. Szóval én most azt gondolom kifejezetten jó neveltetést kaptam, jó háttérből származom, mégis loptam és hazudtam. Másban is hazudtam, de mindig lebuktam és mindig elbeszélgettek velem. Mindig megmaradt az a nem jó érzés a végén és most ott tartok, hogy egyszerűen nem tudok hazudni, mert lerí rólam, hogy kamuzok. Illetve előbb adom oda az utolsó filléreimet is a szüleimnek, vagy akár adományként egy-egy szimpatikus szervezetnek, minthogy valami hülyeségre költsem. Mérnök lettem, három diplomával, jól élek, nem vagyok drogos és soha nem lopnám le mégcsak a szomszéd átnyúló fájáról sem az almát.

Oké, akkor itt a nevelési tanács: fogadd el, hogy a gyereked gyerek, ne várj el tőle olyasmit, amire korából adódóan képtelen (önálló tanulás 7 évesen), és ne tulajdoníts neki olyan motivációkat, amelyehez még fiatal (azért szalad el a pelenkacsere elől 1 évesen, hogy veled kitoljon).

Szívesen.

U.i: a gyerekedet senki nem hülyézte le. Abból, hogy ennyi idősen képes önállóan bankkártyával vásárolni, az jön le, hogy okos és életrevaló. A hiba nálad van, nem nála.

Nevelj következetesen. Legyenek határok amiket NEM léphet át. Ha azt látja, hogy meg lehet veled bizonyos dolgokat tenni, mert max csak kiabálsz vele akkor persze hogy bevállalja a nagyobb jóért.

Ha meg abszolút tanácstalan vagy menj egy tanácsadásra akár egyedül vagy a gyerekkel.

Amúgy egy gyerek akkor csinál ilyej pofátlan megmozdulásokat, ha nem tiszteli a szüleit. Érdekes, más gyerekének ilyen eszébe se jutna. És nem azért, mert fél a szüleitől, hanem mert élesen meg lett húzva a határ. Szóval a gyereked nem hülye, hanem kifejezetten okos mert tudja hogy lehet téged, az apját meg a nagyszülőt is egyszerre manipulálni.