Miért mindig nekünk (tizenéveseknek) kell felállnunk a buszon ha felszáll egy öreg nénike és nincs hely?
Velem ez mindig előfordul ha busszal utazom. Rajta van a hátamon a 7kilós iskolatáska, korán kelek, egész nap lépcsőzök és rohangálok a folyosón az órák miatt, kigyalogolok a buszmegállóba és örülök ha van hely a buszon és le tudok ülni. De a következő megállónál mindig felszáll egy öreg néni/bácsi akinek át kell adni a helyet hogy le tudjon ülni. Ezzel nincs is semmi baj, hisz öreg stb.... De miért mindig nekünk kamaszoknak szólnak a felnőttek hogy tápászkodjunk fel holott ők is ülnek és úgy mondják nekem. Ők azért nem olyan öregek hogy ne tudnának 10 percet végigállni. -.- Ezt magyarázza meg nekem valaki. Arról meg nem is beszélve hogy amikor nekem el volt törve a lábam senki nem vette a fáradságot hogy felálljon. Sőt ugyan úgy néha nekem szóltak hogy álljak föl. És több ilyet is láttam már. Ez nekem nagyon zavaró. Lehet csak én vagyok ilyen gonosz és undok de akkor is igazságtalannak tartom.
15/L
én vagyok az ellenpélda:
Kismama voltam, és felszálltam a buszra, és egy fiatal srác egyből kérdezte, hogy bírok-e állni, vagy inkább leülnék. Én mondtam neki, hogyha átadja a helyét, megköszönöm neki, mert nagy pocakkal sokkal könnyebb ülni.
Nagyon kedves volt, pedig nem toltam az orra alá a hasamat... :-)
szeretném neki megköszönni ismeretlenül is és nektek is kedves tizenévesek, és higgyétek el, hogy később majd nektek is jól fog esni, ha átadják a helyet nektek, ha már idősebbek lesztek, vagy kismamák.
Én fiatal koromban átadtam mindig a helyemet, bár sosem kiabáltak vagy tették szóvá ezt az idősebbek a buszon. Nem tudom- én így tanultam- és tisztelem az idősebbeket.
Bár a bunkókat én sem szeretem.
:-)
Az erőszakos stílusra - véleményem szerint - nem lehet "jogcím" az életkor, - ez az idős(ebb) korosztálynak szóló kritika.
A fiatal emberek is lehetnek fáradtak, nem vitatom, de ma abban élünk, amit az elődeink teremtettek, - már csak ezért is megérdemlik a tiszteletet. A háborút ugyan nem ők robbantották ki, de valamilyen szinten valamennyien "megvívták", - a politikától elvonatkoztatva is - azt a senkinek sem hiányzó, borzalmas háborút, és akik túlélték, újjáépítették a romokban heverő országot. Nagy vonalakban, a mai napig abban élünk, amit örökül hagytak.
Nálam rászorultsági alapon működik az ülőhely átadása, - nem érdekel az életkor, ha rászorultnak ítélek meg valakit. Adtam én már át helyet törött lábú suhancnak is, - aki mankóval szállt fel a tömegközlekedési járműre - úgy, ahogy a szemmel láthatóan idős néninek. A szemmel láthatóan várandós nők esetében pedig nincs pardon, - hivatásos katonaként kötelességemnek érzem az ülőhely átadását, még ha nem is konkrétan erre esküdtem fel.
(-Néha forr is az agyam, amikor nem fogadja el egy-egy, - és leveti más az átadott hokedlira magát, - de e tekintetben úriember vagyok: Ha egyszer átadtam, nem ülök már vissza ugyanoda.)
Egy dolog viszont biztos:
Az empátiát, (- fiatalok kedvéért más helyzetébe való beleélési képességet, együttérzést, -) sikerült "kigyomlálni" az átlag magyar emberekből.
Véleményem szerint azért vagyunk - mi, magyarok, - olyan mélyponton, amilyenen vagyunk, mert bármilyen idegenhez előbb, és alázatosabban alkalmazkodunk, mint a saját honfitársainkhoz.
Meg kellene tanulniuk a korosztályoknak felfogniuk, megérteniük, és elfogadniuk, és tiszteletben tartaniuk - kölcsönösen - egymás problémáit, és rugalmasan illene kezelniük ezeket.
Volt arra példa - nem egyszer, és lesz is még, - hogy a szemmel láthatóan nyúzott ifjú átakarta adni NEKEM az ülőhelyét, mire mosolyogva hárítottam el a lehetőséggel élést, mondtam Neki, hogy maradjon csak.
És mivel most tudtam Nektek írni, nem pusztultam bele.
Onnan van esélye ennek a Nemzetnek talpra állni, ha megtanuljuk egymást megérteni, elfogadni mi, magyarok.
Utolsó akkor Te nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen fiatalemberekkel találkoztás, mert amikor én terhes voltam, senki át nem adta volna a helyét. Illetve egyszer, egy kismama megkérdezte, hogy nem akarok-e leülni a helyére, mert látja, hogy nekem sokkal nagyobb a hasam.
pöffeszkedő férfiak, egyszerre két helyet elfoglalva ültek, és még bámultak is. Vagy reggelente, a matrón, mindenki jó alaposan belenyomta a pofáját az újságjába, hogy nehogy észre kelljen vennie, hogy egy óriási hassal kapaszkodom. A végállomás utáni megállónál laktunk, és tömve volt mindig a metró.
Akkor döntöttem el, hogy az életben nem fogok felállni többet senkki kedvéért.
Én azon a véleményen vagyok h átadom a helyem amennyiben nem követelik.
Volt már olyan h 4kor mentem suliból haza 6 óra + külön órák után tonnás táskával és a szabadhely vmi álom volt, de következő megállóba felszált egy néni és rögtön pattantam fel, hogy üljön csak le ő. Viszont, ha odajött volna pattogi h adjam már át a helyem ha annyi eszem nincs h felaláljam akkor hasonló stilusba közöltem volna vele, hogy aki így beszél velem az tőlem futhat is a villamos után a 80 évével.. Az öregekkel nagyon kedves vagyok, de ne hisztizzezenek. Kismamával még nem találkoztam, de vele is ugyanez lenne. Persze kérni lehet. De az a "Elnézést, leülhetnék mert nagyon nehéz állni és bocsánat tényleg?" vagy valami hasonlót és akkor mondanám, hogy természetesen és mosolyogva átadnám a helyem. De azért tiszteletet.
Én 25 éves vagyok (lány), de egyetértek a kérdezővel és a válaszadók többségével.
Kamaszként, amikor sulis voltam és teli hátizsákkal, edzőcuccal, esetleg esernyővel közlekedtem, én is csak a terhes nőknek adtam át a helyemet, illetve az olyan öreg néniknek/bácsiknak, akik tényleg nagyon rozogák voltak. A kifestett vén nyanyáknak eszem ágában sem volt felpattanni. A mai napig így cselekszem. Az abszolút kedvenceim azok a nyuggerek, akik bottal járnak. Amikor jön a busz, felkapják a botot és sprintelnek. Amikor felszuszakolják magukat a tömött buszra, eljátsszák a hattyú halálát 10 felvonásban, hogy jaj, de rosszul vannak. -.-
Valaki írta, hogy elsősorban a férfiak dolga lenne átadni a helyet a kismamának vagy az időseknek. Én is így gondolom! De mit láttam ma reggel is? A velem egyidős és a 30 év körüli pasik úgy terpeszkednek (tisztelet a kivételnek!!!) az üléseken, mint akinek heresérve van. -.-
Volt olyan, hogy a buszon, 10 óra munka után hullafáradtan ültem, körülöttem 20-25 év körüli fiúk ültek. Az egyik megállóban felszállt egy kb. 7-8 hónapos terhes nő a párjával. A fiúk csak nézték, de nem adták át a helyüket. Szégyenszemre, nő létemre én álltam fel és akartam átadni a helyem, de a nő csak megköszönte és mondta, hogy aranyos vagyok, de csak egy megállót megy. Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy leüljön, hiszen az egy megálló hossza alatt is történhet bármi (pl. egy hirtelen fékezés, eleshet stb.). Helyettük is szégyelltem magam.
Az öregekre visszatérve: azt hiszik, hogy a fiatalok makkegészségesek és nincsenek soha rosszul. Persze az idős nők már nem emlékeznek a menstruációs görcsökre, amit gyaníthatóan ők is átéltek...
Pár hónapja, még nyáron egy 15-16 év körüli lány összeesett a buszon a meleg miatt. Tele volt nyugdíjassal a busz, mindenki csak nézte, hogy próbál feltápászkodni szerencsétlen, végül egy 40 év körüli nő segítette fel és ültette a saját helyére. Az egyik nyugger vénasszony megjegyezte: "Biztos jó volt a buli tegnap..." -.-
Ennyi...
25/L
Nem olvastam végig minden hozzászólást, de egy sztorit megosztanék veletek.
9. hónap vége felé jártam a terhességemmel, mikor buszra kellett szállnom. Egyetlen ülőhely volt, hát gondoltam leülök, de egy kb 16 éves kamasz, aki előttem szállt fel megfordult, majd megkért, hogy álljak már arrébb, mert Ő le szeretne ülni.
Egyébként a busz tele volt öregekkel, és hát igen, egyik sem adta át a helyét, de mindegyik nagy szemekkel bámult rám.
Mindkét oldalt megértem, de egyiknek sem adok igazak, mert semelyik sem jobb a másiknál.
Én sohasem adom át a helyet az öregeknek, csak a kismamáknak. lehet most bunkónak tartotok, de ez van...
Eleve én nem tudom ki, hogy van vele, de én nekem a tököm tele van azzal, hogy a sok vén k u r v á j a ingyen meg 90% jeggyel utazik és akkor még nekünk áll feljebb, hogy neki nincs hely. Én ezt pont fordítva tartom igazságosnak a sok vénasszony meg vénember igen is fizessen csak nyugodtan teljes árút(nem felest) a 80 némelyiknek 120 ezres nyugdíjból nem kitelik??? Mi meg akiknek eleve nincs jövedelmünk, meg minden nap kötelességünk járni suliba, mi persze fizzessük a feles jegyet vagy a 3000-es bérletet.
És a sok vénasszony ki is használja a lehetőséget képes bemenni reggel 6 kor az Auchan-ba mert 9 Ft a Vizes Zsemle a tőle 200m lévő tescoba viszont 11Ft.
Ma láttam egy nőt, vagyis idős nénit, ment a piacra...Állt előtte egy másodikosforma kisfiú hátizsákkal.Nénike fogta magát,utat tört magának:Semmi ilyen leszállsz?, vagy vigyázz egy kicsit légyszíves, hanem félrelökte szó szerint...ennyit erről.
Mondjuk néha mi sem vagyunk jobbak: Felszállt a buszra egy vak(!) nő fehér bottal.Első ülésen ülő fiú rögtön kinézett az ablakon...Mondjuk lehet hogy nem direkt volt.Nemtudom.Inkább nem vádaskodom.
Egyébként nekem olyan jó érzés átadni a helyet.Persze még nem is fordult elő hogy bunkón kétek volna, vagy egyáltalán kértek volna mindig magamtól adom át.
De az elég gáz hogy a fiatalok az öregek szemében úgy élnek, hogy buli, pia, cigi stb.(ezek a mai fiatalok...), és rögtön azt mondja hogy jó buli volt tegnap...:S(amit az előző írt.)Abban mondjuk van valami, hogy sokan ilyenek.
13/L
Bocs nem az előző írta a jó bulisat.
/előző/(értelmes egy hozzászólás lett...XD)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!