Miért van ennyi alkalmatlan szülő? Miért hisztiznek ennyien 3 nap után, hogy otthon kell lenni a gyerekkel?

A magam részéről eddig élvezem. De nekem 1 ovis gyerekem van, és még nagyon messze a vége.

Kicsit tartok tőle, mikor fogja elunni az itthonlétet, mikor lesz elege abból, hogy nincs gyerektársasága és hogy nem tud megfelelően mozogni. (Panel.)

Szóval aggódom a jövőt illetően.

És mivel mindeközben távoktatok, azt is átlátom, mivel jár ez a helyzet a többgyerekes családokban, nem irigylem őket. Ne ítélkezz, míg nem voltál a helyükben!

Én 2 gyerekes anyaként sem értem ezt a hisztit meg kifogás áradatot. Őszintén fogalmam sincs mi a probléma, eddig az volt a baj, hogy rossz, hogy a munka miatt nincs idő a gyerekre, csomóan kapálóztak a home office-ért eddig.

A kislányom 4 éves, a nagyfiam 11. Ha tehettem eddig is itthonról dolgoztam amikor itthon voltak mert betegek lettek vagy szünet volt.

Mi az, hogy nem érti a gyerek a helyzetet? Persze, hogy nem érti ha nincs neki megfelelően, a saját szintjén lekommunikálva. Én már aznap amikor kijött a rendelet az iskolák, ovodák bezárásáról szépen elmagyaráztam a 4 évesnek, hogy anya itthonról dolgozik, itt lesz de attól nagyon fontos a munkája, azzal kell majd foglalkoznia. Tökéletesen megértette, ha telefonálok megvárja amíg leteszem, egyébként csendben bejön, halkan szól, hogy mit szeretne. 1-2 órára le lehet már kötni a figyelmüket, ha megunja előveszek neki egy másik játékot, kap valami feladatot. Ha nagyon nem köti le semmi akkor 1-2 órára megkaphatja a tabletet vagy nézhet mesét. Az, hogy 2 óránként fel kell állnom 10 percre semmiben nem hátráltat, a munkahelyemen is tartanék ennyi szünetet. Ha szeretgetésre, törődésre van szüksége akkor beülhet az ölembe, nézi ahogy dolgozom. Meglepően jól lefoglalja egyébként.

Azt végképp nem értem, hogy a gyerekkel való tanulás hogy okozhat ekkora gondot. Ez teljesen alap lenne. Bármilyen normális szülő egyébként is leül minden nap a gyerekkel tanulni, ez nálunk mindig így volt akkor is ha 3 órát kellett mellette ülni. Ha valamit nem értettünk eddig is az internetet hívtuk segítségül. Tudja már ő is, hogy mire hol találja meg a választ, hol vannak fent oktatóvideók matekból stb. Nekem elég furcsa, hogy egy 3 évest meg tudnak tanítani tabletet nyomkodni, úgy kezelik mint a profik de tizenéves gyerekek sincsenek rá megtanítva, hogy hogyan használják az internetet hasznos dolgokra. A szülők meg egész nap nyomkodják a Facebookot, Instagramot de egy Google fiók létrehozása gondot okoz nekik. Nem mondom, hogy jól működik most még a rendszer meg a programok de nekünk abszolút nem fáradság segíteni a tanulásban, eddig sem volt az.

A házimunka részét sem értem, éppen most van rá több idő. Legalább egy mosást el lehet indítani, mosogatógépet megpakolni, kisebb 5-10 perces dolgokat megcsinálni. Ezeket nem tudod ha a munkahelyeden vagy, marad munka utánra. Egyébként meg az a heti 1 takarítás nem a világ vége, főzni eddig is 3-4 napra főztünk, nem házimunkázunk minden nap. Akinek van némi józan esze az eddig is így csinálta. A gyerekek meg kiskoruktól arra vannak nevelve, hogy nem hagyunk kupit, elpakoljuk a játékainkat. Ezt már kérés nélkül is megteszik sokszor.

Minden nap vannak kint a levegőn, lemegyünk apa elé a parkolóba, szaladhatnak egyet, rendezünk egy futóversenyt ilyenek. Ha nagyon mozogni akarnak sétálunk egyet a városban szigorúan betartva az előírásokat, nem mászunk mások arcába, kezet fertőtlenítünk, nem megyünk be zsúfolt helyre. Eszembe nem jutna játszótérre vagy gyerekek közé vinni őket. Szépen el lett nekik magyarázva, hogy mi fog történni, mit jelent a vírus, miért kell vigyázni magunkra, miért nem lehet most tömegbe menni. Mindkét gyerek megértette, hogy átmenetileg ezt most muszáj. A gyerekek nem hülyék, ha normálisan, a saját szintjükön el vannak nekik magyarázva a dolgok akkor megértik.

Sajnos látom én is, hogy mennyi szülő szereti csak távolról, felszínesen a gyerekét és szegények milyen kevés törődést kapnak. Annyira látszik a különbség. Kiegyensúlyozatlanok, figyelemhiányosak, kicsapongók, sokszor agresszívak ezért az iskolában is gondok vannak velük. Utána amikor megismertem a szülőket, mentünk hozzájuk párszor már láttam, hogy nem igazán kap a gyerek figyelmet vagy szeretetet. Mindig mondják, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy jól nevelt, kiegyensúlyozott gyerekeim vannak. És nem értik meg, hogy azért, mert rengeteg törődést és szeretetet kapnak nap mint nap, mindössze ennyi a különbség. Fel sem fogják szerintem az emberek, hogy milyen lelki törést okoz a gyerekben a hozzáállásuk, az, hogy érzi a gyerek, hogy a háta közepére sem kívánja a szülő.

#33 Szívemből szóltál! Megfogalmaztad az én gondolataimat is, tök jó!

Amúgy annyira iszonyat szánalmas, hogy erre egyből az az első reakció, hogy "Jaaaaj persze, mázlid van a gyerekkel, mert jó természetű" meg megy a köpködés, hogy "Persze mert 1 órát mesézik, micsoda törődés."

Igazi rosszindulatú, megkeseredett ember az ilyen, akinek ennyi az össz reakciója. Képzeld nem mázli az, hogy NEVELVE VAN kiskora óta a gyerek és meg van tanítva pl, hogy nem ráncigáljuk anya pólóját, ha épp telefonál vagy nem visítozunk fülsüketítően és ha kipakolta a játékokat, akkor bizony el is pakolja.

Kolléganőm dettó ugyanilyen rosszindulatú nő, akinek ha 2 órát foglalkoznia kell a gyerekkel már nyavalyog. Eddig kb minden egyes nap hol az egyik, hol a másik nagyszülő vigyázott a fiára, vitték mindenhova, kolléganőm mire hazaért már minden el volt intézve a gyerek körül, plusz a férje informatikus, otthonról dolgozik évek óta, tehát minden meg volt helyette csinálva, mégis mindig hisztizett valamin és természetesen olyan bőszen tudta osztani az eszét, hogy egy gyereket legalább mindenkinek szülnie kell, hisz az milyen jó és tiszta élvezet blabla. Gondolhatjátok most ki a legnagyobb rinyap*ina, hogy 3 napja otthon kell legyen a gyerekével..... Persze, hogy ő, hisz most nincs akinek lepasszolni.

Nekem az a bajom az egésszel, hogy munka és magánélet most össze van teljesen mosódva.

Eddig 16.00kor letettem a munkát, mentem a gyerekért és onnantól az övé voltam. Közösen vacsit csináltunk, játszottunk, őszinte érdeklődéssel tudtam hallgatni.

Most van egy teljesítménykényszer a gyerek felé, hogy azért érezze a törődést és a cég felé, hogy a munkám kész legyen.

Rohangászok egész nap mint pók a falon a laptop és a gyerekszoba között, nem tudok egy huzamban nettó 8 órát dolgozni mint az irodában.

Így reggel 6kor már a gépnél ülök és este 10kor még mindig, addigra vagyok kész. Egyszerűen úgy érzem nincs vége 0-24ben dolgozom és a gyerek se kapja azt a figyelmet, amit érdemelne. Tüzet oltok mindkét felé. Ha ez gáz, én vàllalom, készülök kifele, ez van.

#38, érti. Csak nem hajlandó elfogadni. Ezt sem. Mint ahogy soha semmit. Ez is a nehéz, rossz, erőszakos természet része.

Azt kellene itt belátni, hogy ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek sem egyformák. Engem ha direkt ilyennek neveltek volna, sem tudtam volna ilyen lenni soha, mint ő. Vele meg azóta nem lehet bírni, amióta kikönyökölték belőlem a szülőszobán. De biztos már a várandósság alatt is rosszul neveltem... 😏

Egy ilyen gyerekkel bezáródni persze, hogy elviselhetetlen, ez nem hiszti meg alkalmatlanság.