Mitől lesz egy gyerek gonosz, kegyetlen?

Szomorú ez...

A pszichopaták, sorozatgyilkosok is voltak gyerekek...

Nyilván azért járnak orvosról orvosra, hogy kiderítsék az okokat, de ha valóban szeretetben nevelték és nem érte valami trauma, akkor a válasz az, hogy veleszületett érzéketlenségről, empátiahiányról van szó.

Borzasztó érzés lehet a szülőknek. :(

Ez pszichopátia. Sosem fog meggyógyulni. Így született.

Borzalmasan hangzik, de ezek azok a gyerekek, akik később a gyilkosságokat elkövetik.

Nincs helyük a társadalomban.

Egy szeretetben nevelt gyerek, akivel foglalkoznak, az nem lesz gonosz, és kegyetlen.

Sajnos sok szülő nem foglalkozik a gyerekkel, látom, tudom, tapasztalom.

Beültetik őket már egészen kicsi korban a mesék elé. Hiába nem agresszív a mese maga.

A nyugodt mesék is ugyan úgy fokozzák az agressziót. A kis kedves mesék, ahol mindenki megértő és nevetgel, mikor mérgesnek, vagy idegesenek kellene lenni, szintén agresszió fokozók. Nem helyénvaló a reakció. A kisgyermek megéli, de nincs helye a levezetésnek.

A legnagyobb baj, hogy már nagyon kicsi korban, 2-3 évesen beültetik a gyereket a képernyő elé.

A mai gyerekek kevés időt töltenek a szabad játékkal, a természetben. Szinte nem is szocializálódnak, alig viszik a kicsiket 2-3 éveseket játszótereket, gyermek közösségbe.

Ezért is van manapság annyi frusztrált, hisztis, irigy, rosszindulatú, gonosz kisgyermek.

Ikerkutatások bebizonyították, hogy a személyiség kialakulását döntően az öröklődés határozza meg. Viszont a nevelés is fontos. A szülők a jelek szerint törődnek vele, ez jó. Olvastam egy cikket egy híres kriminálpszichológusról, aki vizsgálta a pszichopata sorozatgyilkosokat (nemcsak pszichológiai tesztekkel, hanem az agyfunkciókat is), és magát is megvizsgálta. Rájött, hogy őrá is illik minden jellemző, ami a pszichopata sorozatgyilkosokra. Elkezdte keresni az okokat, hogy ő miért nem lett bűnöző, és rájött, hogy valószínűleg azért, mert a szülei rengeteget foglalkoztak vele, sok szeretetet, törődést, figyelmet kapott. Emiatt az érdeklődése megmaradt a gyilkosságok, stb. iránt, de jó irányba fordította. Lehet, hogy ennek a kisfiúnak is lehet majd az érdeklődését terelni, formálni.

A másik: kicsit érdemes utánanézni Csáth Géza és Kosztolányi Dezső gyerekkorának. Ők is kínoztak állatokat, élvezték az állat szenvedését, ugyanakkor felnőtt korukra kialakult bennük a humánum. Igaz, Csáth Géza pszichésen sérült és szenvedélybeteg lett, viszont Kosztolányi Dezsőben éppen a fokozott érzékenység alakult ki a szenvedések iránt.

Összefoglalva: a kisgyerek személyiségében van valami, ami arra figyelmeztet, hogy nagyon oda kell rá figyelni, de nem kell már ötévesen pszichopata bűnözőnek elkönyvelni.

Az örökletesség nem bizonyított, számos esetben kiderült, hogy tévedés, ami bizonyítva volt. Ettől még lehet igaz is akár.

Ami biztos, hogy akár létezik veleszületetten ilyesmi, akár nem, kb 4 éves korig tudatosan képtelen ártani a gyermek. Legfeljebb utánoz, vagy pl kérésre cselekszik (függően, hogy vajon mennyire érti a kérést, utasítást). Amennyiben létezik olyan, hogy veleszületett, akkor 4-5 éves kor táján tud aktivizálódni. Ha egyáltalán létezhet veleszületetten pszichopátia / szociopátia.

Fontos kérdés az állatok kínzása kérdéskor is. A gyerekek java részénél kb 12 éves kor előtt ez alapvetően intellektuális kérdés -ismerethiányból fakad- és egyéntől függően kevésbé érzelmi, vagy egyáltalán nem érzelmi tényezőkön múlik. Akik kb 10 (11) éves korukig teszik, azok nagy része ne mpszichopata, sem semmiféle kóros elmeállapot nem jellemzi őket, hanem sajnos nem világosította fel őket egyetlen felnőtt se az állatkínzás súlyáról.

A kisiskolás és óvodás gondolkodásmódja szerint az állat ha nem úgy reagál a fájdalomra, mint az ember, akkor fel se merül bennük, hogy szenved az állat az állatkínzástól. (Ezért kell beszélgetni erről a kisgyermekekkel.)

Mint említettem, másodlagosan lehet érzelmi oka is, tehát ha frusztrált a kisgyermek, akkor az is állhat az állatkínzás mögött, akár mentális probléma nélkül. Ezért kell megértetni a gyermekkel, hogy szenved attól az állat. Ha törelmesen, szeretettel elmagyarázzák egy gyermeknek, akkor megijed, és többé nem csinálja! A többségükről elmondható. Ez is mutatja, hogy a kisgyerekek közül a többség, aki szokott kínozni állatokat, nem pszichopata, hanem ismerethiányban szenved. Sok kisgyermek magára van utalva az ismeret szerzésben, és sajnos nem tér ki minden lényegesre időben sajnos az óvodapedagógus, a szülő. (Az ismerethez juttatás módja más kérdés, egyébként általában indirekten kell, hogy történjen, főleg 7 éves kor alatt; pl játékkal, vagy indirekt rávezetéssel a beszélgetés során.)

Ami figyelemfelkeltő jel lehet, hogy mentális probléma állhat mögötte, ha emlős állatokat (is) hajlamos kínozni a gyermek (pláne ha 12 éves kortól is).

A kisgyerekek többsége nincs tudatában, hogy szenved az állat. Egyszerűen csak játszanak az állattal. Nagyjából mint a macska az egérrel. Nyilván vannak kivételek a kisgyermekek között, azok esetében lehet szó pszichiátriai problémáról.

(Egyébként tévhit, hogy szadista a macska. A macska többnyire puszta játéknak tekinti az élő egeret, pont úgy, mint a plüss egeret, amikor mozgatjuk neki. Más kérdés, hogy ha éhes a macska, akkor meg is eszi.)