Miért van ennyi alkalmatlan szülő? Miért hisztiznek ennyien 3 nap után, hogy otthon kell lenni a gyerekkel?

Én meg azt tudom elképzelni, hogy igenis szeretik a gyermekeiket, de ide vagy más netfelületre járnak kifakadni, terheket letenni. Valahogy ki kell engedni a gőzt. És néha legjobb egy idegennek. Aztán úgyis újult erővel kell folytatni a dolgokat.

Nekem három kisfiam van, szerencsére nagy a ház, nagy a kert. Nem érzik bezártnak magukat, bőven van felület a mozgásigény kiélésére. "Csak" a szüntelen vitáikat kell kordában tartanom. És igen, nézek mint a luki nyúl, hogy oldjam meg a munkám egy részét, pláne az ő tanításukat. Apjuk késő este jár haza, ez mindig így volt.

Ha panelban laknánk, kis térben a három energiabombával, tutira kikészülnék én is! Úgyhogy megértem, ha valaki már most nehezen bírja, de majd mindenki alkalmazkodik. Muszáj lesz.

"Nincs kijárási tilalom, aki akar az ki tud menni eldugott helyekre labdázni mondjuk. Csak az van, hogy kedvük nincs hozzá."

Tudod, se kert, se kocsi. Nem tudom eldugott helyre vinni, mert a belvárosban vagyunk, egy zsúfolt lakótelep közepén. Kösz.

55 m² lakás 2m² erkéllyel, 2 gyerek, az apjuk home office-ban a gép előtt, és családilag a hányás hasmenésből gyógyulunk. Sikerült hazahoznia az utolsó napon a nagyobbnak (mondta is, hogy Benike ma kétszer hányt).

Süket vagy?

Nem csak a gyerekkel kell foglalkoznia sokunknak, hanem a napi 8 óra munka mellett figyelni a gyereket egy olyan nehezített helyzetben, ahol még a játszótérre se mehetünk ki kicsit kifújni magunkat.

Fogd fel vagy fújd a magadét, de nem ugyanaz a helyzet, mint csak 2-3 gyerekkel non-stop együtt lenni, de szabadon, stresszmentesen. (És könnyebb azoknak is, akiknek otthon is elég tér van.)

Kérdező, hiszen te gyerek nélkül is kész vagy már ebben a kialakult helyzetben. Ne haragudj, de nyilvánvalóan nincs neked.

Próbálj megnyugodni, lazíts, foglalkozz mással.

Átbeszéltétek a témát a gyerekes barátnőddel, jól tettétek, ennyi.

Kitartást Neked a köv. hónapokhoz :)

De nem ezzel jár, épp ez lenne a lényeg. Csak manapság várják ezt el szerencsétlen nőktől.

Anyáink sem foglalkoztattak, szórakoztattak minket reggeltől estig. Főztek, takarítottak, csinálták, amit kell, ráadásul feleennyire sem gépesített háztartásokban. Nem pedig órákig szobroztak a gyerek mellett, 100% figyelemmel, aktívan játszva.

Másrészt a gyereknevelés nem egyszemélyes műfaj. Sőt, nem olyan rég kezdték el "felkapni" azt a gondolatot, hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Nem kell ezt szó szerint érteni nyilván, az lenne csak a lényege, hogy nem az a normális, hogy van egy darab anya, aki ébredéstől elalvásig gyerekezik magában. Rosszabb esetben több gyerekkel, próbálva két- vagy háromfelé szakadva. Közben valahogy megpróbálva elvégezni a házimunkát és kielégíteni a saját alapvető élettani szükségleteit, ami vagy sikerül, vagy nem, mert rosszabb esetben a gyerek aktívan, teljes erőbedobással, igen hatékonyan szabotálja. Ez így durvára nincs rendben.

Persze akinek olyan gyereket dobott a gép, mint amilyen anno én voltam, hogy inkább annak örültem, ha hagytak békén magamban molyolgatni, sokat és jól aludtam, nem voltam örök elégedetlen és ingerkereső, az egész évben vígan elkaranténozgat a gyerekkel. Még mielőtt jönne a szokásos: nem, ez nem nevelés kérdése. Magzatkorban meg a mai magyarországi szülesztés során dől el. Engem anno nem cs.sztek el már az anyám hasában. Az én gyerekem idegrendszerének meg már akkor bőven adtak...