Mit gondoltok a játszótéri evésről? Szerintetek tényleg gonosz vagyok?

Mi nem eszünk utcán. És ha megkínálnak nemet mondok, és a gyerekek is. Akármit ehetnek, tiszta kézzel, asztalnál, otthon vagy erre kijelölt helyen (étterem, terasz), abban az időben amikor étkezés van (napi 5x eszünk). De random időpontokban, random helyeken nem eszünk.

Boltban sem eszünk, sem buszon, sem séta közben hazafelé. Nálunk nem szokás. Mások azt csinálnak, amit akarnak, de én ezt adom át az én gyerekeimnek, mert (szerintem!) így normális.

Szerintem neked van igazad, tiszta proli dolog ez a játszótéri zabáltatás, pláne a nasiztatás. Aztán jönnek a kérdések az ilyen anyukáktól, hogy miért nem nevelik meg mások a saját gyerekeiket, akik kuncsorogva nézik a nasit az ő kezében, mintha a gyerekek nem ilyenek lennének. Viszi a nasit, aztán csodálkozik, hogy más gyerek is szívesen enné.

Az ilyenek etetik a gyereküket a boltban is.

Hát énszerintem meg túlreagálod.

2 éves az én fiam is. Ha itt a faluban megyünk játszóra, oda nem viszünk nasit, 3 házra lakunk, és csak mi szoktunk kimenni, más gyerek sosincs.

De sűrűn járunk be a városba, oda mindig viszünk valamit.

Sosem problémáztam, ha megkínálták, ahogy mi is szoktunk adni.

Nálam annyi a kritérium, idegeneknek se nem adunk, se nem fogadunk el.

Mindig ismerősökkel megyünk ki, 3-4 barátnőmmel hol egyszerre, hol külön külön, ők is így gondolják.

Én is úgy csináltam, ahogy te, bár nekem annyiból könnyebb dolgom volt, hogy ilyen pici korában nem is fogadta el a lányom, ha meg is kínálták. Már 9 éves, szerencsére most sem eszik sokat.

Számomra teljes döbbenet volt, hogy játszóterezésként a családok nagy része teljes létszámban tesped a padon és tolja az arcába a nasit, meg a cukros löttyöket.

Teljesen igazad van!

Mondjuk mi sosem jatszóztunk, mert igaz nagyvárosban élünk, de kertes házas övezet es játszótér sincs a fasorban sem.

De annyira gáz, hogy tényleg a zabálásból áll emberek élete és aztán nyüsszögnek itt is, hogy zsírdisznóvá híznak.

Meg az a sok malac, tokás, beles, hombárfejű kisgyerek. Ez annyira szomorú.

Mi se viszünk nasit, de nem dőlők a kardomba ha megkinálják és eszik egy kicsit. Ide sokan másik városból járnak át. Mikor úgy mentünk, nálunk is volt. Ha nem kocsival lettünk volna, akkor én is beviszem és ha kér a gyerek sztem adok is belőle.

Amúgy a boltban meg a játszótéren való evés nagyon nem egy kategória.

Nasit nem vittünk sosem. Első gyereknél semmit, amíg meg nem született a kistesó. Amíg a pici szopizott sokat, a játszókat ahhoz kellett igazítani, így volt, hogy uzsi a játszón ért minket. Felkockázott gyümölcsöt vittünk általában, néha valami gyorsan betolható dolgot, amit kézmosás után a padon megevett. Nem kínáltunk soha senkit, mástól sem kértünk.

Természetesen adódtak olyan helyzetek, amikor ez a rendszer bomlott. Jó ha vannak az embernek elvei, de azért fa.inának nem kell lenni.

Én sem esem össze, ha más eteti a gyerekét, csak számomra furcsa és nem igazán értek vele egyet.

Lehet látni, hogy mi az uzsonna meg mi a nasiztatás/tömés.

Nálunk az a szokás, hogy ha a család távolabbról jött, akkor félrevonulnak, megeszi a gyerkőc a kajáját( kifli, gyümölcs, dörmi) megtörli a kezét és megy tovább a játék. A nasiztatás meg amikor chips-es zacskóval a kezében mászik a csúszdára, vagy anyuka 2 percenként szalad után hogy egyen már néhány falat nápolyit, vagy amikor a 2. féle ropit bontják ki 10 perc alatt. Nekem ezek furcsa dolgok. Ha gyerek jelzi, hogy éhes, akkor mehet neki valami normálisabb kaja, de ha nem jelzi, hogy éhes, akkor egy 2 éves minek ropival tömni?

Ha visszagondolok, mi anno reggeliztünk, ebédeltünk, vacsiztunk, a közben lévő időben meg kint játszottunk. Eszünkbe se jutott, hogy nápolyit kellene enni, a nagy játék hevében nem is lett volna rá idő. Csak ma divat ennyire túletetni a gyerekeket. Mintha éhenhalna, ha nem kapna valami mást.